Oh dear, úgy nézek ki, mint egy random fotó valamelyik 1994-es Burda Plus katalógusból, csak sokkal fáradtabban. Ma már megint kellemetlen emberekkel levelezek kellemetlen dolgokról, úgy kell ez nekem, mint szar a zsebbe. Mintha nem lenne elég, hogy ma öt órát tanítok egyhuzamban, holnap pedig tízet.
Mint írtam még szerdán, vettem a piacon ruhát is. Kettőt!
Innentől valószínűleg orrvérzésig ezekben nyomom, készüljetek fel.
Csak a fotó elkészítése után vettem észre, hogy ferdén áll fejemen a sapka. Mármint más ferdén, mint amit a tervezésekor óhajtottam.
Édes jó Istenem, szeptember eleje óta ez volt az első piacnap, amikor el tudtam jutni betevő kecskekefirjeim és termelői paradicsomkáim irányába. Úgyhogy kimaxoltam az alkalmat, ki én.
Ruhát is vettem. Kettőt.
… meg két és fél liter vizet meg egy kiló húsz deka cukrot meg egy doboz citrompótlót. Tadááá!
Szerintem még sosem volt félév, amikor annyira vágtam volna a szántit a szünetig, mint most. Még négy munkanapom van addig, és igen, azt is belekalkuláltam, hogy a holnapi nap munkaszünet.
Kábé mostanra állt be az, hogy ha mindent előkészítek, amit másnap fel akarok venni, akkor csekély egy és egynegyed órámba telik összeszedni magam reggelente, pedig igazán nincs kilenclépéses arcápolási rutinom, és nem is reggelizek. Az idő mintha kicsorogna az ujjaim közül, és közben egyre több feladatom van, ma délután például még elvágtázom a gyakorlóiskolába ún. tangyak-megbeszélésre, ami azért szép, mert ezzel kapcsolatban nekem tényleg csak igen hézagos tudásom van, ez sose volt a reszortom.
Hja, a tanszékvezetők glamúros élete.
Ez a hét még el sem kezdődött istenigazából, de én már támolygok a fáradtságtól. Most mindenképpen muszáj elmennem könyvtárba, de ha visszajövök, valószínűleg leheveredek szundikálni egyet, ne csak Macinak legyen jó itt nálunk.
Igaz, neki a cicaságon túl nincs más tennivalója, ennélfogva bűntudata sem, ha bármikor-bárhol beveri a szunyát.
A Pepco egy veszélyes hely, oda még szösztelenítő hengerért sem szabad bemenni.
Úgy fest, az idei adventi dekkolás fenyőmintákban fog tobzódni, mármint ha lesz akkor még bennem enerzsia az ilyesmikre.
Szösztelenítő hengert is vettem, még mielőtt.
Hejj, akár még arra is képes lennék, hogy jól nézzek ki, épp csak időm nincs rá.
Ilyen ez a sors, feleim, amikor van mivel fotót készíteni, nincs mikor. Teliholdas sötétben caplattam ki az ajtón reggel hatkor, kevésbé teliholdas és kevésbé sötétben caplattam vissza este hatkor. A fotó akkor készült, amikor végre lerogytam a buszmegállóban a hazabuszra várva.
Az már csak tortahabon cseresznye, hogy hajnali kettőhúszkor ébredtem három óra alvás után, és nem bír-tam visz-sza-a-lud-ni. Most valószínűleg kiájulok kicsit, majd holnap megint megyek. Ezúttal díszdiploma-átadásra, ahol nekem kell lennem a tamburmajor néninek szép ruhában, és lehetőleg fiatalabbnak és kevésbé rozogának kell kinéznem, mint az ünnepelteknek.
Van köztük rubin diplomás is. Ő hetven éve végzett.
Mivel még mindig én vagyok a balfaszok királynője, Fapipa madzagjai és bizbaszai hiányában ezt kapjátok ma belőlem. A fejem amúgy se nagy élmény.
Továbbra is fenntartom, hogy engem kitömve kéne mutogatni. Végre van egy olyan napom, ami tanítás nélküli munkanap, ennélfogva
Erre meg én, ostoba lúd aki vagyok, bent felejtem az irodámban Fapipa töltőjét az összes madzaggal meg más bizbasszal, ami az önfotók feltöltéséhez és a zavartalan tanulmányíráshoz kéne.
Azért emberpapiért, cicapapiért, harisnyákért és pipiros-restaurálási kellékekért elmentem, legyen ennek a napnak haszna.
Ha azt nézitek, mi a fene ott az a hátizsák, én bizony vettem a piros mellé egy olyat is, amit Ocean Blue színűnek mondtak, de az nekem már balti-kék marad, amióta 2009-ben megjártam Lettországot.
Az időjárásra és más egyebekre való tekintettel felvettem azt a Firenzében turkált kabátkámat, amiről anno azt mondtam, ilyen holmikban viszik ki sétálni Prinzessin von Blaufuseklit az osztrák nyugdíjasok.
Haj de lennék most Firenzében. Vagy lennék osztrák nyugdíjas. Egye fene, azzal is kiegyeznék, hogy én legyek Prinzessin von Blaufusekli.
Olyan öregnek látszom, mint az országút, úgy is érzem magam.
Újabb csodálatos hétfő, amit ha kívülről, ránézésre, erről a blogról néztek, itthon héderezésről szól, de nem, ma is kellemetlen e-mailek és kellemetlen feladatok és kellemetlen telefonbeszélgetések közepette ülök itt, hogy enné meg a fene.
Ott van a sok derűsborús kerekbongyor akármicske között, csak meg kell keresni. A többi derűsborús kerekbongyor akármicske keresése az én reszortom szokott lenni egész héten, miközben hajszolt és nem túl vidám napjaimat élem, de nem mondhatjátok, hogy nem igyekszem. Galéria!
Engem kitömve kéne mutogatni, nem vitás. Totyogok ma a buszom felé, le ahajt a Iohanneumtól, oszt meglátom ezt a sarkon a kioszknál**:
Gondolataim, a napszaknak, évszaknak és végigmelózott + -betegeskedett hétnek megfelelően csigaszerű tempóban, egyik másik után, mint lassú poloskák menete lefelé az ablakkereten:
1. “Ó, milyen mókás, egy abrosz, és a közepén van egy kockakő, ez már szinte művészet.”
2. “Érdekes abrosz, pont úgy néz ki, mint egy sál.”
3. “Nahát, tényleg, nekem is van egy ilyen sálam.”
4. “….”
5. “Bakker, de hát ez az én sálam!”
Nyilván valamikor a héten hagytam el. Azt már meg nem mondom, melyik napon. És nyilván most akkor haza is hoztam.
* Ez egy vicc kezdete. Úgy folytatódik, hogy “De kisfiam, az zsiráf.” “De nagy!…”
** Ott elvben kéne árulniuk valamit, mert ki van téve egy cégér, hogy “Spejz”, de én még nem láttam nyitva sose.
Erre még jön néhány réteg meg táska, de a nap legnagyobb részében ezt fogják látni belőlem.
Mámegin délelőtt értekezlet, délután tanítás. Drukkoljatok, hogy ne borítsam rá senkire az asztalt. Az értekezleten, ofkorsz, az óráimon erre nem szokott okot adni senki. Általában, legalábbis.
Nagyon remélem, hogy az időjárás-jelentés igazat mondott, és tényleg 23 fok lesz ma Esztergomban. Egy nagy sálat azért viszek még.
 | mák - 13/148 – Ovi |
 | magyaroramegminden - 13/148 – Ovi |
| magyaroramegminden - Jóleső Január 2026/21 –… |
| mák - Jóleső Január 2026/19 –… |
| magyaroramegminden - Jóleső Január 2026/19 –… |
Minden nap más - mindennap más 