Ez a hazaérkezés igen lassan történik, mi tagadás. Még mindig van egy csomó firenzei fotóm, amit azzal tettem el, hogy “na majd a vasárnapi galériába!”. Bizony ebben a bejegyzésben sincs még itthoni cucc, csak két vekni meg a friss frizurám.
vasárnap kategória bejegyzései
11/150 – Ún. magasélet
Nap felkel, nap lemegy, a mérgezett egér felfut a Brunelleschi teraszra meg Fiesoléba, aztán még feljebb a Monte Cecerire, a zsemlék kisülnek, Csülök úr szétdobja névadó testrészeit, a toszkán dombokon meg avart égetnek. A grillezett sajtos szendvics igen finom, pláne ha katonákra vágva kapja meg az ember a kanapén, egy egész napi caplatás után. Galéria!
11/143 – Resztli
Kezdődik a centi vagdosása, a jövő vasárnap még itt telik, aztán összecumózzuk magunkat, és hazadöcögünk. Én bizony már elkezdtem át- meg össze- meg bepakolni, de nem kerget a tatár. A horgolófonalak viszont igen szépen elfogytak, már csak egy cipősdoboznyi van belőlük, és a pipigyártás sem maradt el. Közben meg járom a várost és a képtárakat, nézem a napnyugtákat és a zöldet a kertben. Mindenből egy kicsi, mert ez így jó. Galéria!
11/136 – Tetézendő
Tegnap az Uffiziben megdöglött a fényzőgépem. Van ugyan nálam egy másik is, de az eléggé temperamentumos darab, úgyhogy franc se tudja, mi várható a továbbiakban.
Addig is, nesztek egy galéria az aligmozgós takonykóros hetemről. Lesz ez még így se!
11/129 – Hetedik
Január eleje a firenzei faluszélen, esők, fények, színek, horgolnivalók meg macska, mint már megszokott. Ó, és persze panettone, mert abból tegnapelőtt megvettük a hetediket(!) is*. Jé, épp ma van hetedike, micsoda egybeesés ez, hejj. Galéria!
* Nem ettük meg mindet, sőt. Ez csak a harmadik lesz azon a listán. A többit egyelőre parkoltatjuk.
11/122 – Limbó
Tényleg az egész év legfurább hete a karácsony és újév közti – még akkor is az, ha valójában már szeptember óta afféle limbóban vagy, amikor nincs munkanap és nincs hétvége. Ez a hét még ebben az állapotban is az ujjaid közül kicsorgó napokat hozza magával, itt-ott fent maradt karácsonyi dekorációkat, szétfolyt adventi gyertyákat, a csokidra ácsingózó macskát, akciós panettonékat, szépiaszínű éjszakákat és sok-sok lusta tetyekvetyeket. Galéria!
Lehet, hogy délután-este még jövök egy bejegyzéssel, de ne legyetek túl csalódottak, ha mégse. 🙂
11/115 – Barátságos, meleg szobában
Vasárnap, tehát galéria. Néha már csípős az idő, de a Residenza mellett még érnek a citromok, a nap gyönyörűen süt, amikor süt, az oltrarnói rózsakert tavacskájában virgoncak az aranyhalak, és nekünk van egy finom meleg kuckónk.
Valami ilyesmiről szól a boldogság.
Mielőtt átmennék csöpögősbe, azért gyorsan megemlítem, hogy tegnap háromszor balhéztunk össze a RK-val valami pitiségen, és az éjjel egy igazi Batynak A Matykák koncertet kaptunk odakintről, fel is ébredtünk rá mindannyian.
11/108 – Toszkán tél
Esik az eső, süt a nap, Paprika Janka pedig mászkál, süt, főz, dekorál. Galéria!
Az utolsó kép az archívumból való, két hete a Santa Croce karácsonyi vásárában csábultunk el a RK-val egy adag kolbászra, sörre és kolbászzsírban sült krumplira a lengyel standnál. Annyira igazi volt minden, hogy még a számla is lengyelül volt, ezen meg azóta is röhögök.
11/101 – Panforte
Az utolsó képen azokat a kis szalagos lapótyákat hívják így. A panforte sienai karácsonyi édesség, afféle formába nyomkodott aszalt gyümölcs meg dióféle egy mézes-cukros masszában, és egyetlen szelettől egy hétre megvan az ajánlott szénhidrát-beviteled. A galériában további cukiságok is agnoszkálhatók, pl. macska, naplemente és sárga levelek. Meg Firenze, persze.
Adventi dekkolás 2023/3 – Vacsora előtt
A Szent Ideiglennek sem kell teljesen reménytelennek lennie, mondok.
11/4 – Mikroverzum
Nem is kell nekem nagyon elhagynom ezt a körletet ahhoz, hogy olyan vasárnapi galériát rittyentsek, mint az alábbi. Egyetlen kép sem készült a kert határain kívül.
Közben a való életben éppen arra készülök, hogy nemsokára átszelem északkelet-délnyugat irányban az egész várost, hogy felkanalazzam anyámat a FlixBus parkolójából. Drukkoljatok.
Intermezzó – Újabb zsibvásár (bocsi)
Most mit tehetnék, ezek valamiért folyton szembejönnek. Különösen persze akkor, amikor egyáltalán nem is keresem őket, mert ha keresem, akkor elbújnak.
Két héttel ezelőtt vasárnap például egyáltalán nem kerestünk zsibvásárt, hanem ehelyett a Santa Croce terén lévő naagy erőszakellenes horgolóprojektet akartuk megnézni, amit a RK előző nap, szombaton le is fotózott.
Awwww, mondtam, menjünk oda, állítólag szombat-vasárnap kint lesznek a cuccok, te majd ácsorogsz, én pedig nyammogok.
Másnap oda is mentünk, de persze már nyoma sem volt, talán az éjjeli nagy zivatar miatt vagy tudomisén, ez itt a rejtelmek városa. Bánatunkban inkább berontottunk a Boboli-kertbe (meg egy kicsit a Pitti-palotába is), aztán legabalyogtunk a hegyről, és én, mint az Arno balpartjának ismerője (höhö), azt mondtam a RK-nak, másszunk el a Santo Spiritóhoz, az egy nagyon aranyos tér egy aranyos templommal, pislantsunk rá.
Azt nem is tudtam, hogy ez fogad majd a templomtéren:
Mint utólag kiderült, ez a rendes havi vásár a Santo Spirito téren, minden hónap második vasárnapján tartják. Mi ezúttal se vettünk semmit, de néznivaló az volt bőven itt is.
Most megígérhetném ugyan, hogy innentől semmiféle vásárról nem mutogatok képeket, de hát ne vicceljünk, most jön az advent, és az a gyanúm, Firenze a szokásosnál is jobban megbolondul. Hé, lesz majd itt bejegyzés még az adventi kirakatdekorokról és utcavilágításról is, mert már elkezdték felhajigálni a dekkolnivalókat, és nem aprózzák el, azt már most megmondhatom.
11/87 – Maraton
Ma van a Firenze Maraton, amiről már egy hete plakátokat látni mindenfelé, főként frekventáltabb utcákon és az összes buszmegállóban, amit használni szoktunk. Magyarán szólva, ez a város ma meg fog bénulni.
Természetesen ma van annak a napja is, amikor a RK el fog vonatozni Milánóba, hogy aztán ott röpcire szálljon New York felé, mert nomen est Kalapács. Ennélfogva a napját hat kilométer gyaloglással kezdi a vasútállomásig.
Én, mondanom se kell, inkább nem megyek sehová. Van itthon is mivel matatnom, kösziszépen. Galéria!
11/80 – Autunno
Most már itt is ősz lett.
(A többi, úgy vélem, magáért beszél, de az első képre majd még visszatérünk, hogy ott éppen micsinál mivel a hogyishívják.)
11/73 – Szüret
Ez egy olyan hét volt, amikor hun az oldalamon döglöttem, és közben új horgolásmintát tanultam, meg a régi horgolásokat buzgeráltam, hol pedig húszfokos emelkedőkön döngettem fel-alá Fiesoléban. Közben pedig hol derű volt, hol ború, hol meg egyenest zápor és szivárvány. Az első képtől vagyok a legboldogabb, ugyanis azt már tudtam elméletben, hogyan szüretelik az olajbogyót, de most láttam is élőben, váu. Galéria!
11/66 – Cantuccini
Lugasban szárított ruhák, gránátalmafák az utcában és gombák a kertben, színes üvegből készült installáció az alkotóház mögött, Vespa a belvárosban, az asztalkánkon pedig horgolás meg cantuccini. Nem rossz ez, na.
Na persze ezen a hajnalon is zuháré volt, és Massimiliano, il Principe di Palmerino, ditto Idiota 3:50-kor kezdett el fel-alá mászkálni a hajamon. Óbégatva. Azóta kapott enni, az eső pedig elállt, szóval most megint nyugivan. Remélem, ez kitart egy ideig, ma délelőtt ugyanis át akartunk kúszni Fiesoléba, mert állítólag minden hónap első vasárnapján bolhapiac van a Piazza Minón, és én lenni kíváncsi.
Ha összejön, nyilván beszámolót is kaptok.
11/59 – Szösz
Visszatérés a szokásos vasárnapi galériákhoz, többé-kevésbé firenzei módra. A városból kevés, a mindennapok apró szöszeiből sok.
11/52 – Kupola
Nyugi, megvagyunk, csak ma afféle intézőnapunk és bevásárlónapunk volt, ami délutánra átváltott mászkálónapba.
Az Ikeából hazafelé menet az Arnón áthaladva megláttam a dóm kupoláját, és ettől mindjárt szívdobogást kaptam, szóval lesznek még itt érdekességek, és azon se lepődjetek meg, hogy úgy ülök már kedd óta Firenzében, mintha bármilyen olasz város erdőszélén ülnék, nem pedig itt. FIRENZÉBEN.
Laaaargo, mint mondtam már.
11/38 – Madaras
A megszokott finomvegyes mindarról, ami a héten szembejött: Szentendre, őszi levelek, kézimunka, varrogatás, fetrengés a makkával, hajvágás és szülinapi ajándék. A piros-madaras nyakék az, a RK rendelte, és KissVica a Dark Side Soutache-tól készítette el, nekem meg azt kell kitalálnom, mivel vegyem fel majd Firenzében. Nyilván vinnem kell majd, hádeugye.
11/31 – Trakta
Már megint hajnalban vert fel a szőrös disznó, ezúttal az arcomba szuszogott, és úgy énekelte, hogy “nem adtál nekem harmadik vacsorát, magadra vess”, amiben speciel igaza is volt sajnos. Úgyhogy a korai órára való tekintettel nesztek, itt egy újabb válogatott finomvegyes: piruló levelek és Szentendre by night a Korona étterem macskájával (az a fehér izé ott az út közepén az első fotón), valamint GombócMackó és NemGombócMackó (éppen egyik sem kajáért énekel), egy itthoni trakta és egy BLKN Bistro-trakta képei, plusz volt még telihold meg csokikák meg a Szamos cukrászdába látogatás is. Galéria!
Ma amúgy tanulmányokat fogok lektorálni és korrektúrázni, mert a fizetés nélküli szabadság is csak annyit tesz ezeken a tájakon, hogy azokat a feladatokat, amikért máskor sem fizetnek, most is a nyakamba akasztják…
Minden nap más - mindennap más 