A naptár május 10-ét, szombatot mutat, tehát (számomra) jó eséllyel tanítónapot, de technikailag május 2. van, péntek, pénteken pedig nincsenek óráim. Ebben az évben már másodjára csúszom bele abba a sajátos helyzetbe, hogy szombaton éppen amiatt nem kell mennem dolgozni, mert mindenki másnak meg igen. Persze ettől még garantáltan találok magamnak mára tennivalót: akár kezdhetném ennek a szoknyának az átalakításával is.

Ugyan nem azért vezetem ezt a blogot, hogy “így csináld – így ne csináld” tanácsokat osztogassak, valószínűleg szembe is röhögne minden olvasó, ha ezt tenném, de a jelen szoknya az egyik legjobb illusztráció arra, hogy “ne vegyél nagyobb ruhákat, mint amilyenekre szükséged van, nem fogsz tőlük kisebbnek látszani, sőt”. Igaz, eredetileg is csak az anyaga miatt vettem meg – szégyen, de kilós turkálóban járva gyakran előfordul velem, hogy ilyen merényleteket követek el, és alapanyagként tekintek a holmikra, nem pedig ruhadarabokként. Ha darabra mérik, valószínűleg otthagyom, lévén hogy angol számozásban 20-as, én meg 12-est hordok. Emiatt ami voltaképpen a derékrésze lenne, lecsúszik a csípőmre, ezzel pedig egyrészt a szoknya arányai tolódnak el alaposan, másrészt pedig akkora pocakom van benne, hogy csak hűha. Éppen ezért mutatom meg: feleim, a több számmal nagyobb ruhadarabok nem előnyösek. (Mindettől függetlenül a nyár nagy részét nem spagettipántos cuppanatnyi minikben fogom tölteni, hanem a kényelem és a napvédelem érdekében inkább különböző sátorszerű holmikban. És a legkevésbé sem fog érdekelni, mennyire előnyösek.)

Mai tanulságosztás megvolt, szép napot mindenkinek.

(SK: a pulóverből-kardigán.)