Nesztek makkák, én most még annyira sem vagyok formában, mint általában.
ősz kategória bejegyzései
13/70 – Szivárvány
Attól tartok, ez volt az utolsó naposabb-forma hét, amikor még lehetett gyönyörködni a levelekben meg a fényekben. Hétfőn még szivárványt is láttam a buszmegállóból.
Eská – Őszi dekor az aulába
Idén feladom azt, hogy megszámozzam az eská-posztokat, mert igen siralmas eredményre jutnék: már novemberből is eltelt egy hét, és még csak ez az ezévi első. No de azért hadd szóljon.
Recept:
- egy kancsó a Flying Tigerből (4000 forintról leárazva 3000-re),
- egy csomó platánfaág az egyetem kertjéből (ingyen, ebben csak a gyűjtögetőmunka volt a befektetés),
- egy ragasztópisztoly (2800 ft a kínaiban) plusz hozzá a rudacskák (799, de csak kettő fogyott el az ötből)
- 93 horgolt virág (költséget nem érdemes számolni, mert ezt nem lehet megfizetni, és előállítani is csak úgy, hogy az ember rohadt hosszú buszutakon zötyög végig a Dunakanyaron, kezében egy horgolótűvel).
Aztán uccuneki, természetesen a TéKá Klub padlóján, mert annál szebb nincs is, mint amikor az arrafelé mászkálók megnézhetik a tanszékvezetőt a padlón ücsörögve egy ragasztópisztollyal, mindeközben meg Mike Oldfield gitározik Fapipán, mert azért kilencvenvalahány rühes kis virágocskát felragasztópisztolyozni marhára unalmas.
Aztán lőn.
A textilalmákat már láttátok, azokat januárban ácsoltam össze, de amúgy ezt a projektet a Bábkészítés első óráján szoktam megcsináltatni a nappalis hallgatókkal, mert van benne kétféle öltés (férc és pelenka) meg többféle technikai megoldás, és eddig még mindenkinek sikerült, úgyhogy van benne sikerélmény is, az pedig igen jó.
Szóval most ez van az aulában. A párnákat még valamikor tavaly hurcoltam be oda, a fotelekre a takarókat meg a Hádában turkáltam azzal, hogy egyszer kelljen, s jó, ha van.
Nem vagyok teljesen elégedetlen.
13/68 – Műnyuszi
Most van az első mai negyedórás nyugivan. Eddig csak futottam körbe, mint az agárversenyen az a dróton húzott műnyuszi, az alábbi képet is akkor lőttem, amikor leestem a lábamról két oktatási feladat között, aztán már tápászkodtam is tova.
Most viszont levonulunk az aulába: én, egy Flying Tiger-es kancsó, egy tucat platánfaág, százvalahány horgolt virágocska meg Zajos Tücsök.
Jaja, merénylet készül.
13/67 – Libák
Ma is ugyanoda, ugyanúgy, viszont a hallgatóim a mai Bábkészítés órára közkívánattal éltek, miszerint libák. (Jön a Márton-nap, no.) Hát legyen.
Mindeközben itthon Hugó egyre inkább belakja a tereket, tegnap este például az Agatha Christie-k iránt kezdett érdeklődni.
Mivel úgy gondoltam, ez nem neki való (majdnem biztos voltam abban, nem olvasni akar), eltanácsoltam.
13/66 – Ígéret
Ugye, emlékeztek, mit ígértem tegnap a kápuctákról?
Annyira kevés kontrollt érzek a saját életem fölött, hogy tényleg muszáj lesz majd csipognom a végre-végre kialakított arcápolási rutinomról, amire éppen rendkívül büszke vagyok: a pufám bőre most van a legjobb állapotban az elmúlt évtizedet tekintve, leszámítva persze a firenzei telet, amikor minden problémámat megoldotta az állandó magas páratartalom.
13/65 – Rotáció
Ha úgy sejtitek, hogy a továbbiakban nem nagyon várható itt más tartalom, mint hogy felőtözöm különböző színű, ámde nem túlságosan változatos kápuctáknak, oszt elmegyek tanítani, jól sejtitek. Gyanítom, a következő hónap során erős rotációban lesznek errefelé a kordruhák, mert a mosógép még hálistennek működik.
13/63 – Keret
Volt egy őszi szünetem tizenegy többé-kevésbé szabad nappal, melynek következtében most már tutira biztos vagyok abban, hogy én ugyan rettenetesen rottyon vagyok mentálisan és fizikailag is, de ebből mind vissza lehet jönni, ha adottak hozzá a megfelelő keretek és feltételek. Nyilván olyanok, amelyek a következő másfél hónapban esmég hiányozni fognak, de most már tudom, hogy nem velem van a baj, pontosabban hát persze hogy velem van a baj, de nem úgy.
Nem baj, ha ezt nem értitek, bár szerintem értitek ti is, okos olvasóim vannak nekem. Galéria!
13/62 – Napsárga
Kimegyünk a városba, mert szépen süt a nap, és innentől december harmadik hetéig ez az utolsó szabad szombatom…
13/61 – Elvarratlan
Sose hiszitek el, de éppen egy fonalboltba tartok ezzel a ménkű nagy szatyorral, amiben van egy félkész ágytakaró meg egy kupac krimi, mert meghívtak kiállítási tárgynak, hogy ott üldögéljek, horgoljak, és Miss Marple-ről csevegjek.
Az életem egy abszurd revü, de néha egészen mulattató.
13/60 – Forró ólom
Megyek könyvtárba, mert lejártak a kikölcsönzött ágátákrisztik, hozok helyettük újakat.
A tegnapi orvoslátogatás cso-dá-la-to-san sült el (ide képzeljetek most roppant sok szarkazmust), Hugónak innentől napi kétszer öntünk forró ólmot a fülébe az atkák miatt. Pont úgy is viselkedik közben, mint akinek forró ólmot öntenek a fülébe, nem pedig atkairtót. Emellé napi kétszer antibiocit is kap, valamint napi egyszer ecsetelni kell az ínyét. Macikám drága sem úszta meg, nála felső légúti kutykuruttyra gyanakszanak, feltehetőleg mandulagyuszira. Erre ő napi két antibiocit és napi egy étkezésbe belekevert nyákoldót kap, valamint neki is ecsetelni kell az ínyét.
Lövésem sincs, hány ujjunk marad a végére, de természetesen közvetíteni fogom az eseményeket.
13/59 – Restanciák
Elképzelhetetlen luxus ez az őszi szünet, de természetesen máris bűntudatom van amiatt, hogy nem használom ki, vagy legalábbis nem használom ki eléggé, mert vagy a tudományos és hasonló restanciáimra kéne koncentrálnom, vagy a pihenésbeli és hasonló restanciáimra, valahol mégis megint be fogok esni két szék között a pad alá. Viszont ma már voltam piacon (másodjára egyetlen héten belül! és szombaton is megyek!), délután pedig begyömöszöljük MiniBöcit és MaxiBöcit egy-egy hordozóba, aztán tiszteletünket tesszük a cicajavítóban. A kistaknyosnak van valami a fülében, Macinak meg valami más a torkában, ergo az egyik vakarózik, a másik tüsszög, jövő héttől pedig már megint beindul a ringlispíl, úgyhogy addig kell elcipelnünk őket, amíg van ki, mivel és mikor.
Drukkoljatok nekünk.
13/55 – Piac!
Augusztus vége óta először lesz lehetőségem piacra menni, hát el is megyek, el én, gördítsen elém bármennyi akadályt a zuniverzum. (Dolgozik is rajta, az hétszentség. Nem tudom, ti mivel kezdtétek a szombatot, én speciel fostos macskasegget mosogattam, miközben az illető macskasegg tulajdonosa vajmi kevéssé akart kooperálni.)
Attól persze még szeretjük egymást vagy mi.
13/54 – Szabadpéntek
Ilyen se volt még szeptember eleje óta, úgyhogy ennek örömére csalok egy nagyot: van egy fölös fotóm múlt vasárnapról, amit nem használtam fel még sehová, úgyhogy nesztek.
Most természetesen még afféle itthoni lipityánkában nyomom, és próbálom rávenni magam, hogy kezdjek bele valami rendezésbe vagy takarításba vagy mibe. Mindeközben a makkák további ismerkedős programokat tartanak, esetenként morgással.
Remélhetőleg kialakul majd valamiféle modus vivendi, mert jelenleg azért akad a házban némi stressz…
13/53 – Szabadnap Káoszföldjén
Egy kép többet mond száz szónál, úgyhogy nesztek.
Öreg vagyok én már ehhez.
Minden nap más - mindennap más 