Mára mínuszokat jövendöltek, úgyhogy ennek megfelelően fagyos bábuskának öltözve evickélek a munkázóba.
Még két nap. Kettő.
Adventi dekkolás 2024/11 – Koszorú
Végy egy drótos műfenyő-girlandot, egy elemes tündérpilácsot meg két pipit és egy plüss szaloncukrot, aztán ragasztózd fel a TéKá klub ajtajának arra a szárnyára, amit nem szoktak nyitogatni, és bízzál abban, hogy senki sem nézegeti a túloldalán lefityegő elemes kapcsolót. Kész.
12/102 – Villany
Ma már szégyenszemre villanyt is kellett gyújtanom a fotómhoz, de így se lett valami hujderutyutyu. Mindenesetre én készen állok a munkanaphoz. A csokicsókok is.
Kabátot nyilván veszek még.
Adventi dekkolás 2024/10 – Csokicsók, te csodás
Be kell vallanom, ezt én már nem csak megsütni, de enni is unom, de azért mindig ott a “közkívánatra” elem, úgyhogy most sem úszom meg.
A recept ugyan fent van a blogon, de elő kell ásni az archívumból, meg azóta már változtattam rajta pár apróságot, szóval nesztek, itt a frissített változat.
“Csokicsók
Hozzávalók kb. 80 darabhoz (ez négy tepsi, de tényleg megéri):
- 30 deka étcsokoládé
- 10 deka vaj/margarin
- egy teáskanálnyi vaníliaaroma
- 3 tojás
- 25 deka cukor
- 10 deka liszt
- fél teáskanál sütőpor
- csipetnyi só
- 10 deka étcsoki-dara vagy mini csokicsepp
A darabokra tördelt csokoládét a vajjal és a vaníliával nagyon kis lángon összeolvasztottam, majd hagytam langyosra hűlni. Amíg hűlt, kikevertem a tojást a cukorral, amibe előbb a csokimassza került bele, aztán a sütőporos-csipetnyisós liszt, végül pedig a csokidara/csokicsepp. A kész masszát a lefolpackozott keverőtálban egész éjjelre bent hagytam a hűtőben.
Másnap reggel előmelegítettem a sütőt 180 fokra, aztán kibéleltem sütőpapírral két nagy tepsit, és előkészítettem további két tepsiméretű sütőpapír-darabot. A recept nemes egyszerűséggel annyit mond, hogy “a tésztából egy teáskanállal kis halmokat rakunk ki”, arról viszont egy szót se szól, mennyit ragacsol közben az ember. Ilyenkor már a végeredményre kell gondolni, meg arra, hogy mindenképpen megéri, mert nagyon finom lesz. És amiatt sem érdemes idegeskedni, hogy a kis halmok mennyire göcsörtösek és rondák, a sütőben majd szépen kerekre terülnek szét. Nyolc-tíz perc bőven elég ehhez.
(Mindenképpen érdemes megvárni, amíg teljesen kihűl, melegen ugyanis a sütőpapírhoz ragad az alja, és azt a téveszmét ülteti el az emberben, hogy még nincs megsülve a csokicsók. Ki kell várni, amíg már nem is langyos.)”
Ez most 93 darab lett, de úgy el fog fogyni, mint a huzat, a két héttel ezelőtti nyílt napra is sütöttem belőle, a diákok pedig természetesen rajongói lettek. Idén úgy fest, még az a szégyen is megesik velünk, hogy Neptun-üzenetben fogom kiküldeni nekik a receptet…
Adventi dekkolás 2024/9 – TéKá
Van a munkázó helyemen egy klub/büfé/ücsörgő, ma annak estem neki. Ezzel kezdtem (a zöld tálak mindközönséges papírtányérok, csak lefújtam őket zöld akrilsprével):
És ez lett a vége:
Na, mutatok még képeket.
Egyedül a koszorút nem én hoztam, de abba sunyin beleapplikáltam egy pipit. Koszorút az ajtóra vittem, de azt majd máskor…
12/101 – Puttony
Az tele van, de nagyon. Természetesen a képletes és a szószerinti is. Utolsó tancsihét, Mrs. Claus behordja a munkázóba az utolsó adag dekkolós szajrét. Bár persze sohase mondd azt, hogy sohase.
Ma amúgy zárthelyit íratok, utána pedig ún. filmversenyen veszek részt mint zsűri. A világ egy hülye hely, mondtam már?
Adventi dekkolás 2024/8 – Szalon
Elaprózni? Á, az valaki mással szokott megtörténni.
A forrás ezúttal is az Édeni Édességek, akik továbbra sem fizetnek nekem ezért, épp ellenkezőleg. 😀
12/100 – Odaki
A világ törvényszerűségeinek egyike, hogy mindig akkor fogy ki a macskakaja, amikor a lehető legrondább időjárás van odaki.
A
Adventi dekkolás 2024/7 – Stine
Ez a neve a pulcsiruhának, amit azért vettem meg, mert csak. Ilyen csinos kis kupackában érkezett hozzám, ni:
Én olyan világot akarok magamnak, ahol a lassúság és ráérősség a legnagyobb luxus, és nemigen van rá esélyem, de azért legalább az illúziójára szükségem van. Jelenleg maximum megvenni tudom ezt az illúziót, de legalább Gudrun Sjödénék gondoskodnak róla, hogy úgy érezzem, mintha.
Igen, azok ott stoppolócérnák arra az esetre, ha Stine elszakadna.
12/99 – Támoly
Azt leszámítva, hogy ezen a héten már támolyogtam a fáradtságtól, amikor sikerült néha kinéznem a munkahelyeim ablakain, időnként egészen pofás színek meg fények vettek körül. Otthon meg persze ott volt Maci.
Viszont levelibéka legyek, ha ez itt akár nyomokban is december második hetének látszik.
Adventi dekkolás 2024/6 – Magam
(Tegnap olyan dögfáradt voltam, hogy lemaradásban vagyok egy körrel, de nyugi, behozom.)
Továbbra is folytatódik a “magad, uram, ha szolgád nincsen” műsor, én például megleptem magam egy igencsak luxy előkarácsonyi ajándékkal, ma hozta ki az UPS.
12/98 – Zé
Magad, uram, ha szolgád nincsen, avagy ott fotózzuk magunkat, ahol lehet. Ha az a BME Zé épülete, pázmányosan Danubianum, akkor ott.
Ma sem úgy néztem ki, mint aki, tudomisén, a Diocletianus kori keresztényüldözésekről oktat.
12/97 – Víz
Ma már azt mondtam a diákoknak, hogy ha elájulnék nekik a katedránál, öntsenek le vízzel, itt a kulacsom az asztalon.
És holnap is odamegyek. 10×45 percre.
Adventi dekkolás 2024/5 – Pillanat
Próbáltam lefotózni az ijesztő Mikulást, aki (ami) most is ki van biggyesztve az egyik esztergomi ház erkélyére, napszemüvegben, egészen élethű szakállal, de csak ennyire sikerült:
Ez egy ilyen nap volt, no.
12/96 – Időzóna
Ma reggel nem volt időm se arra, hogy posztoljam az elkészült fotót, mielőtt kirontok a házbul, és csak öt perccel ezelőtt támolyogtam vissza bele.
Ha más időzónában lennétek, mint én: most lesz mindjárt esti kilenc.
Én még ilyen ocsortány módon nem is tudom mikor úsztam el ennyire utoljára, egész nap nem volt öt szabad percem, ami alatt megírhattam volna egy bejegyzést. Az meg csak tortán a hab, hogy ezzel együtt se végeztem el semmit abból, amit ma szerettem volna.
Adventi dekkolás 2024/4 – Bádog
Engem bádogdobozokkal mindig meg lehet venni kilóra. Ez a két mütyür a Pepcóból jött ma velem haza, és egyelőre illatmécses lakik bennük, de majd ha kiürültek, minden bizonnyal varrókellékek fognak beléjük költözni, mert az a dolgok természetes rendje.
12/95 – Csámpi
Most már kezd afféle elkefélt módon, de tradícióvá válni számomra, hogy a decemberi utolsó tancsiheteket Mikulás valamelyik hülye manócskájának öltözve abszolválom.
A mai legyen, például, Csámpi.
Viszek még magammal a további retyerutyákon túl két horgolt huzatú párnát is, mert miután kipimpeltem az aulát, búsan pucérnak tűnik az a két műbőr fotel.
Ha lenne rá időm és energiám, tán még huzatot is rittyentenék rájuk.
Adventi dekkolás 2024/3 – Gigamega
Jól nézzétek meg, mert ekkora gigamega adventi dekkolás szerintem már nem lesz idén.
Ilyen volt:
Ilyen lett:
És ezt mind én, egyedül.
Bár a fa díszei közül egy tucatnyit a diákjaim csináltak:
Aula (majdnem) kész, mehetünk tovább.
12/94 – Dérdúr
Az hagyján, hogy úgy festek, mint a Mikulás valamelyik szélütött manócskája, de a lábamnál az a szatyor mind dekorációs elemmel van tele, mintha még nem hurcoltam volna be a munkahelyemre több zsák adventi szajrét.
Dekkolás lesz máma bent, de cefetmód.
Adventi dekkolás 2024/2 – Művész
A kultúrfalu, ahol lakom, már úgyszintén belevetette magát az adventi dekkolásba, ez itt pl. a Művész Kávéház ablakában vanik.
Minden nap más - mindennap más 