A kis vasárnapi túra alatt gyönyörűségesen kificamítottam a bokámat, úgyhogy ma piszkosul nem volt kedvem (meg nagyrészt lehetőségem se), hogy a vénasszonyok nyarának utolsó rúgásaihoz öltözzek, amíg átsántikálok a boltba tejért. Csak a kényelem érdekelt, azon kívül semmi, így kaptam magamra ezt a nagy és bő polárruhát, amit már gondosan betettem egyszer az átalakítani valók kupacába. Na majd a következő fellépésén másként fog kinézni.
Sajnos, bár megúsztam fáslival, amíg le nem lohad a duzzanat, kizárólagosan csizmát tudok hordani, és még azokból is csak a bumfordibbakat…

One response to “322 – Lesántultan”