Már el is vesztettük azt az előnyt, ami az őszi óra-átállítással járt, vakuval is csak ilyen minőségi fotókat tudok készíteni megviselt korpuszomról, amit körbebónyáltam, hogy ne vegye meg az Isten hidege, amíg elkanalaz a megállóból a 880-as busz.
A világ közben egyre jobban nyomorgat, még tegnaphoz képest is találtak egy újabb satut, amivel tekerhetnek egyet rajtam. Sőt, talán nem is csak egyet.
Az évnek és a félévnek ebben a szakaszában még normál körülmények között is súlyosan magam alatt vagyok, hát még most, amikor már arra sem emlékszem, milyenek voltak a normál körülmények.
Talán olyasmi lehetett, hogy a szorongás látogató volt, nem pedig társbérlő, éjjelente csak kétszer ébredtem fel, nem ötször, és nem gondoltam naponta többször is pályaváltoztatásra.
Őtözködni, azt még megy.
Elmentem a könyvtárba, hogy leellenőrizzek két oldalszámot egy könyvben, amiről kiderült, hogy könyvtárközi kölcsönzéssel Nagytarcsán van éppen, és a jövő hétig vissza sem jön.
Ez a hét is jól kezdődik.
Az augusztusban leadott tanulmányom lektorált izéjéhez kellett volna. Amúgy az is remek sztori úgy összességében – az egyik lektor lényegében új likat hasított rajtam valami eddigelé liktalan helyen, amikor a fejemre olvasta, hogy zavaros vagyok és csapongó, és szerinte ezt a tanulmányt nem kéne kiadni, Brunszvik Terézről is milyen csúnyákat mondok benne.
A többiben mind igaza van, azt én is aláírom, de Brunszvik Terézt speciel nem bántottam, csak a róla keringélő legendákat.
Ősz, Maci, némi kaja, szokásos útjaim az oktatás Bermuda-háromszögében, aztán ugyanez megint elölről. Galéria!
Na hát ma is az volt, hogy fotót még csak-csak lőttem magamról, mielőtt elrohantam a Röppentyű utca érintésével tancsitancsiba, de bejegyzést írni csak most van érkezésem.
A Röppentyű utcába amúgy két Tre Marie panettonéért mentem, amit a Repülő Kutató megrendelt New Yorkban, aztán az Il Piccola Italia cég behozta Milánóból, én pedig elutaztam Szentendréről Budapestre, hogy felvegyem, mielőtt tovavágtatok. Hálistennek nem Esztergomba, csak a Műegyetem rakpartig.
A világ egy hülye hely, na.
Nyilván dobálok még magamra egyet-mást, ma is késő este jövök haza.
Nem, ma sem bulizni megyek.
Úgy küzdök én máma is, bezony, ne tévesszen meg titeket a lassúdan filcesedő papucskám meg a kellően leharcolt nyafogóruha. Az előbb küldtem el a vizsgaidőpontos táblázatot, amivel két és fél órán át harcoltam. Két helyszínen összesen 33 vizsgaidőpont, és mindezt úgy, hogy miután december 14-én megtartom az utolsó óráimat, szokásomhoz nemhíven nem tartok decemberi vizsgákat, vagyis 2025-ig nem akarok vizsgáztatni egyáltalán.
Igaz, valójában azután se, de ez sajna nem kívánságműsor.
Az van most, ami persze nekem csak annyit jelent ezúttal, hogy szerdán meg csütörtökön nincs tancsitancsi. Csülök úrnak meg azt, hogy itt pocolhat rajtam, és simogattathatja magát.
Ha nem lennének sziszák, sokkal nehezebb lenne az élet. Mondjuk így se habostorta, de sziszák nélkül tényleg nehezebb lenne.
Újabb dolgos munkanap, hejhó. Hejhó, hejhó.
A tanítással végeztem mára, de a munkával persze még nem. Annak sosincs vége. Hejhó.
Ma itthonmaszogós napot tartok, és mindenféle feladatokkal kéne foglalkoznom hozzá, de a legnagyobb eredményem eddigelé, hogy megmostam a hajam.
Szentendre, a kertünk, meg némi főzögetés és egy bámpírmacka. Galéria!
Félig siralmas, félig meg mégiscsak derűlátásra ad lehetőséget a dógok általános állását tekintve, hogy mennyire ki tudja simítani az embert nem egészen egy hét szünet is.
Ilyen feje van annak, aki végre leadta azt a szájbavert tanulmányt, amivel (jelentős szünetekkel, de valójában) fél éve tökölődik.
Arra gondolok ott középen a részeg róka, a vigyorgó medve meg a döbbent macka között.
Tegnap természetesen nem jutottam semmire, mert közben is mindenféle levelekkel meg feladatokkal kellett veszkődnöm, mindeközben pedig ahhoz túl dühös voltam a világra, hogy szívből és könnyedén menjen az írás, ahhoz viszont nem voltam eléggé dühös, hogy jól felszívjam magam, oszt erisszük bele a sűrűjébe.
Hát így mendegélünk lefelé, feleim, ráadásul vagy másfél hete egy ritka optimista pillanatomban vendégeket hívtam péntek estére Diwalira, ami persze ezúttal a lehető leghülyébb időpont fényünnepre és vendégek hívására egyaránt, de mit tehetnék, az egész rühes félévben írd és mondd ez az egyetlen szabad hétvégém. Nem is nagyon fog tolong a buliváró népség-katonaság, amit teljesen megértek.
Most itt hagyom a begyúrt vekniket kelni, aztán megyek piacra, mert ha már arról van szó, hogy szöget verjek a saját bakancsomba, kimaxolom én a világot, de ki én, azt a csicseriborsós édes jó anyukáját neki.
A mai szép ködös napon pedig Karen tanárnő itthon marad papucsban (őszi szünet! őszi szünet!), hogy tanulmányt írjon, mert annak ugyan holnapután van a leadási határideje, de holnap megérkezik Karen tanárnő anyája, és az implikált összefüggéseket ugye nem kell elmagyaráznom.
Az őszi szünetre való tekintettel* végre elvergődtem fodrászatba. Amúgy csak azért volt időpont, mert az egyik szalagavatós kiscicának döntenie kellett, hogy fodrász Szentendrén vagy ruhapróba Vácott, másként jövő hétre maradt volna ez is.
Mindezek eredményeként most nyaktól lefelé úgy festek, mint egy favágó, nyaktól felfele pedig mint egy Karen. Ez utóbbi egyébként az első mosástól elmúlik, ne tessék berosálni.
* Haha, még hogy őszi szünet. Ez is csak annyit fog jelenteni, hogy órákat nem kell tartanom, de a többi szar ott lesz csőstül.
Ha nem lenne egy ilyen ketyerém, sokkal nehezebb lenne rávennem magam arra, hogy időnként begyömöszöljek magamba némi meleg ételt. Így is sokkal étvágytalanabb vagyok a szokásosnál, hát még ha extra adag strapába is kerülne minden vacsora.
Úgyhogy néha összehozok egy ilyet,
egy részét rögtön lefagyasztom, a többit pedig megpróbálom a lehető legváltozatosabban összerakni vacsorákká.
Szóval megteszem én, amit lehet, de azért szeptember eleje óta már fogytam három és fél kilót, pedig ez nem állt szándékomban…
Életem az továbbra se nagyon van, de valójában már nem is tudnám igazából, mit kezdjek vele. Szerda este volt valami efféle, találkozó barátnőkkel, háziropi meg kecskesajtkrém meg gintonik, de én már úgy kijöttem a gyakorlatból, hogy siralom belegondolni.
Nézzetek inkább őszt a Dunakanyar random pontjairól, jó az.
Az utolsó kép azt illusztrálja, ahogyan én péntek este bulizok. Az Időkép Szent Tamás-hegyi kameráján épp jól láthatók az irodám ablakai, mind a kettő. Csak azokban volt már fény ezen az órán, desőt a buszom 19:21-kor indult haza.
 | mák - 13/148 – Ovi |
 | magyaroramegminden - 13/148 – Ovi |
| magyaroramegminden - Jóleső Január 2026/21 –… |
| mák - Jóleső Január 2026/19 –… |
| magyaroramegminden - Jóleső Január 2026/19 –… |
Minden nap más - mindennap más 