Imádkozzatok a lelkemért Szent Kanonizációhoz, ma kétszáz középiskolást fertőztem meg azzal a blaszfém gondolattal, hogy a krimi is irodalom.
tavasz kategória bejegyzései
182 – Világgá megyek
Na jó, nem annyira, csak Ercsibe. Holnap jövök.
(SK: ismertek ti már mindent, de mindent.)
183 – Tarkabarka nyugivan
Ma egész nap molyolgatni fogok itthon, és mindezt nagyrészt a kanapémon. Ha meg úgy adódik, álmomban csengetek egy picit.
(SK: a hupikék zsenília pulóverből-kardigán és a hupicsíkos háziruha/hálóing.)
189 – Mátyás, a hoppon maradt
Szegény Mátyás, ma kéne neki jeget törni, de munka nélkül marad, nincs itt jég sehol, csak a fagyasztóban.
Ennek örömére tavaszi kabátkát öltöttem, és különböző színű kiegészítőket dobáltam magamra vasvillával.
(SK: csak a sapka meg blézer hajtókáján a piros micsodácska. Meg a szoknyát is én vettem be a méretemre, de az sem nagy ügy.)
Intermezzó – Télutó és ami vele jár
Általában minden évben február közepe-végén következik be az a szép tudathasadt állapot, hogy
a) halkan, de határozottan suttogni kezdenek a szekrényből a szürke meg padlizsán meg fáradtlila holmijaim, rétegekről magyaráznak nekem meg pasztellekről, meg arról, hogy nemsokára itt a tavasz,
b) az a) jelzésű cuccokat viszont (minél borúsabb az idő és nyamvadtabb volt a tél, annál inkább) megpróbálják lehurrogni a piros meg türkizkék meg pink meg más élénk színű ruhadarabok, ráadásul ők arról magyarázgatnak, hogy együtt még jobbak, szóval nyugodtan felvehetek piros pólót zöld harisnyával, jó lesz az, hadd üssön.
A januáromat nagyjából az a) kategóriájú holmikban töltöttem, szóval már megszokhattátok. A “muszáj beblogolni” miatt kevésbé vagyok hajlamos belecsúszni abba, hogy merő lustaságból kémény belsejének öltözzek, úgyhogy talán nem lesz annyira feltűnő a b) kategóriájú tarkabarkák áradása sem, de azért én szóltam, a következő hetekben roppantul finomvegyes öltözködés várható.
Minden nap más - mindennap más 