Melyiket válasszam, melyiket válasszam?
nyár kategória bejegyzései
10/287 – Csukafejes
Ha úgy tűnik, hogy kissé riadtan nézek a jövőbe (arra ahajt fent, srévizavi-balfelül), akkor a látszat ezúttal sem csal. Mintegy véletlenül akkor volt rajtam utoljára ugyanez a ruha, amikor épp nekigyürkőztem egy tőlem szokatlan csukafejesnek a némiképp kiszámíthatatlanba, ma pedig annak napja van, amikor pláccs, nekicsapódom a víznek.
Köztünk legyen szólva, én nem tudok úszni.
Tudom, hogy homályos voltam, mint a budi mélye, majd leszek ennél világosabb is, de most még nem állok rá teljesen készen.
10/286 – Jogos
Ti most röhögni fogtok rajtam, és többé-kevésbé jogosan teszitek, de én bizony fázom. Plusz még az orrom is csöpög.
Mint a mellékelt ábra mutatja (vagy ha nem mutatja, feliratozom), dógozóba megyek, vállamon az élet terhével és egy kupac dolgozattal. Délutáni műszak, yeah. Levelezős hallgatóknak szoktam adni a vizsgájukhoz a) szombati időpontot, b) délutáni időpontot. A szombati már megvolt, most a délutáni van soron. Ha ez lement, és mindenki megjelenik, aki ígérte magát, technikailag már csak egyetlen vizsgázóm lesz, akit éppen ma engednek ki a kórházból egy teljesen friss babával.
Nna, irány Horány.
10/285 – Piszlicsáré
Ez a hét eddigelé meglehetőst el van átkozva, szinte érdeklődéssel várom, milyen csapások jönnek még. (Semmi igazán rémes, csak sok apró bosszantó piszlicsáré izé, ami egy nagy szarkupaccá áll össze.)
10/284 – Elem
Végtelen hosszú szenvedések árán befejeztem egy szájbavert tanulmányt, úgyhogy most üres vagyok és céltalan, mint ilyenkor mindig. Na jó, enni így is muszáj, kutyagoljunk el a nagybótig.
Mindehhez tegnap a RK is lelépett Varsóba, majd onnan tüstént megy tovább Bukarestbe, és legközelebb csak szombaton látom. Hozni fog csokit. Sokat. Én viszont most veszek elemet a mérlegbe, mert az is kidöglött valamikor, és igazából fogalmam sincs, megehetem-e majd azt a sok csokit.
(Meg. A csoki jó.)
10/283 – Csapadék
Oké, jöhet az e heti, már-már tradíciószámba menő “hajnalban megébredek, posztolok, visszaalszom” művelet. Volt ezen a héten is minden, de főként eső. Galéria!
10/282 – Bagett
Már olyan ritkán veszünk kenyeret, hogy a kéménybe kell felírni korommal, amikor mégis megtörténik.
10/281 – Őszinte
Én mindig őszinte vagyok, amikor azt mondom a Repülő Kutatónak, hogy ideje vendégeket hívni, hátha akkor végre rávesszük magunkat a takarításra, de aztán éppolyan őszintén mondom azt is, hogy “€&#@& a %#€&@be!* Már megint takarítani kell!!!”
Külön kedvelem azokat az eseteket, amikor ő felporszívózik és felmos a földszinten, majd, nyuszi, hopp! elrohan tudományt művelni, én meg itt maradok a többire.
Legalább a hajam megfestettem tegnap sok nyávogás után-közben, úgyhogy a takarítás is menni fog. Összefüggéseket ne keressetek.
* Ide képzeljen mindenki olyan rondaságokat, amilyen neki éppen most jólesik.
10/280 – Medárd
Na, mi lesz? Esi vagy nem esi?
Higgyétek el, nem akarjátok látni a fejemet. Már kora reggel óta arra gyúrok, vajon mikor bírom rávenni magam, hogy hajat fessek.
Még eddig nem jött össze, pedig már fél dél.
10/279 – Bokály
Ma egy remek napot töltöttem anutámmal,
többek között bementünk a Néprajzi Múzeumba megnézni a bokályokat.
A bokályokat mink szeretjük.
10/278 – Köpönyeg
A mai őtözködős terveim azonmódulag mentek a kukáéba, mihelyt megláttam az időjárást, ami éppen a tetőablakra cseperészett. “Hej, ha én ezt tudtam volna, köpönyeget hoztam volna!” Nos, ezúttal még épp idejében tudtam lecserélni mindent, ami huszonnyolc fokra és napsütésre volt betervezve – valami olyanra, ami megfelel zuhogó esőben és tizenhét fokban.
Mondtam én, amikor Bécsben kiturkáltam ezt a lebernyeget, hogy a lelket is ki fogom majd rétegezni belőle? Hát persze hogy mondtam.
10/277 – Egybeesik
Nyilván az “alkalmassági vizsgára robogok a hetes busszal” eseménynek muszáj egybeesnie a “pontosan tudom, melyik kardigánt akarom felvenni, de nem találom” pechhel. Plusz hétfő.
10/276 – Kapás
A diákjaimtól virágokat kaptam, magamtól egy újabb (ötödik!) pöttyöskét, a félévtől meg a szorgalmi időszak végét, tegnap írtam be az utolsó gyakorlati jegyeket. Mindeközben Visegrádon gyermekfuttató szezon volt (az a kép ott a sátrakkal meg íjászattal), a Bűnök Barlangjában ágyneműcsere, a RK spárgavacsorákat főzött, Maci meg… hát ő meg Maci. Galéria!
10/275 – Kedve
Mondhatnám, hogy mutassatok valakit, akinek kevésbé van kedve a szombat reggeli vizsgákhoz, mint nekem, de hát éppen tizenhét olyan személlyel ülök szemben egy tanteremben, akik azonnal jelentkeznének.
10/274 – Én, te, ő
Én méla vagyok, nyomott, el vagyok havazva melóval, és nincs kedvem blogolni, ő meg puha, meleg, szőrös és elégedett. Inkább őt küldöm be.
És te, te hogy vagy?
10/273 – Mustáááár
Sárga ruha, sárga napfény, sárga fal. Manipulálhatom én ezt a fotót napestig, akkor is úgy fog kinézni, mintha egy flakon mustárról készült volna.
Félreértések elkerülése végett: a reggeli fotók továbbra is normálisabban fognak kinézni, de ma csak mostanra ráztam magam annyira gatyába (vagy mibe), hogy fényképezkedhessek.
10/272 – Méhlegelő
A mai napra nekem nem az volt a tervem, hogy méhlegelőnek öltözve, enyhén űzött tekintettel nézzek a jövőbe*,
én kérem ma be akartam pendlizni a székesfőfaluba, hogy jóanyámmal találkozzam, aki éppen ott vált vonatot az érettségi találkozójára menet, és mi az efféle alkalmakat a Derby Sörözőben szoktuk abszolválni. Vonattól vonatig három óra, azalatt megbeszéljük a világ dolgait, és elismeréssel adózunk a hetvenes-nyolcvanas évek esztétikájának, ami vagyon a Derby Sörözőben, még mindig.
Terveimet az húzta keresztül, hogy én már a számokat sem ismerem, félrenéztem egy bírálat-leadási határidőt, és emiatt még azt az öt órát sem tudom megspórolni tanári életemből, amibe ez az időutazás kerülne. Pedig az éjjel is valami olyasfélét álmodtam, hogy filmforgatási helyszínekhez kellett gyűjtögetnem nyolcvanas években épült postákat, például azt ott Mátrakovácsháza felé a 65-ös úton, ahol egyszer egy irodalmi versenyre menet végignézhettük, hogy egy elégedetlen trencskós öregúr, akinek túl lassan intézték a táviratát, dühében elkezdte megrágni a postás néni karját.**
Apropó méhlegelő, a Repülő Kutatótól kaptam egy ilyen csomagocskát, ni:
A “Louka” állítólag azt jelenti, hogy “Meadow”, így kapcsolódunk mai témánkhoz. Nem tudom pontosan, a RK vagy a Manufaktura baszarintotta-e el a rendelést, de tusfürdő helyett sampont küldtek, én meg úgy gondoltam, ma lezuhanyzom vele. Ha selymes bundám nő tőle, hát így jártunk.
* A jövő nem elöl van, az egy közkeletű tévedés. A jövő ott van srévizavé balra, kicsit fent.
** Természetesen sose mentem irodalmi versenyre a 65-ös úton, ami egyébként is Siófok és Szekszárd között vezet, direkt megnéztem ébredés után. Ezek után természetesen megnéztem Mátrakovácsházát is. Na, olyan meg éppenséggel nem is létezik.
10/271 – Indula
Éééés, mivel épp csak végetért a világtörténelem leghosszabbnak tűnő szorgalmi időszaka, melynek még az utolsó napján is tanítottam, mi mással ünnepelhetném meg ezt, mint a vizsgaidőszak legelső napján a reggel hetes busszal elrobogni vizsgáztatóba.
Az én hülye jó szívem, az. Ezt az időpontot speciel a diákok kérték.
10/270 – Tartalék
Ma még nem állok semmivel sehogy, és hajat is akarok mosni, de hát ezért csinálok én önfotót olyan napokon is, amikor aztán nem teszem be. Tegnap ebben a jelmezben vonultam el bodzavirág-szedőbe, mert ugyan a múlt héten bontottam fel egy 2018-as évjáratú szörpöt, de azért idén sem hanyagolhatjuk el. Fogjuk a neveltetésemre, hogy egy csomó mindennel az az álláspontom, egyszer kelljen, s jó, ha van.
QED.
10/269 – Eper és lonc
Plusz még egyebek a hetemből, például némi Esztergom meg buszonhorgolás. Csiriz úr ezúttal nem képviselteti magát, de ne tessék aggódni, az egészsége gyöngy, és rengeteg fotó készült róla is, épp csak azok még nincsenek feltöltve Fapipára. Galéria!
