Értekezletre megyek. Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy amit az arcomon láttok, nem éppen lelkesedés.
A ruha a múltkori petrolkék egyik ikertestvérkéje, és igen sikeres beszerzést folytattam ikertestvérkékből, de a készletet valószínűleg csak vasárnap lesz érkezésem bemutatni, mert munkamunkamunka.
Beküldöm helyettesem, a bámpír házimacskát. Ő nem ment ki hatkor az ajtón, hogy aztán csak tizenegy órával később támolyogjon vissza rajta.
Éppen ezért küldöm be helyettesnek inkább őt, és nem próbálom fotózgatni magamat.
A hétfőimen már megszokott hülyeségek és marhaságok között vagyok, nyafogóruhában próbálom előkészíteni a hetem, ami három értekezlettel, valamint péntek-szombaton összesen 10×45 perc tanítással fog megörvendeztetni. Mivel viszont szombaton egy adott ponton mégiscsak kimásztam a macska alól, és kimentem a napsütésbe, nesztek.
Néha nem árt, ha az ember kicserélgeti a falon a nyomatokat meg a képkereteket. A pasik viszont maradnak, legalábbis egy ideig: a kevésbé szőrös két hét múlva megint elpucol hetedhét határon túlra.
A művészetek iránt érdeklődők számára: a csávók fölötti falon van most három Szimonidész Hajnalka nyomat, két Szegedi Katalin, három Schall Eszter és egy Agócs Írisz, valamint egy eredeti Róna Emmy rajz, amit az Igazgyöngy Alapítvány egyik árverésén szereztem. A többi a Parti Medvéből és a Newsee Store-ból van, amik mindketten itt lakoznak Szentendrén.
Csak lett ebből a hétből is némi mutogatnivaló, úgyhogy most be is teszem ide, mert ez a bundakesztyű felvert negyed négykor reggeliért. Még nem adtam neki, mert mindennek van határa, de visszaaludni persze nem tudok.
Megpróbáltam én kihozni ebből a januárból mindent, amit lehetett, többek között annyit költöttem, mint egy Krőza (és még várok kettő csomag, höhö). Amennyire lehetséges volt, ki is hoztam jólesőre. Mindemellett az utolsó napra jutó szavakkal (néprajz és géz – emlékeztetőül, volt egy programon kívüli napom az Ottolenghi-szakácskönyvekkel*) nem kezdek marháskodni, bár nyilván ki tudnék hozni azokból is valamit, elmém bakugrásai megfékezhetetlenek.
Ehelyett inkább nézzétek meg a nappalit, ami még mindig adventi dekorban (és a RK cetlijeiben) úszkál, mert holnap már Imbolc**, és leszedem a karácsonyt, de mint a patyolat. Sőt, talán még további merényletek is lesznek, bár csak nyugtával dicsérjük a napot.
* Olyan boldoggá tettem vele, hogy csak hujuj. Azóta szinte kizárólag a jó Yotam receptjeit esszük.
** Ezt majd még elaborálom, ha odajutunk.
Ebben a feladathoz rendkívül passzentos ancúgban vonultam el a könyvtárba, hogy játékpedagógia könyveket kölcsönözzek. (Jön a tavaszi félév, már közeleg.)
Most még a munkázóban vagyok, éppen kiosztottam két elégségest (hé, legalább görbültek, ez is valami), de már roppant vágyakozással gondolok a kuckómra, ahol a tegnap frissen mosott ágyneművel és a polc tetejéről leszedett sünökkel fogok hevergélni, mikor hazaérek.
Voltam fodrásznál, és úgy vélem, megtévesztően jól nézek ki ahhoz képest, hogy már megint megy össze a szar a májjal, hogy ilyen poétikusan fogalmazzak.
Az én játékom, az én szabályaim, meg az én technikás módszerem, amivel besáncoltam magam a sarokba, úgyhogy az utolsó napokra igen vad asszociációk kellenek ahhoz, hogy összehozzam ezt a Jóleső Januárt. Többek között el kell hitetnem egy lazacos szendvicsről, hogy ez egy hímzés.
Csipcsirippes szép napos idő van, én meg elküldtem egy kupac levelet, amire ha megjönnek a válaszok, megint elküldhetek egy kupac levelet, így megy ez mostanság, és sose lesz vége. Úgyhogy most kicsámpázom inkább a napfénybe, ugyanis jöttek nekem Dógok csomagautomatába, mivel én közismerten egy rút szibarita váz vagyok, szolgálatukra.
Ma délután még fodrászhoz megyek, úgyám.
Ágak, szívek, bogyók, levelek meg virágok vannak rajta, és rettenetesen ákkcióban volt, én meg már megint évek óta nem vettem új ágyneműhuzatot, mindig csak turkálom azokat.
Az Ikeából is szemezek néhány készlettel, de az mostanság rettenetmód hektikus, egy komplett gardróbszekrényt talán kiszállítanának ide, de pár doboznyi himmihummit nem, bemenni pedig ugyan mikor tudnék, már az Educatioról visszafelé betérő is az Úr kisebb csodája volt, hogy összejött.
Na akkor ezt most kimosom, mert én minden új ágyneműt kimosok, mielőtt felhúznám.
A színérzékem és a Dark Side Soutache ékszere továbbra is csodálatos, de az időbeosztásom egy fertő.
Sötétben indultam, sötétben érkeztem, és napközben is csak erre volt időm, vinné el a devla.
Vagy tavasz vagy nyár vagy tél, nehéz eldönteni. Hanga Réka meseillusztrációja egy általam ismeretlen meséhez, a RK vette nekem a Parti Medvében.
A bal oldalamon ezúttal is csinosabb a hétfő, Fapipa meg a munkamunka a jobb oldalon vannak.
A nyíráson és nyiszitelésen már túl, összevarráson még innen. Huh, de lassan haladok mostanság bármivel.
Már megint olyan hét után vagyunk, hogy volt benne ugyan minden, de alig tudtam összelapátolni belőle pár publikálható fotót. Dógoztam, meg dógoztam, meg futkostam fel-alá, mint a mérgezett egér, meg főztem, meg ettem, meg még dógoztam egy kicsit.
Maci pedig szekundált mindehhez, ahogyan csak Maci képes. Galéria!
Most pediglen szentül megfogadom, hogy ebből az anyagból holnap mindenképpen varrok valamit, mert az tarthatatlan, hogy már csak veszek ruhákat, nem pedig gyártom őket. Erik is igen csúnyán néz rám az asztalról.
Nem érdemes találgatnotok, hová vonulok, természetesen vizsgáztatni. Ez most ennek a szezonja.
Felhívom a figyelmet a második hátizsák-mellé táskára. Még lesz belőle.
 | mák - 13/262 – Terroir |
 | magyaroramegminden - 13/262 – Terroir |
| mák - 13/262 – Terroir |
| magyaroramegminden - 13/262 – Terroir |
| mák - 13/238 – Bökdös |
Minden nap más - mindennap más 