Nem ég a ház, csak rendetlen meg koszos, úgyhogy miért strapálnám magam háztartási sürgiforgival, ha szöszmötélni is lehet.
Amúgy a díszpárna-huzatokat is kimostam.
projekt kategória bejegyzései
Adventi dekkolás 2025/19 – Lux
Az idei adventi dekkolással nyilvánvaló, hogy nem fogok dicsekedni jövőre meg még azután se, de ma is sikerült legalább annyit összehoznom, hogy áthúztam az ágyneműt, és installáltam egy újabb adag tündefényt a Bűnök Barlangjában, mintha eddig nem lett volna elég.
Fiat lux!
Igen, éppen jegyzetelek. Igen, éppen a bambuszligetben karddal röpködős kínai sorozatokat. Az esszéista a pokolban is esszéista.
Adventi dekkolás 2025/18 – Két marék semmi
Nem állítanám, hogy a mai nap különösképpen produktív volt.
Eská – Őszi dekor az aulába
Idén feladom azt, hogy megszámozzam az eská-posztokat, mert igen siralmas eredményre jutnék: már novemberből is eltelt egy hét, és még csak ez az ezévi első. No de azért hadd szóljon.
Recept:
- egy kancsó a Flying Tigerből (4000 forintról leárazva 3000-re),
- egy csomó platánfaág az egyetem kertjéből (ingyen, ebben csak a gyűjtögetőmunka volt a befektetés),
- egy ragasztópisztoly (2800 ft a kínaiban) plusz hozzá a rudacskák (799, de csak kettő fogyott el az ötből)
- 93 horgolt virág (költséget nem érdemes számolni, mert ezt nem lehet megfizetni, és előállítani is csak úgy, hogy az ember rohadt hosszú buszutakon zötyög végig a Dunakanyaron, kezében egy horgolótűvel).
Aztán uccuneki, természetesen a TéKá Klub padlóján, mert annál szebb nincs is, mint amikor az arrafelé mászkálók megnézhetik a tanszékvezetőt a padlón ücsörögve egy ragasztópisztollyal, mindeközben meg Mike Oldfield gitározik Fapipán, mert azért kilencvenvalahány rühes kis virágocskát felragasztópisztolyozni marhára unalmas.
Aztán lőn.
A textilalmákat már láttátok, azokat januárban ácsoltam össze, de amúgy ezt a projektet a Bábkészítés első óráján szoktam megcsináltatni a nappalis hallgatókkal, mert van benne kétféle öltés (férc és pelenka) meg többféle technikai megoldás, és eddig még mindenkinek sikerült, úgyhogy van benne sikerélmény is, az pedig igen jó.
Szóval most ez van az aulában. A párnákat még valamikor tavaly hurcoltam be oda, a fotelekre a takarókat meg a Hádában turkáltam azzal, hogy egyszer kelljen, s jó, ha van.
Nem vagyok teljesen elégedetlen.
13/68 – Műnyuszi
Most van az első mai negyedórás nyugivan. Eddig csak futottam körbe, mint az agárversenyen az a dróton húzott műnyuszi, az alábbi képet is akkor lőttem, amikor leestem a lábamról két oktatási feladat között, aztán már tápászkodtam is tova.
Most viszont levonulunk az aulába: én, egy Flying Tiger-es kancsó, egy tucat platánfaág, százvalahány horgolt virágocska meg Zajos Tücsök.
Jaja, merénylet készül.
13/67 – Libák
Ma is ugyanoda, ugyanúgy, viszont a hallgatóim a mai Bábkészítés órára közkívánattal éltek, miszerint libák. (Jön a Márton-nap, no.) Hát legyen.
Mindeközben itthon Hugó egyre inkább belakja a tereket, tegnap este például az Agatha Christie-k iránt kezdett érdeklődni.
Mivel úgy gondoltam, ez nem neki való (majdnem biztos voltam abban, nem olvasni akar), eltanácsoltam.
13/61 – Elvarratlan
Sose hiszitek el, de éppen egy fonalboltba tartok ezzel a ménkű nagy szatyorral, amiben van egy félkész ágytakaró meg egy kupac krimi, mert meghívtak kiállítási tárgynak, hogy ott üldögéljek, horgoljak, és Miss Marple-ről csevegjek.
Az életem egy abszurd revü, de néha egészen mulattató.
13/14 – Rozmaring
Korai indulások, kései érkezések, hotelszőnyeg Esztergomban, a Gatto Rosso és az ő óriás rozmaringbokra, kilencven csokicsók az elsősök évnyitójára, a “remény hal meg utoljára” szellemében beszerzett filctollak és rajzmappák arra az esetre, amikor majd egyszer erre is lesz időm, Mackó, aki nem érti, hogy most miért megyek megint valahová, na meg egy szelfi az egyik tönkrezsúfolt munkanap közepén az egyetem dohányzósarkában, mert ez mégiscsak őtözködős blognak indult valamikor, nem pedig ennek a száguldó cirkusznak, ami lett belőle. Galéria!
12/356 – Érdekes
Ez itt nem annyira érdekes,
ez sem,
de ez már igen!
Jaja, már megint itt bugizunk Zebegényben a játékpénzeimmel…
Eská 12/14 – Szimbóleum
Marha hosszú szünet után úgy gondoltam, ideje végre kenyeret sütni gusztushúszra, mert mikor máskor.
Na, ilyen lett.
Pedig én tényleg mindent úgy csináltam vele, ahogy kellett, de kicsellózott velem a bides.
12/349 – Valami új
Most olyat csinálok épp, amire eddig nem volt példa, de hát az tartja frissen az ember agyát és spiccen az idegeit. A jelen pillanatban értünk be Encsre a híresen jó zempléni és abaúji utak egyikén, én meg Emese anyósülésén írom a bejegyzést. Mobilon. Sőt, mobilneten.
Megjegyzem, ebből nem csinálok rendszert, a hajam is elhull, mire ezzel végzek. (Már a Kassa felé tartó autópályán döngetünk azóta, hogy az előző bekezdést megírtam.)
Majd még jelentkezem, de addig is: én ugyan ezúttal sem festek különlegesen,
viszont a fotózás közben ezt néztem:
Ugye, ugye.
12/348 – Irány Bénye
Az továbbra is nagy talány, mi a budiajtót csomagoljon az ember, ami eltakar a déli 35 fokban és ápol a késő esti 10-ben (!!! Komolyan ezt jövendölik!). Ebben a percben, másfél órával indulás előtt én ezeket tartom megfelelőnek, de nyugtával dicsérjük a napot. Napokat.
Mindenesetre nem mehetek oda úgy, mint egy elszalasztott, az egy fesztivál, és az embert bármikor lekaphatja egy paparazzi. * affektált sóhaj, hairflop *
Ha nem hiszitek, ide nézzetek, kik ülnek ezen a fotón a Vay Pincészet előtt egy kései fesztiválesten:
Ez kábé egy hete jelent meg a BMB oldalán, előtte sose láttam még, pedig az öltözékeinkből ítélve a fotó 2023-as: én akkor turkáltam ki azt a ruhát az erdőbényei főutcán, a RK pedig akkor vette azt a Medicine pólót. A vicc kedvéért most is épp az van rajta, mintegy a kontinuitás szellemében.
Nna, megyek, összeszedem a kozmetikumaimat is, főként naptejet. Sok naptejet.
12/342 – Pucc
Délelőtt pucoválok és szövetficnikkel szórakozom, délután meg puccba vágom magam, és elhurcolom a RK-t múzeumba meg vacsorázni, mert az tarthatatlan, hogy itt ülünk egy turistaváros közepén, és legutoljára akkor jártunk a Kovács Margit Múzeumban, amikor Filomélát cipeltük el oda. Akkor ő kilencéves volt, most tizenhat. Tessék kiszámolni.
12/334 – Műfű
Ma éppen hálistennek nem kell futkásznom sehová (legalábbis jelen állás szerint, de hosszú még a nap, és csak nyugtával fogjuk dicsérni). Ennélfogva pont úgy is festek, mint aki nem futkászik ma sehová.
Tegnap heroikusan nekifutamodtam a macskamászóka gatyába rázásának, mert biztos voltam benne, ha nem csinálom meg még aznap, amikor beszereztem a szizálkötelet, később egyre nehezebb lesz rávennem magam. Mivel ennek az akciónak egyre kevesebb a sportértéke, nem írok belőle külön eská-bejegyzést se, de azért van rá dokumentáció, bár a nyafogást és vicsorgást nem fotóztam le, még csak az kellett volna.
Jellemző módon amikor összeszedtem hozzá a szajrét, még egészen optimista voltam,
és amikor befejeztem a melót, szintén (lásd a ma reggeli fotót),
de közben azért volt peripeteia bőven. Például amikor kiderült, olyan ergya állapotban vannak szegény kaparóoszlopok, hogy az előre tervezettnél több szizálkötelet kell lebontanom róluk, és persze így nem lesz elég a tizenöt méter friss madzag, amit tegnap szereztem be.
Gondolom, ilyenkor az a logikus lépés, hogy az ember újra begyömöszkölődik Emesébe, és ismét meglátogatja az OBIt további szizálkötelekért*, de én inkább a siránkozást választottam, plusz felpattintottam egy Krusovicét, és nekiláttam gondolkodni.
A gondolkodás eredményeként eszembe jutott, hogy van lent a pincében az “egyszer kelljen, s jó, ha van” kategória keretein belül egy darab műfű vagy mokettszőnyeg vagy mifene, úgyhogy a fenti ábrán agnoszkálható módon azzal tekertem körbe az egyik oszlopot, kétoldalas ragasztószalag, tűzőgép, jóleszaz. Ezt persze majd még monitorozni kell, mert én ugyan bízom Mackó eszében, hogy továbbra is azt fogja kaparni, ami kaparható, de azért egy macska mégiscsak macska, így nem várhatunk tőle lehetetlent.
Ugye.
* Inkább mégsem, ha belegondolok. Két hete Bécsben idéztünk fel a RK-val egy olyan szót, ami tökéletesen leírja a Monarchia működését, ez pedig vala az a szó, hogy “slamperáj”. Meglepő módon ez az én szókincsemben is benne volt valahol az etvasz és a sparhert között, tegnap pedig újólag felidéztük az OBIban, mert a budakalászi OBI tényleg egy marha nagy slamperáj, nem egyéb. Eleve az volt felírva a kötelek mellé, hogy mérd le magadnak, édes gyermekem, de a természetes anyagúakhoz csak ollóval nyúlj, mert a melegvágó tűzveszélyes. Na persze nem volt ott olló. Volt minden szirszar, nagyrészt széjjelhányva meg a polcok alá rugdalva, de olló, az nem. (Mondtam: slamperáj.) Mivel ugyan látványosan mindegyik szizálkötél-vég melegvágóval volt elmetélve, de nekem valamiért mégse akaródzott felgyújtani az OBIt, kemény nyolcperces munkával sikerült kerítenünk egy alkalmazottat, aki odajött segíteni, aztán nekilátott elvágni a kötelet egy papírvágó ollóval, de nem egy naggyal, hanem egy egészen kicsikével.
12/333 – Szizál
Újfent ideje vagyon a macskamászóka feljavításának, úgyhogy megint vettem 15 méter szizálkötelet.
12/331 – 13 GB
Kedves Naplóm! A wp már sikoltozik egy ideje, hogy mindjárt elfogy a rendelkezésemre álló médiakeret, az eredetileg előfizetett csomaghoz rendelt 6 gigabájt. Na mármost a blog kezdete óta eltelt majdnem tizenhárom évben 5,7 gigabájtnyi fotót pakoltam fel ide nektek, úgyhogy szerintem még mindig egészen visszafogott voltam fogyasztásaimban, de azért itt most lépni kellett.
Az egyik lehetséges lépés az volt, hogy jól abbahagyom az egészet. A blogoszféra úgyis döglött, csak a kukacok mozognak benne, mindenki előbb átment az instára, aztán a tiktokkra, onnan meg szintén mennek majd tovább valami újabb helyre, ha lesz olyan, én meg itt ülök tizenhárom éve, és néha már magam se tudom, miért.
A másik opcióm az volt, hogy egy nagyobb csomagra váltok, ami 13 GB médiakeretet nyújt, bár azt is minek.
Amíg elgondolkodtok azon, vajon melyik opciót választottam (mert választottam), nesztek egy macska.
12/326 – Gyümölcssaláta
Amikor ma reggel összeciheltem magam, hogy letotyogjak régi és új családtagjaimmal a piacra,
aztán utána be Emesébe, el a Pepcóba zárt strapacipőt venni*, majd el a Skanzenbe, még nem sejtettem**, hogy a mai nap közepe négy órányi kontemplatív vonszolódást fog jelenteni, melyek közben a gyermekcse egy adott ponton megfőz egy skanzeni babakonyhában egy komplett ebédet, úgymint lecsó tükörtojással, gyümölcssaláta és körtés pite.
A hazaérkezés óta már benyalt egy kakasos nyalókát és két marék áfonyát, valamint a tegnapi nap akvarellmunkái után ezúttal temperafestékkel kezdett kísérletezni, melynek jelszavai valának mocskolás és pocsékolás, de hát ez van, na, macskát tartani se könnyebb, az hajnali négykor kezd ordítani, hogy a reggelijét akarja.
* Röhögök, nem tagadom. Itt még Csicsóné egyik lányának sem sikerült úgy megérkeznie, hogy a nála lévő cipőkészlet megfelelt volna a) az időjárásnak, b) a terepakadályoknak. Mi ilyenkor mindig elszáguldunk valami olyan cipőért, ami célszerű és általában fröccsöntött, aztán reménykedünk, hogy legalább az ittlétet kihúzza a kölyök lábán. Néha érnek pozitív meglepetések, egy üvöltőpink gyerekszandált például öt évvel később agnoszkáltunk egy újabb példány lábán, pedig én annak a lábtyűnek első pillantásra két hét élettartamot jövendöltem.
** Lófaszt nem sejtettem, indiánnak lenni tapasztalat.
12/319 – Pöttyöskék menni Bécsbe
Jaja. Vasárnap jövök, addig meg igen random, de reményeim szerint legalább annyira mulatságos bejegyzéseim lesznek.
Eská 12/12 – Kifestők
A kreativitásom mindenkori mélypontján vagyok, úgyhogy minden kis lépést sikernek könyvelek el – például azt, hogy (úgy két és fél év után) újra elővettem a házigyártott Vajda Lajos kifestőket.
12/305 – Pipi
Mivel a délelőttöt megint végigmelóztam (tantárgyleírások! miért még mindig tantárgyleírások!), most jutifalatként elmegyek és renováltatpom a pipirost. Plusz hajvágás.
Marhára rám fér.
Az ott a kosárban a takaró, amit éppen horgolok. Megadom én a módját, hehh.
Minden nap más - mindennap más 