Én se maradhatok ki a szórásból, nemde.
firenze kategória bejegyzései
Eská 11/18 – Rozettás párna
Kezdjük azzal, hogy tadáá, oké?
Igaz, hogy elsőre “csak egy újabb párnahuzat, meh” helyzetben vagyunk, no de Matildával! meg egyáltalán! Szerintem még sose dolgoztam ilyen ortopéd formájú párnával, ez viszont itt volt a La Casinában, és igazán rá volt szorulva egy huzatra.
Egyúttal jó beavatás volt Matildának is, hogy kábé mikre számíthat tőlem a jövőben. (Nem sok jóra, ezt már sejtheti.) A többiekben amúgy a Szokásos Eljárást követtük: kézzel felvarrt rozetták a kimeríthetetlen készletből, effektfonalak cikcakkal odafogva, alapanyagként a RK elvénült házikabátja (karácsonyra újat fog kapni tőlem) meg a nagy őszvégi turkálós leárazáson vett bútorszövet-darab, mert velem az ilyenek szembejönnek még Firenzében is, hihi.
Ó, és persze Mackó úr igen hatásos hátramozdítói tevékenysége.
Istencsudája, hogy egyáltalán be tudok fejezni így bármit is.
Következő eská-bejegyzésünk már az adventi dekorhoz fog kapcsolódni, tessék kivárni türelemmel.
Adventi dekkolás 2023/10 – Pilács
Azt hiszem, ti nem vettetek igazán komolyan, amikor azt mondtam, hogy itt még a macska fülén is fényfüzérek fognak lógni.
Nos, természetesen nem bántjuk a cicát, de ha esetleg akarnánk fényfüzért a fülére, az is beleférne.
Intermezzó – Betlehemek
Mivel a legenda szerint kereken nyolcszáz évvel ezelőtt állította az első betlehemet Assisi Szent Ferenc, a Santa Crocéban a héten megnyílt egy betlehem-kiállítás, amit úgy tessék érteni, hogy oltárképek és az összes többi alá-mellé-köré van pakolva a miniszajré, kábé így:
Tessék, itt egy exkluzív válogatás a pályamunkákból, mert ilyet szerintem még nem pipáltatok, de én se:
11/101 – Panforte
Az utolsó képen azokat a kis szalagos lapótyákat hívják így. A panforte sienai karácsonyi édesség, afféle formába nyomkodott aszalt gyümölcs meg dióféle egy mézes-cukros masszában, és egyetlen szelettől egy hétre megvan az ajánlott szénhidrát-beviteled. A galériában további cukiságok is agnoszkálhatók, pl. macska, naplemente és sárga levelek. Meg Firenze, persze.
11/100 – Fényviszonyok
Amikor elmentünk világot látni, túl erős volt a napsütés a fotóhoz, mire pedig hazaértünk, besötétedett.
Vanezígy, no.
Adventi dekkolás 2023/8 – Piac
Enyhe félelemmel tölt el a gondolat, vajon hogyan nézhet ez ki este. Az összes cafrang tele van lámpácskázva.
11/99 – Nembamba
Ma én voltam az a nő, akinek az orra előtt elment a 11-es a Savonarolánál, úgyhogy egy rövid szitkozódás után elgyalogolt a Vasariig, mert ott megáll a 17-es is, és a Vasari megállóban egy ritka pad is van, amire le lehet ülni horgolni, amíg jön a busz.
Majdnem másfél hónapomba telt, de végre nem teljesen bambamód közlekedem Firenzében, és mindezt telefonos meg internetes segítség nélkül. Attól persze ma is eltévedtem a Santa Annunziata tér körül, de ezt már sosem növöm ki.
Amúgy mára rettenetes shoppingolós napot iktattam be, amikor az utolsó aprószarokat is beszerzem a karácsonyi dekorhoz. Egyetlen gombolyag ócsó fehér fonalat nem sikerült kihúznom a terjedelmes listámról, de amúgy minden megvan, tényleg minden. Massimiliano füléről is fényfüzérek fognak lógni, hehe.
11/98 – TGI
Thank God it’s not a futkorászónap all over again.
Én legalább nem napozom hanyattfekve, ez is valami.
Adventi dekkolás 2023/7 – Naptár
A RK megvette nekem a szokásos Mikulás-ajándékot, ami nálunk mindig a jövő évi Paperblanks-naptár, ezért kerültünk tavaly csávába, mert nem volt a szokásosból, és valójában már jóformán semmilyen se az általam preferált beosztásúakból. Úgyhogy tegnap szépen megfogott, becipelt a Feltrinelli könyvesboltba, hogy itt a komplett szortiment, válogassak.
Naná, hogy ha van valamiből William Morris mintájú, azt fogom választani. Úgy is lett.
Ebben most nyilván olaszul vannak a hét napjai meg a hónapok, de legalább lesz mire visszaábrándolnom, amikor majd megint visszavándorlunk Bürgüncfalvára…
11/97 – Harmónia
Ebben az áutfitben jártam én ma megszokott módon bokáig a lábaksz,
és ha esetleg úgy gondolnátok, nem túl harmonikus a színösszeállítás, figyelmetekbe ajánlom a Venchi csokicég ajtajáról a dekort a firenzei vasútállomáson.
Adventi dekkolás 2023/6 – Mikulás
Emlékeztek, amikor azt mondtam, hogy a Santa Croce téren olyan félelmetes karácsonyi vásár van, hogy attól a karintok és türingek is letennék a sapóikat? Csak hogy tudjátok, én nem szoktam hazudni.
Intermezzó – Santa Croce
Ha létezik olyasmi, hogy “ideális időpont a Santa Croce meglátogatására”, minden bizonnyal azt fogtuk mi ki tegnap, amikor majdhogynem minden extra előkészület és tervezés nélkül bementünk. Összesen hárman álltak sorba előttünk a jegypénztárban, és odabent is alig lézengtek a látogatók. Szóval tessék szépen felvésni kéménybe korommal: december eleje, kedd, kora délután, mindezt pedig lehetőleg olyan posvány időjárásban, amikor az ember kétszer meggondolja, elinduljon-e bárhová. Galéria!
Mindent összevéve viszont, és ez most tényleg erősen a “fene a jódolgomat” kategóriába eső kijelentés lesz, a Santa Croce engem eléggé hidegen hagyott. Nyilván ott van elásva a szokásos gyanúsítottakon (pl. Michelangelo) túl Galileitől Marconin át Fermiig a komplett olasz fizika, a Pazzi-kápolna kupolája meg a Cimabue-Krisztus elképesztő, Nardo di Cione-Madonnák vannak bent meg Giotto-freskók (ez utóbbiak éppen restaurálás alatt), de azért, tudja a penész, valahogyan mégis hidegnek meg sterilnek tűnt nekem az egész. Talán ez volt az első firenzei templom, amiben nem éreztem azt, hogy az összes műremek ellenére mégiscsak templomban járok, és hát hímezhetjük meg hámozhatjuk, de azért a Santa Croce mégiscsak egy nagy hullaraktár, tele böhöm nagy síremlékekkel meg cenotáfokkal, amik beletehénkednek az ember arcába. Nem is fotóztam le egyet sem, csak Lorenzo Ghiberti nagyon csendes és meglehetősen feltűnésmentes sírkő-lapját.
11/96 – Ráadás
Amikor még nem sejtettem, hogy nem csak bokáig járt, de ráadásul vizes lábaksz lesz a mai nap eredménye.
Intermezzó – Mint a bolondóra
Pont úgy mentünk mi máma. Úgyhogy most csak úgy ideteszek két maréknyi fotót. Szűretlenül, tejhabbal.
Adventi dekkolás 2023/4 – Aranypiros
Oké, Firenze jobban áll nálam a dekkolásban, de ő neki nem is kell az anyájával bokáig járnia a lábaksz.
11/95 – Mintegy tél
Az éjjel mínusz egy fok volt, úgyhogy végre elővettem a “télikabátomat”.
Azért az idézőjel, mert én ezt ugyan télikabátnak tekintem, és nincs is szükségem többre, de bizony a bennszülöttek nagy része paplankabátban jár már ebben a hőfokban. Anyám, bár nem bennszülött, dettó.
Legalább könnyebben be tudunk majd olvadni a tömegbe, amíg körberohanjuk Firenzét, vagy legalábbis annyit, amennyi mára belefér.
Adventi dekkolás 2023/3 – Vacsora előtt
A Szent Ideiglennek sem kell teljesen reménytelennek lennie, mondok.
11/4 – Mikroverzum
Nem is kell nekem nagyon elhagynom ezt a körletet ahhoz, hogy olyan vasárnapi galériát rittyentsek, mint az alábbi. Egyetlen kép sem készült a kert határain kívül.
Közben a való életben éppen arra készülök, hogy nemsokára átszelem északkelet-délnyugat irányban az egész várost, hogy felkanalazzam anyámat a FlixBus parkolójából. Drukkoljatok.
