Jaja. Vasárnap jövök, addig meg igen random, de reményeim szerint legalább annyira mulatságos bejegyzéseim lesznek.
12/318 – MS
Ma elmentünk a Szépművészetibe megnézni MS mestert, akit én még olyan régen szerettem meg, hogy Erzsébet és Mária találkozását akkor vettem meg poszter formájába’, majd felejtettem fent a vonaton, amikor afféle ingajárat során egyidejűleg felvételiztem és érettségiztem, egyik nap Budapest, másik nap Kézdivásárhely, Mária és Erzsébet pedig fent maradtak a nyolcüléses kupé sarkában, amikor leugrottam a Coronáról, hogy átugorjak a berecki gyorsra, és még idejében beérjek szóbelizni Lucian Blagából.
Kicsit felemás érzéseim vannak a kiállításról, mert ugyan mindent megtettek, amit lehetett, de talán (paradox módon) kevesebb is elég lett volna, vagy esetleg más kombinációban tárhatták volna elő azt a sok mindent, mert így egyetlen terembe lett bezsúfolva a selmecbányai oltár összes képe, az összes többi terem meg afféle fogcsikorgató módon lett telerakva attribuált meg “majdnem mintha” képekkel és grafikákkal és minden mással, nehogy azt mondják a népek, nincs ebben a kiállításban elegendő anyag. De akkor is, Erzsébet és Mária ott voltak, nőszirom-kékben meg szellőrózsa-rózsaszínben, olyan színekben, hogy nem is emlékeztem ennyire színes színekre, és ott volt a többi hat kép is az oltárról, leszámítva azt az egyet, ami elveszett, és én voltam boldog.
Posztert ezúttal nem vettem. Bármikor visszamehetek poszterszerző útra a Szépművészetibe, neszpá.
Eská 12/12 – Kifestők
A kreativitásom mindenkori mélypontján vagyok, úgyhogy minden kis lépést sikernek könyvelek el – például azt, hogy (úgy két és fél év után) újra elővettem a házigyártott Vajda Lajos kifestőket.
12/317 – Talpi bőnye
Az egy olyan izé, kötőszövet az ember talpában, és ha begyullad, akkor fáj. Asszem, nekem most éppen ez a bajom. Többek között.
Ma van a kötelező szabadságom hivatalos első napja. Természetesen ma is Esztergomba kellett mennem, mert ha ég a ház, akkor kit érdekelnek a tanszékvezető hivatalos szabadnapjai, hehh.
12/316 – Átmenet
A pohár mindig vagy csordultig tele van, vagy kongóan üres, és marha nehéz elkapni a pillanatot, amikor bekövetkezik az átmenet a két állapot között. Galéria!
12/314 – Tanácstalan
Ma este a RK hazajön augusztus vége óta tartó vándorlásaiból. Úgy éljek, fogalmam sincs, hogyan kezeljem a helyzetet.
Megvetem az ágyát, főzök neki vacsorát, és próbálom megelőzni, hogy hozzávágjak valamit. Ennél több nem jutott eszembe.
12/313 – System Error
Mivel úgy festett, hogy normalizálódik az áramügyi helyzet, ma reggel feltekercseltem az összes tyúkbelet a lakásban.* Na hát ehhez képest az elmúlt fél óra azzal telt, hogy háromperces ritmusokban váltogatja egymást a totális áramszünet (minden fázison) és a teljes díszkivilágítás, a kettő közötti átmenetek meg tele vannak gépi csipogással, ahogy újraindul a wifi, a riasztó, a napelem konvektora meg a két nyomtató.
Fuck the system, elmentem bótba.
* Apósom egyébként, aki még az enyémnél is hülyébb cirkadián ritmusban él, már nekilátott tegnap az éjjel folyamán a tekercselésnek. Erre onnan jöttem rá, hogy azt a madzagot, amin a hűtőm meg a wifink élt, már kihúzta valamikor egy olyan időpontban, amikor én nem voltam eszméleten. Vissza persze nem dugott semmit sehová, de nekem lenni dedukszijo nevű szupererőm, úgyhogy röpke negyed óra alatt sikerült rájönnöm, vajon miért lehet, hogy a kávéfőző működik, a hűtő meg a wifi viszont nem. Pacsit nekem.
12/312 – Még több kábel
Apósom további tyúkbelek segítségével forgalomba állította a routert is, mert még mindig csak egy fázison van áram a házban. Megjegyzem, amilyen munkaügyi leveleket kapok, jobb lett volna, ha nem teszi.
Maci viszont, mint látható, jól van. Legalább egyvalaki legyen jól, a mindenségit neki.
12/311 – Kábel
Tegnap akkora vihar döngött keresztül rajtunk, hogy a ház felében még mindig nincs áram (a villamos vezetékünk az építészet csodája, három fázis két különböző hálózati trafón, örömbódottá), úgyhogy a hűtőszekrényem a mosókonyhából felvezetett hosszabbítón dödörög, az internetem meg sehogyse, ugyanis a router a hiányzó hálózati részben van, és én azt már nem költöztetem sehová, apósom már kiszedte és a padlóra pakolta a mikrót, hogy a beépített hűtő konnektorjához odaférjen. Az is kétesélyes, lesz-e egyáltalán internet, ha már lesz áram, mert az internetkábelt kicsit megtépte a vihar (meg a mályvák is lefeküdtek a földre anyósom futóbabjaival egyetemben, de tényleg megúsztuk ennyivel), szóval ha esetleg leeesnék a föld színéről, akkor tudjátok, hogy mi történt.
Most éppen amúgy Esztergomban vagyok, mert bejöttem aláírni izéket, de mindjárt megyek is vissza, hejh.
Majd még látjuk egymást.
12/310 – Rutin
Próbálok visszatérni olyan egészséges rutinokhoz, mint például hogy a hétfő az takarítónap.
12/309 – Tikkad
Most éppen csepeg valami az égből (esőnek nem mondanám), de ez a hét összességében egy nagy rekkenet volt.
12/307 – Virsli
A nyár áldásos (nem) hatásai között az egyik legcukibb (nem), hogy ilyenkor úgy felpuffadok, mint a kelt tészta, ujjaim kicsiny virslikké változnak, és nincs az a folyadékmennyiség, amit ne bírnék meginni. Azonfelül néhány évente misztikus módon fájni kezd a bal sarkam is, aminek biztosan van valami logikus magyarázata, mármint hogy miért éppen a sarkam és miért éppen a bal, na mindegy.
Ezzel együtt még mindig szalma vagyok, és mivel anyósom az iccakát harminc üveg baracklekvár befőzésével múlatta el, még arra sincs esély, hogy aszongyam neki, hoppanáljunk bele a kocsiba, aztán menjünk el embereledelért. (Maci el van látva, abban hiba nincs.) Ma reggel realizáltam, hogy a házban egy morzsa kenyér sincs, én pedig ebben az istentelen hőségben nem sütök.
Hát így történt, hogy belecibáltam magam egy kellően előnytelen szabású hacukába, és elporoszkáltam a település legfehérebb lábain a legközelebbi nagybótig. (Jó, talán van valahol néhány goth lány, aki még nálam is fehérebb, de ők nem jöttek szembe, hogy hozzájuk hasonlítgathassam magam. A bótban mindenki emberszínűbb volt nálam.)
Most viszont lezuhanyzom (mai második!), aztán felpakolom ezeket a keserves lábakat valami magaslatra. A színükön persze ez nem fog változtatni.
12/306 – Premier plán
Ez itt az új hajam, amit tegnap gyártottak nekem.
Amíg elkészült, premier plánban végignézhettük, amint a fodrászattal szemben a zebránál* belecsattan a szemafort tartó villanyoszlopba egy kis piros hibrid autó, amiből az utast és a kiskutyáját villámgyorsan kirángatják arra járó, jó reflexű és bátor emberek, majd a motor kigyullad, három kis poroltót kifújnak rá arra járó, felkészült és bátor emberek, majd a motor tovább ég, a tűz ráterjed az utastérre meg a szemaforra, megérkeznek a tűzoltók, akik egy perc alatt eloltják az akkor már kétméteres lángokkal égő tüzet, aztán teljesen leáll a forgalom, hogy leszállhasson a 11-es útra a mentőhelikopter, ami végül mégse száll le, mert a sérülthöz (63 éves nő) elég a mentőkocsi is, “csak” a bokája és a combcsontja tört el.** Mire elkészült a frizurám, már csak a helyszínelők voltak jelen, a szemafor híján a forgalmat irányító rendőrök, egy híradóstáb meg a teljesen kiégett roncs.
Meglehetősen gyakran az az érzésem, hogy az élet nagyrészt olyasmi, ami másokkal történik, de ha ilyen, akkor talán jobb is.
* Ez az a zebra, amit minden alkalommal használok, amikor elhagyom a lakást. Minden. Egyes. Alkalommal.
** Az infókat az egyik tűzoltótól tudjuk, aki beugrott pisilni a szépségszalonba.
12/305 – Pipi
Mivel a délelőttöt megint végigmelóztam (tantárgyleírások! miért még mindig tantárgyleírások!), most jutifalatként elmegyek és renováltatpom a pipirost. Plusz hajvágás.
Marhára rám fér.
Az ott a kosárban a takaró, amit éppen horgolok. Megadom én a módját, hehh.
12/304 – Emelt szint
Sose hinnétek, éppen hová megyek. (Pestre.) Na de miért! Hát kérem, 1, azaz egy darab francia emelt szintű érettségizőnek kell teremfelügyeletet biztosítanom, mert a világ nemcsak hülye hely, de teljességgel meg van húzatva.
12/303 – Argh
Az utóbbi időben egyre unalmasabb lett ez a blog, mert a nyivácskolás még hagyján, de a ruháim is már csak ugyanannak a négy-öt darabnak a különböző színű változataiból álltak elő. Higgyétek el, még akkor jártatok jobban, jelenleg ugyanis így festek:
Mint egy epizódszereplő a One Piece sorozatból. Feltehetőleg olyan, aki éppen morogva hurcol végig egy felmosóvödröt egy kalózhajó fedélzetén, miközben egy macska pattog a lába alatt.
Ja, takarítanék. Ha hagynának.
12/302 – Lakk
Kánikula minden mennyiségben, Szentendre színei, a szezon utolsó spárgavacsorája, egy gyarapodó horgolt takaró, nekivadult loncok és mályvák, az idei nyár első körömlakkja az alsó végemen, meg persze Mackó egyszerű és ártatlan örömei. Galéria!
12/301 – Hangya
Egen, ennek a hajnak definitíve fodrászra van szüksége, de a fodrászom éppen családi mizériákkal küzd, úgyhogy fogalmam sincs, mi lesz, talán nekifutok magam a csirkevágó ollóval. De előbb piac.
Egyéb csapások mellé ma reggel derült ki, hogy Mackó szárazeledel-adagolójában lakásfoglaló bulit tartanak Hangyáék, és a részvétel alapján igen kiterjedt családjuk meg baráti körük lehet. A probléma nyilván úgy derült ki, hogy Csülök Úr csipogva, nyávogva és egyéb rámutató magatartások kíséretében figyelmeztetett arra, tennem kéne valamit. A sztoriban ugyan nem tudom, én ki vagyok, talán a főbérlő, a közös képviselő vagy a tömbbizalmi, de mindenesetre nekem kell megoldanom a gondokat. Nehezítő körülményem, hogy azt kell elérnem, Hangyáék távozzanak, Mackó pedig ne forduljon fel.
Ecetes felmosás? Ördögűző szertartások? Esőtánc? Ötlet? Valaki?
Minden nap más - mindennap más 