A nyíráson és nyiszitelésen már túl, összevarráson még innen. Huh, de lassan haladok mostanság bármivel.
12/148 – Szekunda
Már megint olyan hét után vagyunk, hogy volt benne ugyan minden, de alig tudtam összelapátolni belőle pár publikálható fotót. Dógoztam, meg dógoztam, meg futkostam fel-alá, mint a mérgezett egér, meg főztem, meg ettem, meg még dógoztam egy kicsit.
Maci pedig szekundált mindehhez, ahogyan csak Maci képes. Galéria!
Jóleső Január 2025/25 – “rozsda”
Most pediglen szentül megfogadom, hogy ebből az anyagból holnap mindenképpen varrok valamit, mert az tarthatatlan, hogy már csak veszek ruhákat, nem pedig gyártom őket. Erik is igen csúnyán néz rám az asztalról.
12/147 – Találós
Nem érdemes találgatnotok, hová vonulok, természetesen vizsgáztatni. Ez most ennek a szezonja.
Felhívom a figyelmet a második hátizsák-mellé táskára. Még lesz belőle.
Jóleső Január 2025/24 – “szappan”
Ha már emlegettem tegnap a maradék szavakat, és ma amúgy is az Allée felé vitt az utam. (Villamosra akartam ülni, de előbb bementem pisilni. Plázákba én főként pisilni járok, mert a cuccaimat elsősorban turkálóból, másodsorban Erik révén, harmadsorban pedig a szentendrei piacról vagy az internetről szerzem be, nem butikokból meg fast fashion láncokból.)
Ott viszont szembejött egy The Body Shop, azmely hálózatban én már vagy tizenöt éve nem jártam, úgyhogy ezúttal bementem. Ez hiba volt.
Mint látható, vettem szappant. Is. A citrusféléket minden illatban és mindenféle ízben egész évben preferálom, de télen még jobban, mint máskor. (Kivéve a grépfrútot. Az nem gyerebe egyetlen szezonban sem. Csak a szaga.)
A RK még nálam is rosszabb, ő leadott egy rendelést egy láda tarocco narancsra.
12/146 – Másik
Esmég nyílt napra megyek, ezúttal a székesfőfaluba, és esmég egy petrolkék kordruha van rajtam, de (horribile dictu) nem a keddi, hanem egy másik, amit a piac helyett ezúttal az internetekbe vettem. Ennek még jobb is a szabása, mint az eddigi kordruháknak, vagy legalábbis én úgy érzem, rajtam jobban áll, úgyhogy gyorsan megrendeltem ződben is. Más szín nem volt az adott cégnél, de az internetek nagy, és énnekem őtözködős blogom van, úgyhogy sejthetitek, mi lesz a folytatás. Ja, keresgélni fogok.
A táskából is (újabb horribile dictu) rendeltem még pár színben, mert pont akkora, amekkora megfelel a “hátizsák mellé” mérethez.
Rút szibarita váz vagyok, no, de legalább nem árulok zsákbamacskát. A nyílt napon se.
Jóleső Január 2025/23 – programon kívül
Én itt most kérem nem strapálom magam, hogy megpróbáljam megmagyarázni, ez miért géz vagy venyige vagy éppenséggel néprajz – maradjunk annyiban, én egy roppantul szerető feleség vagyok, aki úgy vesz a férjének szakácskönyve(ke)t, hogy tudja, a receptek kábé felétől nem lesz túl boldog, ha megfőzik neki.
A RK viszont boldog lesz, és ez is fontos.
12/145 – Muszáj
Már megint itt vagyok munkázóban, korán indultam Michelin gumibabának őtözve, és későn jövök haza. Táblázatok is vannak nálam, és ugyan félek használni őket, de muszáj.
Jóleső Január 2025/22 – “vihar”
Van az ángliusoknak egy olyan kifejezése, hogy “cooking up a storm”. Hát én ma speciel három órát töltöttem ezzel a recepttel, mindent a nulláról kezdve (bár a házi csiliolajat azt még a múlt héten rittyentettem össze).
No de most van a fagyasztóban huszonhat böhöm nagy jiaozi, a RK-t pedig extrán boldoggá tettem a vacsival, ami kedvenc alapanyagait tartalmazta (sauerkraut! csiliolaj!)
12/144 – Négyzet
Ez csak a bejegyzés számára utal (12/12×12, megvan?), mert amúgy a környezetemben nagyrészt körök vannak.
A látszat amúgy csal, a túloldalamon munkamunkamunka van, én meg ülve futok körbe körülötte, ha megbocsátjátok ezt a képzavart. Jaj de nem nekem való az a levelezés, ami arról szól, hogy “léccilécci, csináld meg a saját munkádat, már másodszor írom”.
Jóleső Január 2025/21 – “selyem”
A Gatto Rossóban éppen olyan volt a gombás-prosciuttós pinsán a mozzarella. Lágy, mint a selyem.
12/143 – Bemutató
Jobb sorsra érdemes Kápucta Néni éppen intézményi nyílt napra robog. Mint mindig, ezúttal sem árulok zsákbamacskát.
A képminőség a szokásos reggeli homály, pedig még ezt a táskát nem is láttátok, a múlt héten vettem. Na majd egyszer lesz itt bemutató is, ha megérjük.
Jóleső Január 2025/20 – “kenyér”
Attól tartok, velem ebben a létezésben már mindig úgy lesz, hogy vagy pénzem lesz, vagy időm, de egyszerre a kettő, az neeem. Most éppen pénzem van (saját mércémmel, persze – akik igazán jól keresnek, fetrengenének a röhögéstől, hogy milyen beosztásban és mennyi munkával mekkora fizetésem van), de ez azt jelenti, időm még arra sincs, hogy kenyeret süssek.
Na ilyenkor jön a pénz meg Szabi a pék és az Il Panicio Basilico meg a francia parasztcipó.
12/142 – Megint hétfő
Ma itthon kushadok, dolgozatokat javítok, Excel-táblázatokkal birkózom, és a pipirost restaurálom, ennélfogva végképp nincs rajtam semmi mutogatni való. Inkább beküldöm tegnapi magamat, mert ha már egy vasárnapon esetleg kimászom a házból, miért ne lőjek magamról egy fotót, mintha csak más nap lenne, neszpá.
Arra csak utólag jöttem rá, hogy akaratlanul is az idei évre jövendölt színek közül válogattam, amikor magamra cibáltam a gúnyáimat, vö.
Ezt most csak így ideteszem afféle megjegyzés gyanánt, de erről majd még lesz szó. Nem most, majd amikor egy pöttyel jobban ráérek, ez a hét egy diliház lesz.
Intermezzó – A dubaji bolondvonat
Mint esetleg emlékeztek (ha nem, asse baj), karácsony előtt vettünk az Édeni Édességekben egy dubaji csokit, nédda.
Na hát ma fel is bontottuk, ami igen szépen rámutat arra, mennyire vagyunk trendik és mennyire ül a nyakunkon a FOMO.
Nos, először is, ez egy kézműves darab volt, tehát lövésem sincs, az ipari dubaji csokival mi a helyzet. Ami viszont ezt a darabot illeti,
be kell vallanom, értem a hype-ot. A tejcsokit én ugyan kevéssé szeretem, de ez a kategóriáján belül egészen rendben volt, és ugyan erősebb pisztáciaízt vártam volna, de igencsak izgalmas volt a töltelékben a sok ropogós micsodácska.
Összességében maradjunk abban, hogy a minőségi dubaji csoki finom, ami viszont nem jelenti azt, hogy most nyakra-főre keresném, hol lehet még ugyanilyet kapni. Ha valaki megajándékoz vele, akkor viszont garantáltan nem dobom a hátam mögé…
Jóleső Január 2025/19 – “baba”
A hónap harmadik vasárnapja lévén, lementünk a zsibire. Nem vettünk semmit, de lőttem nektek élienbabát.
12/141 – Ceruza
Sziasztok, Kata vagyok, szeretem a szénhidrátot és a színes izéket, a busz ablakából nézegetni a havas tájat, valamint a hülye kiscicámat is szeretem. Galéria!
Egyébként öreg vagyok, mint az országút, a szemöldököm csak akkor látszik, ha megceruzálom, a héten már megint 100+ vizsgadolgozattal küzdöttem meg, és még hétfőre is jut egy kevés, a jövő hét pedig intézményi nyílt napokkal, további vizsgákkal meg tantárgyháló-felülvizsgálatokkal lesz kipitykézve, azonfelül renoválnom kéne a pipirost, meg fodrászhoz is el kéne jutnom valamikor. Ezt csak azért írom, hogy ne irigyeljetek.
Jóleső Január 2025/18 – “részlet”
Tegnap esti beszélgetésünk cseten a RK-val (én fent rohadok a Bűnök Barlangjában a dolgozataimmal, ő a szomszédban van anyósoméknál, valószínűleg tévézik*). Dőlt betűvel ő, a többivel én.
- “nézd csak, találtam receptet a nagy bog disznóhoz”**
- “van itthon minden hozzá, a sazon fűszerkeverékhez valók is”
- “annatto is?“
- “jaja”
- “honnan?“
- “mittomén, talán ázsiabolt”
- “a feleséged közismerten bolond”
- “a szavatossága nyilván lejárt már, de who cares”
Ezekre a részletekre egészen jól szoktam emlékezni. És el is találtam, ja. Mindet.
* Nekünk már vagy tíz éve nincs tévénk. Kiválóan elvagyunk nélküle, de a RK néha átvonul meccset nézni.
** Jó öreg tradícióink a kilópluszos sertéslapockával és a CrockPottal, valamint a “milyen receptet használjunk” töprengéssel.
12/141 – Ébren
Nem mintha túl sok látszana belőlem ezen az elragadóan nyomott téli reggelen, de tessék, fel vagyok őtözve, és még némi erőfeszítést is tettem arra, hogy ne nyeljen el a homály.
A diákoknak ezúttal tökmindegy, őket ébren fogja tartani a vizsgadolgozat. Háhá.
12/139 – Rózsás káposzta
A rétegzés csodája, az vagyok.
Amúgy Gudrun Sjödénék is hasonló módon sztájlingolják a modelljeiket (harminc réteggel), épp csak náluk ez azt jelenti, hogy még rádobálnak a csajra vagy négyszáz euró ára terméket.
Én meg, khm.
(Oké, a bakancs néhány éve 115 volt az El Naturalistánál, bár én azt is akciósan vettem meg pár tízessel kevesebbért.)
