A macskával valószínűleg meg kellett volna beszélnünk még mielőtt kiemeltük kóbormacskai státuszából, hogy a lakásunkban csak nekünk van jogunk albérlőket tartani. Mivel ezt sajnos elmulasztottuk, egy egész kolónia rühatkát hozott magával a két fülében. Az állatorvosnál tett látogatás óta minden reggel meg este könnyed testedzést tartunk mind a hárman: ő menekül, mi meg próbáljuk elkapni, hogy a fülébe cseppenthessünk. Eddig viszonylag könnyen sikerült, de ma reggel rendesen beleizzadtunk mind a hárman, mire sor került a gyógykezelésre. A férjem holnap ráadásul elutazik, úgyhogy csak én maradok itthon a macskával meg a rühatkákkal. Jó buli lesz. (Nem, nem lesz jó buli.)

A megbotránkozott tanítónéni arckifejezésemre legalább megvan ezzel a magyarázat, de hogy a mai kergetőzéshez miért öltöztem fel úgy, mintha csaposlány lennék egy Kisinyovban tartandó Oktoberfesten – tessék könnyebbet kérdezni, mert én pl. nem tudom.

A blúz egyébként, bár távolról népművészeti terméknek látszik, valójában egy piszok nagy csalás. C&A. És 1994-ben turkáltam ki magamnak.

Amúgy juteszembe: