Így néztem ki egy tíz órás munkanap végén, már hazafelé indulvást.
De legalább végre járt a lift. A délután folyamán csak kétszer másztam fel gyalog az ötödikre, bagatell.
13/25 – Mosoly
Mint megígértem, mosoly. Én legalábbis ezt annak hívom, oké?
Tegnap, miután hazaértem, átvedlettem házimaszogósba, és megettem a RK által elém tálal vacsorát (áldja meg az Úr mind a két kezével*), aztán eldőltem, mint egy zsák, és elaludtam. Az efféle luxynak persze ára van, például éjszaka felkuvikolni, aztán ott tehetetlenkedni három órán át, amíg visszaalszom. Na de legalább így is összehoztam hét óra alvást, halleluja.
Holnap reggel hatkor indulok, és előreláthatólag csak este nyolc után érek haza, úgyhogy valószínűleg nemhogy mosolyt nem kaptok, de egészalakos képet se. Annyi időm talán még lesz, hogy megmutassam, éppen milyen zokni meg cipő van rajtam, de ennél többre nemigen lehet számítani…
* Ha nekem kéne főznöm, akkor lenne igazán sírás és fogaknak csikorgatása. Ez is egyike azoknak az okoknak, amiért dühös vagyok a jelenlegi életemre. Én valamikor igenis szerettem főzni, sőt, kenyereket és másegyebeket is sütöttem, ehhez képest most a legtöbbször még ahhoz is tehetetlennek érzem magam, hogy egy pirítóst megvajazzak.
13/24 – Szükség
Iszonyú szükségem lenne két-három egybefüggő napra, amikor csak fekszem az oldalamon, és nem csinálok semmit.
Holnap majd megpróbálok vigyorogni is nektek, de most nem megy.
13/22 – Lepke
A tűzdelt paidagógosz néninek annyi esze van, mint egy vödör lepkének – a fotót megcsináltam, mielőtt elrohantam okosasszonyt játszani, de nem töltöttem fel. Szégyen, gyalázat.
Igen, egyre frissebb vagyok.
13/21 – Köd
Összefolyik itt már, kérem, hogy az elmúlt héten éppen mi történt melyik napon és melyik irányban, de fotókat még mindig elég pofásakat bírok lőni. Galéria!
13/19 – Farkas
Íme, báránybőrbe bújt Farkas Néni, aki éppen munkába vonul, elmagyarázni az elsőéves levelezősöknek, hogy
a) mi a pedagógia
b) aki már az első félévben megúszásokra akar játszani, és nem jár be órákra, az akkorát fog bukni, mint egy ház
c) a tanárokat letegezni olyan levélben, amiben eleve kérincsélünk valami engedményt, az álmoskönyvek szerint nem jó ómen.
Pedig milyen kis vicceskének és megközelíthetőnek látszom, ugye.
13/18 – Fésű
Újabb nap a száguldó cirkusszal, már futok is elfele.
Istenbizony fésülködtem is. Lehet, az volt a baj.
13/17 – Kotlós
Ennek a ruhának is itt a szezonja. Meg a délutáni képeknek is, mert amíg szárnyára nem eresztem csibéimet az oviban, az első három-négy hétben minden szerdán ződ hajnalban megyek el Esztergomba, hogy aztán okosságokat kotkodácsoljak nekik.
13/16 – Optimális
Azt hiszem, ha úgy járnék munkázóba, ahogyan a stílus-influenszerek elképzelik az optimálisan összeválogatott munkába járó öltözéket, akkor ti iszonyúan unatkoznátok a következő hónapokban.
Oké, valószínűleg így is unatkozni fogtok, mert úgyse csinálok semmi mást, mint hogy munkába járok, de azt legalább “a-szemedet-is-kiüsse” színekben.
13/15 – Ugyanolyan
Igen, vettem egy sárga hátizsákot is. Ugyanolyat, mint a másik kettő.
Elmentem Zuglóba beszélni a gyakorlóóvodákkal. Élet ez is, de milyen.
13/14 – Rozmaring
Korai indulások, kései érkezések, hotelszőnyeg Esztergomban, a Gatto Rosso és az ő óriás rozmaringbokra, kilencven csokicsók az elsősök évnyitójára, a “remény hal meg utoljára” szellemében beszerzett filctollak és rajzmappák arra az esetre, amikor majd egyszer erre is lesz időm, Mackó, aki nem érti, hogy most miért megyek megint valahová, na meg egy szelfi az egyik tönkrezsúfolt munkanap közepén az egyetem dohányzósarkában, mert ez mégiscsak őtözködős blognak indult valamikor, nem pedig ennek a száguldó cirkusznak, ami lett belőle. Galéria!
13/13 – Kabin
Ma ezen a malefikusan mókás napon (13/13, megvan?) olyat csináltam, amit eddig igen ritkán: mikor hazajöttem a munkázóból, és belenéztem a tükörbe, úgy döntöttem, hogy inkább újrasminkelem magam, még ha mindjár el is dőlök a fáradtságtól, mert ezzel az arccal nem állhatok a blogom látogatói elé.
Na, ez már jobb.
A bokicám mellett az a Medicine kabinhátizsák az idei ősz levelezős Bábkészítés óráira lesz az állandó kísérőm, úgyhogy látjátok meg. A jelenlegi alkalmon túl ötször.
13/11 – Rozsdás
Olyan hirtelen beőszült, hogy csuhaj. Jobb ötlet híján együttmozgok vele.
Nekem mostanság már a hajmosást is stratégiailag meg kell terveznem, ma például az előre tervezettnél fél órával hamarabb keltem hozzá, mert a helyzetről tegnap este már láttam, hogy kriminális, de ahhoz már nem volt energiám, hogy azonmódulag orvosoljam is.
13/10 – Áttetsző
Végre hazatámolyogtam, majdhogynem áttetszőre kopva.
És még a munkahetem felénél sem tartok.
13/9 – Batyu
Nem hivatalos mini évnyitóra rohanok éppen egy csomó batyuval, van nálam pl. kábé hetven csokicsók plusz a holnapi gúnyám is, mert ahogy az élet kinéz, 50% esélyt adok arra, hogy az óráim után bevonulok éjszakára a szomszéd hotelbe a játékpénzeimmel.
13/8 – Intéző
A hétfő ugyan nem tancsinap, de ez az én életemben mostanság azt jelenti, hogy ez az intézőnap, amikor még legjobb esetben is itthon birkózom mindenféle adminisztrációs satöbbi feladatokkal, és ez tényleg csak a legjobb eset, mert máskor meg rohangálok, mint a mérgezett egér.
Ja, ma is bemegyek a dógozóba.
Közben a RK csúnyán megtaknyosodott, úgyhogy ő meg most a hencserén heverve tartja a saját intézőnapját zúmon keresztül. Roppantul drukkolok, hogy ne kapjam el tőle, pont ez hiányozna még az összes többihez.
13/7 – Flegmapocok
Íme egy összeállítás az elmúlt hetemből. Főként lábaksz – hun az enyém, hun a macskáé, hun egy csirkéé. Plusz némi felújítási romok a munkázóm hátsó udvarán. Plusz egy kis szendvics ebédre a Heim Pékségben. Plusz a flegmapocok (=capybara) ceruzahegyező és más dilinyók, amiket a vietnami boltban vettem, hogy megjutalmazzam magam azért, mert még nem futkászom fel-alá hajtépve és sikoltozva. Galéria!
Minden nap más - mindennap más 