Úgy éljek, én is szeretném abbahagyni már a nyafogást, de ez elviselhetetlen, na.
újracucc kategória bejegyzései
10/357 – Müzli
Ma reggel már abban is megegyeztünk a RK-val, hogy mindketten hibásak vagyunk, amiben nincs egy házasságban semmi újdonság, de ezúttal a Gulácsy-kiállítás volt az oka, mert annyi időnk lett volna elmenni rá, hogy csak hű meg ha, ehhez képest meg itt toporgunk három nappal zárás előtt, és én olyan irgalmatlan módon nyűgös vagyok ettől az időjárástól, hogy azt ti elképzelni se tudjátok. A pali tett be csokit meg müzliszeletet a hátizsákjába, ez elég jó támpont arra, hogy kábé milyen szintű nyafogásokra számít.
Reménytelen vagyok, na. És ilyenkor őtözködni se vagyon bennem semmiféle modzsó, kábé úgy nézek ki, mint ahogy érzem magam, a pórusaim ott haldokolnak a degett alatt, amit rákentem napégés ellen, és egyáltalán, áááááá.
10/356 – Munkakörülmények
Rosszabb is lehetne, rosszabb is lehetne.
A látszat ellenére most én éppen egy komoly tanár néni vagyok, éppen egészen igazi munkanapom van, sőt, tulajdonképpen igazi munkahetem is, ppt-kkel meg egyéb nyomorúságokkal kipitykézve, mert másnak sokkal inkább előpreparálom az oktatnivalókat, mint magamnak tenném. A tanári lelkiismeret még akkor is rugdalja a vesémet, amikor akár el is lazsálhatnám az egészet, jippijájé.
10/355 – Komplex
Azt mondani, hogy mérsékelten kedvelem ezt a dögmeleget, úgynevezett understatement lenne, mert én kicsi szívem minden hidegével gyűlölöm, különösen, amikor ki is kell mozogni a házból. A feladat ezúttal pláne nehezített, mert könyvtárba megyek, ami nincs messze, de én tíz perc alatt is le tudok égni, ha úgy adódik, ezért már megint be vagyok kenve ötvenes faktorszámú anyámkínjával. A könyvtárban legutóbb légkondi is volt, ami tovább bonyolítja az eddig sem egyszerű feladatot, miszerint mi az ángyom csepszét vegyek fel ilyen komplex időjárási körülményekhez, hogy ne égjek össze, ne izzadjak pocsolyává, plusz még nyilván ne taknyoljak be augusztus végére.
Hátizé.
Tudnék nyígni más dolgokról is, de azok úgyszintén luxusproblémák. Egy luxusnő vagyok, na.
10/354 – Csavar
Még csak kilenc óra, de belőlem már csavarni lehet a vizet, pedig ma se maratonfutással kezdtem a reggelt.
A maga módján vicces, hogy az augusztus végi hőség nyűgösebbé tesz, mint a július eleji, de ez valószínűleg ugyanazon meghaladott koncepció és az ahhoz kapcsolódó elvárások miatt van, amely szerint szeptemberben deresednie kell a reggelnek, decemberben hullnia a hónak, márciusban elolvadnia, áprilisban meg esnie az esőnek.
Mostanában sokat gondolkodom elvárásokról, generációkról meg változásokról, és nálam előbb-utóbb ki is jön valami tartalom az ilyen gondolkodásokból, csak ki kell várni.
10/153 – Mámegin staycation
Mostanra már szinteszinte elegem is van az otthoncsücsüből, bár ezt kétségkívül nehéz elképzelni.
Meglesz még ennek a böjtje, hajaj, de mennyire meglesz.
10/352 – Semmiccse
Ez itt a szombati “nembánok semmiccse” arcom a hozzá illő papagájtarka paplanruhával, mezítláb, minekutána még a piacolást is ellazsáltam. Ha a RK-t elverte volna az eső, amíg kettőnk helyett is alakított a paradicsomok és kecskekefirek között, más lenne a leányzó fekvése (mármint akkor mégiscsak bánnám, hogy kitettem őtet egyedül az időjárás viszontagságainak), de épp két perccel azelőtt ért haza, hogy zuhogni kezdett.
A nap folytatásában is válogatott kellemetességekre számítok, például sütök vacsorára paradicsomos tepsis csirkecombokat, nyamnyam. Most viszont elugrálok a tegnap este sütött kenyér irányába, még egyszer nyamnyam.
10/347 – Félkéz
Erre a hétre olyan időjárást jövendöltek, amit én a magam nyelvére “paplanruhák és más lipityánkák szezonja” néven fordítottam le, íme.
A BMB utáni hétfő mindig azt hozza magával, hogy már érzem ódalamban a következő tanév rúgásait, és ugyan ez idén nem teljesen a megszokott formában történik, de azért a berögződésektől nehéz szabadulni, így ezt a hetet a paplanruhákon kívül a félkézzel-ügyintézések és úgyszintén félkézzel-készülődések fogják kitölteni. Gatyába kell ráznom egy didaktika-kurzust (amit nem én fogok megtartani), összeraknom az őszi félév Bábkészítés tárgyának aktuális programját és a hozzá tartozó késztermékek fázisdarabkáit (ezt a tárgyat se én fogom megtartani, úgyhogy muszáj mindent kellő alapossággal előpreparálnom a kolleginának), plusz meg kell írnom egy tanulmányt konferenciakötetbe. Ezeknek a határidejei természetesen nem erre a hétre esnek, desőt, a tanulmányé pl. csak egy hónap múlva van. A 2023/24-es tanév viszont a tradícióknak megfelelően már a bordáimat rugdalja, és én nem különösebben szeretem, amikor engem rugdosnak.
Mindenekelőtt viszont ezzel a mázsás nagy döggel kell kezdenem valamit, mert a RK nagybátyjáék olyan szomszédokkal lettek megáldva Erdőbényén, akik időnként rájuk sóznak ezt-azt a kiskertből.
Mondhatni, afféle vándortök ez itt, mert a szomszéd se tudott mit kezdeni vele, a RK rokonai se, és végül itt kötött ki a konyhámban. Gyűrd fel a paplanruhád ujját, Ofélia, ma kimcsit fogsz gyártani.
10/346 – Zsák
A szokásostól eltérően ezúttal nem kaptok vasárnapi galériát, mert a) hazaértünk, és ezt demonstrálni kell, b) a bényei turkálóban vettem magamnak egy nyári pamutzsákot is a testemre, és ezt szintén demonstrálni kell.
Galériaügyben se tessék aggódni, majd gyüvök egy BMB szortimenttel, de most előbb kipakolok.
10/345 – Curry
Na így néztem ki én máma a Curry Palace teraszán (Szabolcs település, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Szabolcsvezér útja – nem viccelek, tényleg ott van), mielőtt megettem volna a legjobb vajas csirkét, amit étteremben hoztak elém.
A ruhát csak a móka kedvéért ma reggel turkáltam a bényei turkálóban.
10/344 – Nézőpontok
Ahogy én láttam ma magam:
Ahogy a RK látott engem:
Az, hogy Eperjest hogyan láttam, arról is van vagy hatvan fotóm, de azt majd később, most eltotyogok borozni.
10/343 – Uccuneki!
Én úgy gondolom, ez egy tökéletes áutfit fesztiválozáshoz, de mit értek én a lovakhoz, minden évben ez az egyetlen fesztivál, ahová elmegyek.
Csodálatos formátlan hevederes zsákommal kapcsolatban, melyet testemen hordok, szeretném megjegyezni, hogy tudok én csinos holmikat is varrni, ha akarok. Ezúttal, mint látható, más céljaim voltak.
Eská 10/38 – Prokrasztináció
Nyilván amikor utazni kell, akkor jön rá az emberre a varrhatnék és a kísérletezőkedv. Végül is, az elmúlt hónapokban bármikor lett volna rá idő, hogy ennek nekiessek.
Ne tessék izgulni, hogy mi ez, természetesen ma ebben indulok fesztiválzani, úgyhogy teljes rettenetes pompájában is látni fogjátok.
10/341 – Belevág
Szendén lehordott boglyas fejemnek most intsetek búcsút, mert holnap a Jóisten se tudja, milyen hajzattal szereplek majd itt ezen a blogon.
Tegnap du, mikor a kozmetikustól mendegéltem kifele, előre szóltam a fodrászomnak (ott van ahajt egy szobával odébb, ez egy igen terjedelmes szépészeti komplexum, ahová én járok), hogy ma teljesen, de teljesen szabad kezet adok neki arra, csináljon a hajammal, amit csak akar. Mindehhez még azt is hangsúlyoztam neki, hogy a) most még vakációm van, b) utána fél évig fizetés nélküli szabadságon leszek, és úgy nézhetek ki, ahogy csak akarok. Esetleg ahogy a fodrászom akarja.
Mint tudjuk, ezeken a tájakon már saját kezű birkanyírások is voltak, a haj meg úgyis kinő teljesen magától, úgyhogy én ezt az egészet igen izgi experimentumként óhajtom megélni. Persze az is lehet, hogy ugyanaz esik meg velem, mint hat évvel ezelőtt. Stay tuned.
10/339 – Újabb staycation (nagyrészt)
Én kéremszépen ezen a héten takarítottam, meg mostam is, sokat, ja meg sütöttem kenyérrudacskákat és vekniket és foccacciát, és horgoltam, meg varrtam, meg főztem, meg piacoltam, de még csajbuliban is voltam. Vajon miért érzem mégiscsak azt, hogy nem csináltam ezen a héten semmit se, csak próbáltam aludni, de nem hagytak. Ja, talán mert most is én vagyok a reggeliztető szobaasszony vagy mi. Galéria!
10/338 – Kakaóscsiga, kettő
Olyan éjszakám volt, hogy azt én senkinek se kívánom, negyed háromkor a vihar (a RK és Maci ezt természetesen átaludta), kábé negyed négytől szirénázó tűzoltóautók szinte folyamatos menete oda-vissza a 11-es úton (a RK és Maci mint fent), aztán mire valahogy visszaaludtam, hogy válogatott rémálmok gyötörjenek, megjelent Maci üveghangon vinnyogva focizni a szobám tárgyaival, amíg le nem vánszorogtam enni adni neki. A RK, mondanom sem kell, ezt is átaludta. (Oké, állítólag a viharra mégiscsak felébredt, de csak annyi időre, amíg agnoszkálta, hogy nem jég, pompás, aztán rögvest visszaaludt.)
Ahhoz képest, hogy állítólag ez volt az év vihara, mi viszonylag jól megúsztuk, mármint semmiben sem keletkezett kár engem kivéve. Mindezek után viszont feltehetőleg egyikőtöket sem lep meg, hogy fél kilenckor jelentem meg legközelebb az élők között, és akkor is azzal küldtem el a jó álmú férfiembert piacra, hogy hozzon nekem kakaóscsigát. Két kakaóscsigát.
Nyilván ma reggelre fogyott el a cigim is, de azt már nem bíztam rá senkire. A szőrös disznó persze most boldogan alszik. Ha nem lennék ennyire ledarálva, talán gurigáznék is valamiket körülötte, és üveghangon vinnyognék hozzá, de most csak örülök, hogy élek, és van a gyomromban kettő kakaóscsiga.
10/337 – Tükör
Ma hajnali háromnegyed háromkor vert fel óbégatva ez az időjárás-érzékeny szőrös dög, aki törődést akart és simisimit, és ha már úgyis itt vagyok, esetleg egy kis reggeli?… Nyet, mondtam neki szigorúan, a háromnegyed három nem reggeliidő, mire persze Mackó azt mondta, na mibe fogadjunk.
Végül kiegyeztünk döntetlenben, ő négykor megkapta a reggelijét, én meg visszaájultam kicsikét. Az ilyen szaggatott alvások általában sem tesznek jót a szépségemnek, de mikor végre ismét felciheltem magam, és belenéztem a tükörbe, ijedtemben rögtön felhívtam a fodrászom. Úgyhogy a jövő hetem programja sínen van, már dudál, hétfőn kozmetikus, kedden fodrász, csütörtökön meg elmegyek Erdőbényére, és vasárnapig megiszom az éves borfogyasztásom háromnegyedét. Tényleg egy partiállat vagyok, na.
Eská 10/37 – Partipakk
Bevált dolgokon nem változtatunk, amíg nincs miért.
Persze fázisfotókat is akartam csinálni, de aztán elkapott a gépszíj. Íme a tészta másfél napi hűtőben kelesztés után,
és a kenyérzsák a “szedjük össze a szajrét” fázisában.
Minden nap más - mindennap más 