A színérzékem és a Dark Side Soutache ékszere továbbra is csodálatos, de az időbeosztásom egy fertő.
Sötétben indultam, sötétben érkeztem, és napközben is csak erre volt időm, vinné el a devla.
ajándék kategória bejegyzései
Jóleső Január 2025/27 – “ősz”
Vagy tavasz vagy nyár vagy tél, nehéz eldönteni. Hanga Réka meseillusztrációja egy általam ismeretlen meséhez, a RK vette nekem a Parti Medvében.
12/149 – Balról
A bal oldalamon ezúttal is csinosabb a hétfő, Fapipa meg a munkamunka a jobb oldalon vannak.
12/148 – Szekunda
Már megint olyan hét után vagyunk, hogy volt benne ugyan minden, de alig tudtam összelapátolni belőle pár publikálható fotót. Dógoztam, meg dógoztam, meg futkostam fel-alá, mint a mérgezett egér, meg főztem, meg ettem, meg még dógoztam egy kicsit.
Maci pedig szekundált mindehhez, ahogyan csak Maci képes. Galéria!
Jóleső Január 2025/25 – “rozsda”
Most pediglen szentül megfogadom, hogy ebből az anyagból holnap mindenképpen varrok valamit, mert az tarthatatlan, hogy már csak veszek ruhákat, nem pedig gyártom őket. Erik is igen csúnyán néz rám az asztalról.
12/147 – Találós
Nem érdemes találgatnotok, hová vonulok, természetesen vizsgáztatni. Ez most ennek a szezonja.
Felhívom a figyelmet a második hátizsák-mellé táskára. Még lesz belőle.
12/146 – Másik
Esmég nyílt napra megyek, ezúttal a székesfőfaluba, és esmég egy petrolkék kordruha van rajtam, de (horribile dictu) nem a keddi, hanem egy másik, amit a piac helyett ezúttal az internetekbe vettem. Ennek még jobb is a szabása, mint az eddigi kordruháknak, vagy legalábbis én úgy érzem, rajtam jobban áll, úgyhogy gyorsan megrendeltem ződben is. Más szín nem volt az adott cégnél, de az internetek nagy, és énnekem őtözködős blogom van, úgyhogy sejthetitek, mi lesz a folytatás. Ja, keresgélni fogok.
A táskából is (újabb horribile dictu) rendeltem még pár színben, mert pont akkora, amekkora megfelel a “hátizsák mellé” mérethez.
Rút szibarita váz vagyok, no, de legalább nem árulok zsákbamacskát. A nyílt napon se.
Jóleső Január 2025/23 – programon kívül
Én itt most kérem nem strapálom magam, hogy megpróbáljam megmagyarázni, ez miért géz vagy venyige vagy éppenséggel néprajz – maradjunk annyiban, én egy roppantul szerető feleség vagyok, aki úgy vesz a férjének szakácskönyve(ke)t, hogy tudja, a receptek kábé felétől nem lesz túl boldog, ha megfőzik neki.
A RK viszont boldog lesz, és ez is fontos.
Jóleső Január 2025/22 – “vihar”
Van az ángliusoknak egy olyan kifejezése, hogy “cooking up a storm”. Hát én ma speciel három órát töltöttem ezzel a recepttel, mindent a nulláról kezdve (bár a házi csiliolajat azt még a múlt héten rittyentettem össze).
No de most van a fagyasztóban huszonhat böhöm nagy jiaozi, a RK-t pedig extrán boldoggá tettem a vacsival, ami kedvenc alapanyagait tartalmazta (sauerkraut! csiliolaj!)
Jóleső Január 2025/21 – “selyem”
A Gatto Rossóban éppen olyan volt a gombás-prosciuttós pinsán a mozzarella. Lágy, mint a selyem.
Jóleső Január 2025/20 – “kenyér”
Attól tartok, velem ebben a létezésben már mindig úgy lesz, hogy vagy pénzem lesz, vagy időm, de egyszerre a kettő, az neeem. Most éppen pénzem van (saját mércémmel, persze – akik igazán jól keresnek, fetrengenének a röhögéstől, hogy milyen beosztásban és mennyi munkával mekkora fizetésem van), de ez azt jelenti, időm még arra sincs, hogy kenyeret süssek.
Na ilyenkor jön a pénz meg Szabi a pék és az Il Panicio Basilico meg a francia parasztcipó.
Intermezzó – A dubaji bolondvonat
Mint esetleg emlékeztek (ha nem, asse baj), karácsony előtt vettünk az Édeni Édességekben egy dubaji csokit, nédda.
Na hát ma fel is bontottuk, ami igen szépen rámutat arra, mennyire vagyunk trendik és mennyire ül a nyakunkon a FOMO.
Nos, először is, ez egy kézműves darab volt, tehát lövésem sincs, az ipari dubaji csokival mi a helyzet. Ami viszont ezt a darabot illeti,
be kell vallanom, értem a hype-ot. A tejcsokit én ugyan kevéssé szeretem, de ez a kategóriáján belül egészen rendben volt, és ugyan erősebb pisztáciaízt vártam volna, de igencsak izgalmas volt a töltelékben a sok ropogós micsodácska.
Összességében maradjunk abban, hogy a minőségi dubaji csoki finom, ami viszont nem jelenti azt, hogy most nyakra-főre keresném, hol lehet még ugyanilyet kapni. Ha valaki megajándékoz vele, akkor viszont garantáltan nem dobom a hátam mögé…
12/141 – Ceruza
Sziasztok, Kata vagyok, szeretem a szénhidrátot és a színes izéket, a busz ablakából nézegetni a havas tájat, valamint a hülye kiscicámat is szeretem. Galéria!
Egyébként öreg vagyok, mint az országút, a szemöldököm csak akkor látszik, ha megceruzálom, a héten már megint 100+ vizsgadolgozattal küzdöttem meg, és még hétfőre is jut egy kevés, a jövő hét pedig intézményi nyílt napokkal, további vizsgákkal meg tantárgyháló-felülvizsgálatokkal lesz kipitykézve, azonfelül renoválnom kéne a pipirost, meg fodrászhoz is el kéne jutnom valamikor. Ezt csak azért írom, hogy ne irigyeljetek.
Jóleső Január 2025/18 – “részlet”
Tegnap esti beszélgetésünk cseten a RK-val (én fent rohadok a Bűnök Barlangjában a dolgozataimmal, ő a szomszédban van anyósoméknál, valószínűleg tévézik*). Dőlt betűvel ő, a többivel én.
- “nézd csak, találtam receptet a nagy bog disznóhoz”**
- “van itthon minden hozzá, a sazon fűszerkeverékhez valók is”
- “annatto is?“
- “jaja”
- “honnan?“
- “mittomén, talán ázsiabolt”
- “a feleséged közismerten bolond”
- “a szavatossága nyilván lejárt már, de who cares”
Ezekre a részletekre egészen jól szoktam emlékezni. És el is találtam, ja. Mindet.
* Nekünk már vagy tíz éve nincs tévénk. Kiválóan elvagyunk nélküle, de a RK néha átvonul meccset nézni.
** Jó öreg tradícióink a kilópluszos sertéslapockával és a CrockPottal, valamint a “milyen receptet használjunk” töprengéssel.
12/139 – Rózsás káposzta
A rétegzés csodája, az vagyok.
Amúgy Gudrun Sjödénék is hasonló módon sztájlingolják a modelljeiket (harminc réteggel), épp csak náluk ez azt jelenti, hogy még rádobálnak a csajra vagy négyszáz euró ára terméket.
Én meg, khm.
(Oké, a bakancs néhány éve 115 volt az El Naturalistánál, bár én azt is akciósan vettem meg pár tízessel kevesebbért.)
Jóleső Január 2025/17 – “hamu”
A RK éppen tegnap kérdezte, hogy miért nem vettem még fel a Gudrun Sjödén pulcsiruhát, amivel karácsonyra örvendeztetém meg magam, ne vigyen el idénre se a Jólakötturin*. Elsőre reflexből** azzal paríroztam, hogy “mert nem vittél el engem sehová, ahová felvehetném”, de ez nyilván nem segít a helyzeten, hogy van egy olyan szép holmim, ami még mindig a szekrényben lóg, és már majdnem egy hónapja ezt csinálja, amióta megvettem.
Eh, egye fene, előbb-utóbb mindenből meg mindenkiből por és hamu lesz, úgyhogy ma felveszem vizsgáztatáshoz. Isa!
* Izlandi rémmacska, aki elviszi mindazokat a szerencsétleneket, akik nem kaptak karácsonyra új ruhát. Gondoltam, nem bízom a véletlenre, már egy ideje minden karácsonyra gondosan veszek magamnak új ruhákat. (Jó, esetenként turkálom, na bumm.)
** Idén lesz negyedszázada, hogy összeházasodtunk, naná, hogy ilyenek jönnek ki belőlem reflexből. További párkapcsolati tanácsokért is fordulhattok hozzám, teljes bizalommal. (Ne.)
Jóleső Január 2025/16 – “kölcsön”
Összességében nem vagyok biztos abban, hogy jól jöttünk ki az adok-kapokból az olaszokkal, mármint mi meg a RK. Én felpimpeltem a La Casinát, a RK megismertette a helyi Habsburg-kutatók barátaival és üzletfeleivel a sauerkrautos gnocchi koncepcióját, cserébe meg mit kaptunk, na mit – sóvárgást az Esselunga meg más hétköznapi szupermarketek választéka iránt (akciós félkilós parmezánok! mindig friss cicafű! csodálatos édeskömények és toszkán kelkáposzták! ropogós zöldségek gombokért, télen! tarocco narancs!), majdnem hasonlóan erős sóvárgást a jól szervezett és szigorúan számontartott szelektív hulladékgyűjtés iránt, plusz a bizonyosságot, hogy innentől kezdve jó eséllyel a gatyánkat is ráköltenénk Tre Marie panettonékra, mert függők lettünk, de nagyon.
No de azért természetesen jólesett. Most is.
Jóleső Január 2025/15 – “zokni”
Csak a visszafogottság és a jóízlés mián, természetesen. Gondolom, rettentőmód meglepődtök.
Csupán a miheztartás végett emlékeztetnélek tikteket, hogy idén ötvenéves leszek, és tanszékvezető vagyok egy nagy katolikus egyetemen. Zokniügyben viszont nem bánok semmiccse.
12/137 – Vuúúúh
A mai nap úgy elrohant, hogy vuúúúh. Magam helyett inkább beküldöm a Dunakanyart. Az is rohant, vagy talán a busz volt az, nehéz eldönteni. 🙂
Jóleső Január 2025/12 – “csokor”
A fonalturkálóban ezen a héten a horgolófonalakra buktam rá. Nyamnyam.
Ezek másnak talán nem jöttek volna olyan jól, mint nekem, de az én projektjeim majdnem mindig hurcolásra alkalmasak, és egy adott színből kevés fonal kell hozzájuk, úgyhogy elhoztam mind a három csokrot.
Minden nap más - mindennap más 