Van egy csomó szép és kedves és érdekes dolog ebben a világban, és én továbbra is dolgozom azon, hogy ezeket észrevegyem, legyen az egy üres szentendrei utca, zuglói minipark hortenziákkal, a Bűnök Barlangja fényei, az eső után hirtelen kinőtt gombicák a kertben, a BME neogót épületkéje, váratlan pipacsok és aszfaltstencilek meg a legkevésbé sem váratlan nyivogógép, akit épp telibe süt a nap. Galéria!
Van, ami megfizethetetlen, minden másra meg ott a Mastercard. Én speciel Visát használok, de értitek. Galéria!
Három város, két értekezlet, egy új kanapé, három vizsganap, rebarbarás morzsapite, napfény és vihar, kecskemicsodák a piacról, sajtos-rukolás kenyér.
Ahogy mondani szoktam, “de legalább tarka”.
Még mindig azokat a dolgokat fotózom, amiket elém sodornak a mindennapok. Én is sodródom-forma mostanság, megyek, amerre visz az út. Leginkább körbe-körbe.
Éjfél után felébredtem arra, hogy orrot kell fújnom, és most nem bírok visszaaludni, úgyhogy nesztek. Vasárnap, galéria.
Ha már amúgy is felköltöttek a légutaimban lakozó kis élienyek (ki akartak jönni, de azonnal), akár fel is lőhetem az éterbe a vasárnapi bejegyzést. Tulajdonképpen ahhoz képest, hogy hétfő óta küzdök a takonykórral, végigrohangáltam a hetemet. Már megint. És közben még a RK születésnapját is megültük, amihez Tortasuttogó olyan tortát rittyentett nekünk, aminél passzentosabbat eddig még nem kapott ez az ember. Galéria!
Ma gasztropiknik is lesz a piactéren, úgyhogy megpróbálom összevakarni magam, és lekúszni oda. Beszélni nem nagyon akarok, de használhatom másra is a számat, ugye.
Micsoda egy tönkrezsúfolt, akciódús, rohangálós hét volt ez, te jó ég. Esztergomjárás André Kertész nyomában, Esztergomjárás csak úgy hobbiból, három zárótevékenység három különböző óvodában, wonton- és tésztaleves a múltkorában lefagyasztott háziwontonokból, horgolgatás a tahitótfalusi kormányablakban, az év első fagyija a Levendulából meg a Walpurga-buli Tortasuttogó pavlovájával és a szokásos kenyérrudakkal, plusz muffinok és minestrone.
Pénteken az iskolaudvaron találtam az egyik szünetben egy ilyen kis irizáló büzgencset, és néztem vagy tíz percig, hogyan gyalogol a kert felé. Asszem ez volt az egyetlen olyan időszak a héten, amikor éppen nem pörögtem valamin, mert még álmomban is folyton mentem valahová. Galéria!
Máskor a bőség zavarával szoktam küzdeni, mármint hogy annyi jó kép van raktáron, melyiket válasszam., ehhez képest viszont ezt a hetemet is felszívták a szakdolgozók*, szóval ami van, az van. Galéria!
* Tegnap viszont Leadta Mindenki A Produktumot, hurrá. Most végre foglalkozhatom más feladataimmal is. (sóhaj)
Huh, végre lementem.
Ezúttal is volt minden, mint a búcsúban, de én kicsi voltam és szerény, nem vettem mást, csak ezt:
Ez az alábbi egészen kivételesen pontos kronologikus formában mutatja be a hetemet, ami Esztergomban kezdődött, egy egykilós csomag Leonidas pralinéval folytatódott (ezt hozta nekem a RK Brüsszelből, mielőtt tovafutott Ohridba), majd Budapesten voltam a Dies Academicuson (ez a fotó nem az enyém, de azért tettem be, mert mindig felvidít, milyen könnyen kiszúrható vagyok a többi nézőtéri bolha közül), és még olyan dolgok is belefértek a hét második felébe, mint könnyed másfél kilométer séta Dunabogdányon át, ahol teljes útzár volt a tűzoltók miatt (egy üzlet gyúlt ki a főutcán, a buszok meg vadul logisztikáztak azon, hogyan cseréljék ki egymást közt az utasokat), aztán pénteken harminchárom gyoza (házitésztából!) meg negyvennyolc wonton a konyhámban, szombaton budapesti tancsitancsi, majd végül a fentemlített gyozák közül egy fél tucat vacsorára. És közben Maci folyton enni kért, egyszer például a három méteres mélység fölött az emeleti folyosó korlátjáról, és ijedtemben rögtön adtam is neki. Ő nem egy túl kecses macska, és ha lefordul onnan, nem vagyok ám biztos abban, hogy talpára esik.
Ne zavarjon, ha nem bírjátok követni, én is alig. Galéria!
Cifra kis hét volt ez, na: az elején végtelen hosszú buszút a Sugovica mellé, kisszoba egy kisvárosban, kilátás a hajnalba, horgolások találkozása egy bajai kávézóban, aztán vissza haza a kiscicámhoz meg a tartalék fonalakhoz a bolondok városába, ahol a piacon gólyalábas álvásárlók verseket osztanak a kosarukból, és a BLKN Bisztróban még mindig csoda finom az étel, a plafonon pedig kismadárfreskó van a csillár fölött. Látjátok?
Ez a tavasz egyre gyorsul, hát addig fotózom orrba-szájba, amíg el nem tűnik hirtelen a balfenéken. Galéria!
Mivel a RK (hősöm!) letakarította a teraszt, ki is ültem bele szombat délután egy zöld sörrel. És mivel háromnegyed tizenegykor láttam neki kalácsot gyúrni, most pedig technikailag már vasárnap van, akár be is hanyinthatom a szokott heti galériámat.
Holnap (mármint ébredés után) jövök majd még, mert itt ugyan közepesen havária állapotok vannak, de azért csakazértis össze fogom rántani legalább az étkező környékét annyira, hogy berakhassam a szintén szokásos húsvéti reggelink fotóit.
Csak a szokásos körök, tényleg csak a szokásosak. Egy kis fény, egy kis árnyék, egy kis köd és rohanás, dögölészés és ébredezés, mindenből egy kicsi. A héten volt a tavaszi napéjegyenlőség, végül is.
Már megint elmúla egy hét, s hozott magával fotókat utazásokról, tavaszi fákról, az esti Batthyány térről, gyermekpaplan alatt alvó történészről, negyvennyolcas dobbléról, macskanyelvről a napfényben, ésígytovább. Galéria!
Ablak, kép, sír, történet, szerkezet, mind keretes. Ezek az én eheti kereteim, szolgálatotokra, a ház előtt egyetlen hét alatt elvirágzott fosókaszilva-bokorral kezdve és a “Vörös Sárkány” fantázianevű teával bezárólag. Galéria!
Kellően hülye hét volt ez is. Sütöttem, jöttem-mentem, varrtam, sütöttem, sütöttem, Maci meg aludt. Galéria!
Adjatok a kezembe valami fényzőgép-félét, aztán az se baj, ha lényegében itthon kotlom végig a hét nagyját, lesz itt minden, mint a búcsúban. Galéria!
Továbbra is tart a visszarázódás a megszokottba: monoszkóp-mintás zoknik, ingajárat a két város között, ahol élek és melózom, farsangfarki fánkok, dacos kis muskátlik egy lépcsőházi ablakban, az utolsó néhány kalábriai mandarin és tarocco narancs, a szombati piacról friss rukola a reggeli szendvicseinkre, plusz Tortasuttogó elképesztő sütipakkja. Ó, meg persze az inszomnia, de arról nincs kép, és szerintem nem is akarjátok ti aztat, hogy legyen. Galéria!
Valahol másutt éppen farsang van, a galériában például az álarcos hölgyek még egy firenzei papírbolt kirakatából származnak, én viszont az itthonomat szokom újra, akárcsak Mackó a jól bejáratott alvóhelyeit. Az inszomniám újra a régi, a káosszal való hadakozás dettó, akár szó szerinti, akár átvitt értelemben. Most mégis afféle értelmetlenül optimista kedvemben vagyok, de sebaj, holnap értekezletre megyek, ott majd jól kiráznak belőle. Addig is, koncentráljunk a pozitívumokra: a nagy, tisztára csiszatolt konyhámra, a kényelmes futonomra, Erik asztalára a fonalakkal, a rendes méretű sütőben sült savanyúkápis kenyérre, a szentendrei reggelekre és esztergomi délutánokra, meg persze a Dark Side Soutache csodaszép sujtás-nyakékére, amit a RK-tól kaptam karácsonyra, és itthon várt engem az asztalon egy buborékos borítékban.
 | mák - Jóleső Január 2026/1 –… |
 | Vég Anett - Jóleső Január 2026/1 –… |
| Vég Anett - 13/123 – Mos |
| mák - Adventi dekkolás 2025/7… |
| Vég Anett - Adventi dekkolás 2025/7… |
Minden nap más - mindennap más 