Még három hét van hátra a gyakorlati időszakból, de én már leértem valaminek az aljára: amikor munkába kell mennem, munkába megyek, amikor meg nem, csak fekszem az oldalamon, és folyik a nyálam.
Nesztek makkák, akik tegnap éppen a szatyron balhéztak össze, mert miért ne.
Egyre nehezebb egy kis napfényt és derűt és színt találni, ez a hét különösen ködös és nyamvadt volt.
Ma is futnom kellett, de azért még lőttem magamról egy fotót, aztán futottam.
Most viszont elkezdem a hétvégét. Mármint amennyi maradt belőle.
És eljöve az éves szokásos gombperec, úgyhogy eljöve megint, már sokadik alkalommal, hogy színre lépjen a báránybőrbe bújt farkas, aka A Megtévesztően Tarka Szekcióelnök, Aki Kíméletlenül Betartatja az Időintervallumokat, Ámde Elsőként Vezeti Népeit a Szendvicsebédhez.
Ez vagyok én.
Vannak olyan napok, amikor a frissen mosott harisnyáid közül kettőről derül ki, mielőtt felhúznád, hogy felfutott rajtuk a szem, úgyhogy nagyot sóhajtva előveszel egy harmadikat, egyenesen a csomagolásból, és azon meg akkor fut fel a szem, amikor felhúzod.
És akkor hagyod az egészet a francba, munkába ez is jó lesz.
El kell döntenem, fel akarok-e venni magas sarkú cipőt. Már úgy értem, még egyszer valaha ebben a büdös életben.
Pont annyira vagyok lemaradva, mint a borravaló. Pedig ma sem mentem ki meztelenül az utcára.
Holnap is valószínűleg csak du. tudok referálni, mert istentelen korán vágtatok ki, és ezúttal tán még magassarkú is lesz rajtam.
Ami annál inkább november, mint itt a képeken, az már csalás. Öreg idő, öreg én, öreg blog. Ez a mai az ezredik folyamatos nap, amikor bejegyzést írok ide, amúgy meg összességében ez az 5445-ik bejegyzés, úgyhogy semmi meglepő nincs abban, milyen nosztalgikusnak és elhasználtnak érzem magam.
A zoknimon ugyan bohóchalak vannak, de én úgy jártam, mint az a kis kék minekhíják, aki mindent elfelejt. A fotót megcsináltam ugyan, mielőtt eltalpaltam tanítani, de a posztot elfelejtettem.
Most van éppen a legnyomorultabb novemberi ködös kinézete az egész univerzumnak, nem csoda hát, hogy megpróbálok a lehető leginkább ellentartani neki a komplett őtözékkel.
Attól tartok, ez volt az utolsó naposabb-forma hét, amikor még lehetett gyönyörködni a levelekben meg a fényekben. Hétfőn még szivárványt is láttam a buszmegállóból.
Idén feladom azt, hogy megszámozzam az eská-posztokat, mert igen siralmas eredményre jutnék: már novemberből is eltelt egy hét, és még csak ez az ezévi első. No de azért hadd szóljon.
Recept:
Aztán uccuneki, természetesen a TéKá Klub padlóján, mert annál szebb nincs is, mint amikor az arrafelé mászkálók megnézhetik a tanszékvezetőt a padlón ücsörögve egy ragasztópisztollyal, mindeközben meg Mike Oldfield gitározik Fapipán, mert azért kilencvenvalahány rühes kis virágocskát felragasztópisztolyozni marhára unalmas.
Aztán lőn.
A textilalmákat már láttátok, azokat januárban ácsoltam össze, de amúgy ezt a projektet a Bábkészítés első óráján szoktam megcsináltatni a nappalis hallgatókkal, mert van benne kétféle öltés (férc és pelenka) meg többféle technikai megoldás, és eddig még mindenkinek sikerült, úgyhogy van benne sikerélmény is, az pedig igen jó.
Szóval most ez van az aulában. A párnákat még valamikor tavaly hurcoltam be oda, a fotelekre a takarókat meg a Hádában turkáltam azzal, hogy egyszer kelljen, s jó, ha van.
Nem vagyok teljesen elégedetlen.
Most van az első mai negyedórás nyugivan. Eddig csak futottam körbe, mint az agárversenyen az a dróton húzott műnyuszi, az alábbi képet is akkor lőttem, amikor leestem a lábamról két oktatási feladat között, aztán már tápászkodtam is tova.
Most viszont levonulunk az aulába: én, egy Flying Tiger-es kancsó, egy tucat platánfaág, százvalahány horgolt virágocska meg Zajos Tücsök.
Jaja, merénylet készül.
Ma is ugyanoda, ugyanúgy, viszont a hallgatóim a mai Bábkészítés órára közkívánattal éltek, miszerint libák. (Jön a Márton-nap, no.) Hát legyen.
Mindeközben itthon Hugó egyre inkább belakja a tereket, tegnap este például az Agatha Christie-k iránt kezdett érdeklődni.
Mivel úgy gondoltam, ez nem neki való (majdnem biztos voltam abban, nem olvasni akar), eltanácsoltam.
 | mák - Szaporulat a szekrényben… |
 | Vég Anett - Szaporulat a szekrényben… |
| mák - 13/148 – Ovi |
 | magyaroramegminden - 13/148 – Ovi |
| magyaroramegminden - Jóleső Január 2026/21 –… |
Minden nap más - mindennap más 