december 2013 havi bejegyzések

Ez abból is látható, hogy megint a pénteki egyenruhámban vagyok. Na jó, azért van hozzá egy kis piros csíkos meg piros kockás.

(Luca-napi előrejelzés: ezzel a kötényruhával belátható időn belül történnie kell valaminek. Ha nem kéne mindennap bemutatnom, miben ténfergek itthon, még jó ideig húzhatná ebben a formájában, de nem akarom, hogy unatkozzatok. 🙂 )

A mai szép napon el sem hagyom a házat. Már legalábbis fizikailag nem.

(SK: a madárkás kötényruha. Ez már a harmadik fellépése a blogon, a korábbiak itt és itt.)

Hajh, kérem, ez már ilyen, az ember egyik nap kimondhatatlan nevű szakékat kóstolgat, különféle magas notabilitásokkal áll sorba a szusibüfénél, és türelmesen végignézi a császár élete rövid történetét vetített képes előadáson – másik nap meg csak azért nem marad a dolgozatjavítós pizsijében, mert kell valami zöldség a vacsorába.

(SK: az öt év alatt formátlanra nyúlt, egyre inkább felújításra szoruló kötényruha. Most már tényleg maximum a zöldségesig megyek el benne.)

Hadd mutatom be az elegáns ikertestvéremet, aki a japán nagykövetség fogadására indul.

Nyugi, holnapra visszaenged.

Valójában egész jól vagyok, kösz.

Megfelelő célra a megfelelő ruhát. Arra az esetre például, ha színes szöszmöszökkel kerül szembe az ember, lehetőleg feketét, mert azon legalább minden látszani fog.

Tudja az ördög, miért megyünk le még ilyen csikorgó decemberben is a piacra. Talán csicsókáért. Én mindenesetre kellemes melegre és cölöpformára öltöztem magam hozzá.

(SK: a szoknya, a kardigán meg a sapka. Hm. Jól összeválogattam.)

Csak rám kell nézni.

(SK: a már sokat mutogatott kötényruha, valamint a póló kivágásában és ujján a világosabb színű fodor. Át kellett alakítanom, mert túl rövid volt, úgyhogy az alján is van egy világosabb rózsaszín csík, de az itt értelemszerűen nem látszik.)

Ehhez szottyant kedvem, ennél jobb indok meg nem is kell.

(A képen szereplő összes holmit felvettem már ilyen-olyan kombinációkban, de így még sose. Juhé.

SK darabok: a középső rétegben elhelyezkedő padlizsánszínű ruha, valamint a sapka és a csereberélhető sapkarózsa.)

A manikűrömet csak azért örökítettem meg, hogy később is jólesően emlékezzek arra: reggel még volt nekem olyan.

(SK holmik a mai jelmezből: a kardigán valaha garbónyakú pulóver volt, a szürke plüss kötényruha meg 22-es méretű a brit számozás szerint. Az olló és a varrógép okos találmányok.)

Sajnos, hazafelé.

Aki esetleg abban reménykedett, hogy már nem látja soha többé csodás kötényruhámat, annak öles nagy, szívből jövő muhahát küldök még most reggeliben.

Estére valószínűleg úgysem lesz energiám muhaházni, a férjem lesz a túránk tervezője, vezetője és rabszolgahajcsára, nekem pedig már vannak tapasztalataim arról, hogy az mit jelent.