Ezúttal mindent a RK főzött, én csak megterítettem, Hugó pedig asszisztált.





Ezúttal mindent a RK főzött, én csak megterítettem, Hugó pedig asszisztált.





Advent van vajmi – angyalok szárnyalnak, sütemények készülnek, bevásárlás van meg szöszmöte, és persze macskák, mert nélkülük egy teve sem hullhatsz porba. Hó ugyan nincs egy szál se, de a dobogókői úton a nyeregben még láttunk szerdán valami olyat, ami arra hasonlított.









Az idei adventi dekkolással nyilvánvaló, hogy nem fogok dicsekedni jövőre meg még azután se, de ma is sikerült legalább annyit összehoznom, hogy áthúztam az ágyneműt, és installáltam egy újabb adag tündefényt a Bűnök Barlangjában, mintha eddig nem lett volna elég.
Fiat lux!
Igen, éppen jegyzetelek. Igen, éppen a bambuszligetben karddal röpködős kínai sorozatokat. Az esszéista a pokolban is esszéista.
Siralmas példány vagyok: sehol semmi Lucaszéke, Santa Lucia kenyere, lussekatt, de még egy likas fakanál se, amin keresztül majd a karácsonyi éjféli misén megstírölhetném a lokális boszorkányokat. Sőt, hogy fokozzam, ma Bábkészítés órám volt, pedig december 13-án varrni szigorúan tilos, azzal ugyanis az ember lánya egész jövő évre tojástalanná teszi a tyúkokat. Aszongyák.
Hálistennek legalább az RK, aki hazajött végre,* vett lent a piacon búzafüvet.
* Ó. Asszem ezt sem mondtam. Több mint két hétig Bukarestben volt a kariőrjét építendő. Én meg közben itt taknyomba-nyálamba habarodva, két kurva macskával, 213 házidolgozattal és 192 zárthelyivel, hagyjuk is.