Nem ég a ház, csak rendetlen meg koszos, úgyhogy miért strapálnám magam háztartási sürgiforgival, ha szöszmötélni is lehet.
Amúgy a díszpárna-huzatokat is kimostam.
Még megejtettünk gyorsan egy utsó bevásárlást, mielőtt ránk szakad a karácsony. Mit ne mondjak, a világ most is épp úgy meg van hülyülve, mint általában nagyobb ünnepek előtt – mi ott ácsorogtunk békésen a kis kosarunkkal, amiben olyan akármik voltak, mint kenyér meg levelestészta meg gombelem, mások pedig fel akarták vásárolni a komplett bótot.
Lelkük rajta.
Miközben tömegek idegeskednek, hogy megérkezik-e még az utolsó megrendelt csomag a karácsonyfa alá, természetesen én vagyok az, aki értesítő esemest kapott máma egy olyan szállítmányról, ami bőven ráért volna januárban is, mivel a fogyóban lévő arckrémemet és más efféléket akartam pótolni.
Na persze elmentem értük, hadd ürüljön minél gyorsabban az ótómata.
Advent van vajmi – angyalok szárnyalnak, sütemények készülnek, bevásárlás van meg szöszmöte, és persze macskák, mert nélkülük egy teve sem hullhatsz porba. Hó ugyan nincs egy szál se, de a dobogókői úton a nyeregben még láttunk szerdán valami olyat, ami arra hasonlított.









Az idei adventi dekkolással nyilvánvaló, hogy nem fogok dicsekedni jövőre meg még azután se, de ma is sikerült legalább annyit összehoznom, hogy áthúztam az ágyneműt, és installáltam egy újabb adag tündefényt a Bűnök Barlangjában, mintha eddig nem lett volna elég.
Fiat lux!
Igen, éppen jegyzetelek. Igen, éppen a bambuszligetben karddal röpködős kínai sorozatokat. Az esszéista a pokolban is esszéista.
Ma egy rövid kirándulást leszámítva (a trafikba mentem, nem tovább) megint egész nap itthon lébecolok, ezúttal ráadásul egy földig érő klepetyusban, amit a Sellpy nevű bűnbarlangból szereztem, és mivel nem tudtam előre felpróbálni, nem tudtam róla azt sem, hogy húsz centivel magasabb nőkre volt kitalálva.
Innentől többféle lehetőségem van a jövőre nézve: vagy felhajtom, vagy elajándékozom, vagy pedig csak vigyázok magamra, hogy ne essek pofára benne, amint éppen újabb adag ágyneműt passzírozok a mosógépbe. Az elmúlt időszakban rengeteg olyan wuxia-sorozatot néztem, amelyekben ehhez hasonlatos hosszúságú ruhadarabokban nemhogy probléma nélkül jártak, de kardoztak és rugódoztak is bennük, szóval remélhetőleg én is eljutok benne baleset nélkül a mosókonyháig meg vissza.
A wuxia-sorozatokról amúgy valószínűleg írni is fogok közelebbről, mert nálam mindenből esszé lesz vagy párnahuzat, és ezekből a párnahuzat kicsikét nehezen menne. Bár, ha meggondolom…
Miután a RK elfuvarozott a munkázóba (luxy!), aláírtam még pár izémizét, ellenőriztem az összes jegyadást, aláírást, miegymást, aztán nekifeküdtem a 92%-ra feltöltődött munkahelyi e-mail-fiókomnak, és addig irtottam a dudvát, amíg levittem 74%-os telítettségre. Utána pedig a RK hazahozott (mégeccer luxy!).
Ha ez nem volt eddig egy produktív nap, hát semmise.
Innentől pedig január 8-ig a lábam se teszem be a munkázóba, hacsak valami bele nem tojik a palacsintácskámba.