Mint ezt már a korábbiakból is tudjátok, az ilyesmit nem szoktam elaprózni.
advent kategória bejegyzései
Adventi dekkolás 2025/4 – Kuckó
Újrahúztam az ágyneműt a Bűnök Barlangja futonján, és igen erős késztetésem van, hogy be is vackoljam magam. Nyugtassatok meg, hogy ilyesmit délután fél hatkor sem teljesen erkölcstelen elkövetni.
Hugónak, az őrgrófnak bezzeg nincsenek efféle skrupulusai, de neki semmivel kapcsolatban nincsenek, úgyhogy az ő véleményére amúgy sem adnék.
Adventi dekkolás 2025/3 – Készlet
Azt már elég régen megállapítottam, olyan nincs, hogy az embernek pénze és ideje is legyen – vagy pénzem van, vagy időm, vagy pedig egyik se. Na hát most éppen olyan stádiumban vagyok, amikor egyáltalán nincs időm, így már egy hónapja lefoglaltam Líviánál, a fodrászomnál egy időpontot dec. 15-re, majd a múlt héten dérrel-dúrral megrendeltem az internetekből hat doboz pipirost. Ma jött meg.
Igen, ez azt is jelenti, hogy ezúttal pénzem van idő helyett. Nem annyi, amennyire nincs időm, de azért épp elég. Úgyhogy sajnos a továbbiakban is rút szibarita váz leszek, és adventi dekkolás címén mindenféle dolgokat fogok venni, főként internetekbe.
Nyugi, azért lesz majd némi Patyomkin-program is. Meg előbb-utóbb süti.
Adventi dekkolás 2025/1 – Patyomkin
Helló, nép, kezdődik az idei adventi dekkolás sorozata, mert ha a fene fenét eszik is, muszáj valami normalitást vinni a világomba. Igaz, idén ez a normalitás nagyrészt Grigorij Patyomkin tábornok elhíresült falvainak szellemében fog zajlani, amikor is gondosan megválasztott képkivágásokkal operálok, és inkább ne gondoljatok bele, mekkora káosz, kosz és kupleráj van a képkereten túl.
Mindenesetre legalább koszorúm van, gyertyáim is vannak rajta, és a komód teteje is olyanformán fest, ami mutogatható, úgyhogy tessék.
12/127 – Göth
Mivel az elmúlt hetet nagyrészt a címben jelzett kollégával töltöttem édes kettesben, szégyenszemre még archív fotókat is muszáj lesz használnom az eheti galériámhoz, mármint olyanokat, amiket még a megelőző héten lőttem kies városunk esti fényeiről.
Lesz ez még így se, a jövő héten visszatérünk a taposómalomba, és ez igen erős indulás lesz, csütörtök-péntek-szombaton már vizsgáztatok orrba-szájba.









Egyébként meg úgy elpakoltam valahová az októberben már gondosan megvásárolt ezévi előjegyzési naptáramat, hogy még nem találtam meg, pedig volt itt már a héten jónéhány redvázási és rendrakási felvonás. Mint az első fotón láthatjátok, rá is fért erre a kuplerájra, mert szép-szép, amikor színes, de ha már úgy fest a környezeted, mint amit unikornisok hánytak végig, igenis lépni kell.
Jóleső Január 2025/4 – “trükk”
Nem tudom, emlékeztek-e még arra, amikor kinyitottam adventkor a Bőröndöt, aztán feldekkoltam belőle a munkahelyemen az aulát és a büfét, meg persze itthon a komplett nappalit. Na mármost ebben a pillanatban így fest a Bőrönd:
Trükkös vagyok, mi? Csak tudnám, hová a lófütyibe fogom elrakni azt a fél tonna dekort, ami még most is fent fityeg az összes helyeken, ahová feldekkoltam.
12/113 – Forduló
Tegnap majdnem pontosan akkor fotóztam le a Napot, amikor éppen fordult (mint megtudtam, ez 10:19-kor történt – a fotó kicsikét korábban készült a Duna-parton). Ezen a héten sok-sok semmittevés volt, kószálások a városban, mediterrán csirkeshawarma meg finn lazacleves, lusta macska meg még lustább háziasszony, némi kézimunka, valamelyes adventi dekkolás és sok-sok szöszmöte. Horribile dictu, még dubaji csokit is vettünk, mert ha már itt ez a bolondvonat, kivételesen hadd szálljunk fel rá. Galéria!









Még mindig nem vagyok teljesen jól, valószínűleg nem is fogom kiheverni sose ezt az őszi félévet, de azért igyekszem. Úgyhogy most visszafekszem szundikálni egy kicsit, mielőtt nekilátok sütisütni.
12/112 – Búzafű
Merthogy lementünk a piacra.
És hoztunk búzafüvet.
Azt a pillanatot sajnos nem kaptam el, amikor mindkét mellső lábát feltámasztotta a pult szélére (nem szokta), és roppant lelkesedéssel követelte, hogy ezt most neki azonnal, mingyá, most.
Azt viszont, amikor csámcsogva rávetette magát, na azt fotózhattam kedvemre, negyedórán át.

Adventi dekkolás 2024/20 – A horizontális karácsonyfa, 2024-es kiadás
Ha nem kellett volna újragyártani a pipi-szortimentet, az én mesém is hamarabb bekövetkezett volna.







Afféle szégyenletes eljárásként ez még csak műfenyő-girlanddal van felapplikálva, de ha a holnapi piacon látok barátságos kinézetű fenyőágakat, azzal is fel fogom pimpelni, fel én.
12/111 – Gárderób
A RK elment Fontos Dógokat intézni, mindezt stüszivadásznak öltözve, ami nem egészen szándékosan alakult így, leszámítva azt a körülményt, hogy az ő gárderóbja egyre inkább a “vidéki angol hétvége 1924-ben” irányba tendál, és én ezt egészen érdekesnek találom, bár valószínűleg fel fogom vonni kissé a szemöldököm, ha egyszer hazaállít két lelőtt fácánnyal meg egy tökig sáros vizslával.
Az én gárderóbom is alakul, de inkább az “egyre több rétegű és egyre tarkább kápucta” irányba. Szerintem ezt a kardigányt még nem is láttátok rajtam, de pont belesimul az általános trendbe, mármint ha az én gárderóbom esetén használható egyáltalán ez a kifejezés.
Mint a mellékelt ábra mutatja, ma nem megyek sehová, cserébe a lakást pimpelem, amit már jó ideje ígérgetek, viszont tegnap befejeztem az új pipiket. (A régiek mind a munkahelyemen vannak, quelle surprise – az a gigamega dekkolás mindet felszívta.) Bambuszbot méretre vágva, fényfüzérek letesztelve, a Bőröndből kipakoltam a maradék gömböket, valamint agnoszkáltam Professor Krtek tavalyi koszorúját is, úgyhogy most már tényleg nem nagyon állíthat meg semmi.
Banzáj!
Adventi dekkolás 2024/17 – Kirakat
Már megint kölcsöntollakat fogok elkunyizni, én ugyanis a mai délutánt végigaludtam. Mondhatnánk, hogy nyilván ezek szerint erre volt a legnagyobb szükségem, de ezt most igen nehéz elhinni, mivel mindenem fáj. Az alvástól.
A város és annak boltjai viszont továbbra is igen pofásan teljesítenek helyettem, igazán nincs ok panaszra.
És amíg én aludtam, a RK kitakarította a kamrát, mert ő valójában rendes srác, csak ne menne annyit világgá.

























