Ma is tancsinap, naná.
ősz kategória bejegyzései
13/11 – Rozsdás
Olyan hirtelen beőszült, hogy csuhaj. Jobb ötlet híján együttmozgok vele.
Nekem mostanság már a hajmosást is stratégiailag meg kell terveznem, ma például az előre tervezettnél fél órával hamarabb keltem hozzá, mert a helyzetről tegnap este már láttam, hogy kriminális, de ahhoz már nem volt energiám, hogy azonmódulag orvosoljam is.
13/10 – Áttetsző
Végre hazatámolyogtam, majdhogynem áttetszőre kopva.
És még a munkahetem felénél sem tartok.
13/8 – Intéző
A hétfő ugyan nem tancsinap, de ez az én életemben mostanság azt jelenti, hogy ez az intézőnap, amikor még legjobb esetben is itthon birkózom mindenféle adminisztrációs satöbbi feladatokkal, és ez tényleg csak a legjobb eset, mert máskor meg rohangálok, mint a mérgezett egér.
Ja, ma is bemegyek a dógozóba.
Közben a RK csúnyán megtaknyosodott, úgyhogy ő meg most a hencserén heverve tartja a saját intézőnapját zúmon keresztül. Roppantul drukkolok, hogy ne kapjam el tőle, pont ez hiányozna még az összes többihez.
13/7 – Flegmapocok
Íme egy összeállítás az elmúlt hetemből. Főként lábaksz – hun az enyém, hun a macskáé, hun egy csirkéé. Plusz némi felújítási romok a munkázóm hátsó udvarán. Plusz egy kis szendvics ebédre a Heim Pékségben. Plusz a flegmapocok (=capybara) ceruzahegyező és más dilinyók, amiket a vietnami boltban vettem, hogy megjutalmazzam magam azért, mert még nem futkászom fel-alá hajtépve és sikoltozva. Galéria!
13/6 – Krumplipüré
A RK krumplipürét is főzött nekem vacsorára, nyamnyam. Be kell vallanom, éppen krumplipüréről ábrándoztam, amikor a buszon döcögtem hazafelé, hogy hazaérjek tizenkét órával azután, hogy elindultam.
13/5 – Négykézláb
Megint így jöttem haza (már legalábbis képletesen), és még nem is beszéltünk a holnapi napról, akkor hatkor indulok, és hét előtt esélyem sincs hazaérni.
De amikor elindultam, még hozzávetőleg emberül néztem ki. Hozzávetőleg.
13/4 – Gáz
A hajam még tart, bár ma már száraz samponnal támogattam meg ebben a tevékenységében, merthogy esmég rohanok értekezni (ketőőő darab!), és csak ma este tudom rendezni soraimat annyira, hogy holnap ne ijedjenek meg tőlem a diákok.
Merthogy holnap viszont már tanítok, ach, felsőoktatási kadáverek glamúros élete.
Próbálok nagyon operatív lenni, de hát ez a világ nemigen kooperál ebben, fél nyolckor például megjelent a gázóra-leolvasó az éves leolvasásra. Mázli, hogy rászámoltam plusz negyedórát a reggelemre, amikor beállítottam az ébresztőt. (Éjjel amúgy felébredtem vagy négyszer, de ezt már ki számolja.)
12/90 – Kompetencia
Már megint itt állok afféle szedett-vedett málhás szamárkaként, mert hiába megyek ma csak délutánra tanítani, a délelőttöm is munkával telt kompetencia-táblázatok utsó simítgatásaival, és általánosságban tökömkivan azzal, hogy folyton olyan dolgokat kell csinálnom, amikben nem érzem magam eléggé kompetensnek, ez pedig a többi dologra is kihat, amikben valaha kompetens voltam, mint például az őtözködés.
Azért a fotó elkészülte után lehúzkodtam a ruha felfittyent szélét, ha korábban nem is tettem meg.
12/88 – Szemöldök
Mennyünk megint munkázóba, amindenit.
A hallgatóimnak azt mondtam, akkor kezdjenek berezelni, amikor már nincs szemöldököm, és nincs a körmömön lakk. Cserkészbecsületszavamra mondom, még mindkettő megvan, ha nem is látszik itt ezen a fotón.
12/86 – Várat
Még mindig várat magára az a pillanat, amikor nem mondom azt, hogy inkább lenne macska, ha lehet választani aközött, Maci életét éljem-e vagy a sajátomat.
12/85 – Átmenet
A hét, ami csütörtök estig ősz volt, aztán péntek hajnaltól tél, minden átmenet nélkül. Galéria!
12/82 – Semmi új
Ezek a reggelek egyre sötétebbek, és a többivel kapcsolatban sem tudok semmi újat mondani vagy mutatni.
12/81 – Lakk
Ha eső, akkor lakkbakancs, ez már régi tapasztalat, pláne hogy a cipőim nevetségesen nagy hányada hasított bőr, többek között a teljes sivatagi bakancs szortiment is. Ez itt a lábamon már egy kicsit kezdett elvénülni, de amikor itt volt zanyám, hirtelen ötletből betértünk kisfalunk egyetlen cipőboltjába, és vettem egy új bordó lakkbakancsot is, hulljon a férgese. Majd következő esőnapon azt is felveszem, hogy mulattassam a népet.
Az még a lakkról szólónál is vénebb tapasztalat, hogy az esős november reggel = trágya minőségű fotó. Mindegy, csapassuk.
12/80 – Verkli
Újabb dolgos tancsihétnak veselkedünk neki, mert a verkli nem áll le, de nem, de nem, de nem.
12/79 – Ambíciók
Tulajdonképpen egészen békés-nyugalmas lenne az élet, ha nem ember lennék, hanem macska.
12/78 – 5000
Hiszitek vagy sem, de ezen a blogon ez itt az ötezredik bejegyzés. 5000. Az sok.
12/76 – Fejetlen
Újabb nap, amikor csak deréktól lefelé van érkezésem magam mutogatni, de még azt is csak este fél nyolckor.
Holnap se lesz jobb, szólok.
12/75 – Sál
Azt hiszem, az időjárási és más körülményekre való tekintettel most van az a nap, amikor bevetem a naaagy, puha, sárgaszürke sálamat.
A bokám mellett az a motyó a bábkészítő tatyóm, mert most már azt is hurcolnom kell egyik oktatási helyszínről a másikra. Aztán vissza. És megint.
Minden nap más - mindennap más 