Amikor azt mondtam, hogy rendszerezésbe és takarításba kezdek abban a szobában, ami részint könyvtár, részint raktár, részint varróműhely, voltak sejtéseim, milyen mélységekbe kell leásnom, de ez még a sejtéseimet is felül- (vagy alul-)múlta. Egy kis régészeti ásatás még oké, de ez már őslénytanászat. Az imént találtam meg azt a kisvirágos anyagot, amit 1996 telén turkáltam ki, és azóta sem varrtam még belőle semmit.
Még.
Apropó őslénytan – ennek a tornacipőnek minden bizonnyal ez lesz az utolsó fellépése. Hat évig bírta, de most már bizony itthonra is túl lyukas.

Milda
2014/08/01 at 10:14
1996 telén… de szép idők voltak még azok:-))
mák
2014/08/01 at 10:33
Akkoriban a Fehérvári úton abban a nagy májszínű iskolaépületben havonta egyszer egy szombati napon kiborítottak egy teherautónyi himmihummit az egyik osztályteremben, aztán aki bírja, marja. 🙂 Ott volt a környék összes nyugdíjas nénije új otthonkát keresni magának, képzelheted.
(Az otthonkákra azért emlékszem, mert azoknak volt a legjobb minőségű anyaguk patchwork-öt készíteni. Elviaskodtunk ott a nénikkel egy szebb, vászonból készült darabért…)