Rendkívüli mértékben elszomorít, hogy ebben a kuplerájban kizárólag engem érdekelnek Az Amnéziás Nyomozó Mandarin és A Matriarchátusban Élő Teatermesztők Legokosabb Lányának problémái. Ezek a böcik le se szarják.
Még nagyobb gond, hogy holnap már nyakamba kell szednem a világot, és bemenni a munkázóba. Hajh.
Vettem négy és fél kiló szakácskönyvet, pedig eddig is volt a házban egy-két mázsa.
Vízkereszt napja van, az olaszoknál Befana, aki mellesleg egy nagyon kedves boszi is, ő hozza az olasz gyerekeknek az ajándékokat. Nyilván ebből a megfontolásból öltöztem ráncosképű télanyókának, hogy eltalpaljak a csomagautomatához az én saját befanai ajándékaimért, amik egyidejűleg a mai Jóleső Január részei is lesznek, mert csak.
A jóleső januárhoz közeledvén megint sikerült szereznem a kedvenc illatgyertyáimból. Én ezeket addig fogom megvenni, amíg szembejönnek, úgyhogy mindig van a házban jó néhány darab.
Most pedig megolvasztom ezt itt, hehe.
Van abban valami félelmetes, mennyire nem fűlik fogam a munkához, különös tekintettel a szakdolgozatok olvasgatására és adminisztrációs himmihummikkal való szarakodásra. Na de hogy nektek mégis legyen valami néznivaló, tessék. Új év, új ruha (egy sokadik pöttyöske), új zokni.
Mondjuk belőlem se ártana egy újabb. Vagy legalább egy olyan változat a régiből, aki még össze tudott kotorni magának valahonnan némi lelkesedést.
Olyan szép idő volt ma, én meg olyannyira bús voltam, hogy kimentem sétálni. Végül is, a bolondok városában élek, itt mindig van látnivaló.
Volt itt az elmúlt héten egy csomó hát-ma-meg-milyen-nap-van meg egy szilveszter a szokásos terüljasztalkámmal és a macskák asszisztenciájával, egyébként viszont nem tudom, mi történt, nagyrészt semmi. Mindegy is, holnap vissza kell kúsznom a vakáció előtti életembe, és higgyétek el, annyi kedvem sincs hozzá, mint a Nagytenyerű Fejenagynak a kukoricagölödinhez. Galéria!
A mai vacsorához a RK elővette a kimcsit, amit december második felében rakott össze, meg a csiliolajat, amit én gyártottam neki jóval korábban. Én ugyan nem eszem csípőset, de azért ez jólesik.
Nem lesz nekem könnyű dolgom ebben a januárban, piszkosul nem. Viszont a RK vett egy zacskó tarallit, amit én ma ki is bontottam, hogy tovább hízzak.
Gyűrűformája van, há’ nem?
Én még mindig nem tudom biztosra, éppen milyen nap van, hányadika, melyik évben, és miért, ez a kegyelmi állapot viszont sajnos már nem tart sokáig. A szakdolgozóim elkezdtek leveleket és szövegféléket küldözni. Nagyon fáj.
Oké, valójában kör. Sőt, a kör négyszögesítése. Desőt a négyszög körösítése, néhol háromszögekkel, vagy hogy a lófüttybe magyarázzam. Mindenesetre az újév tiszteletére Erik úgy rám döglött, mint a mesékben, úgyhogy muszáj volt beüzemelnem Tovét.
Még szokjuk egymást.
A babona szerint azt csinálom majd egész 2026-ban, amivel a január elsejét kezdtem, márpedig én azzal indítottam ezt az állítólagos új évet*, hogy megmostam a hajam, azmely akciót én szívből utálom.
Eh, volt már olyan január elsejém is, ami macskahányás feltakarításával indult.
* Csalás az egész, nincs is olyan, hogy új év. Pont úgy fest, mint a régi.
Idén is, csakazértis.
Amúgy a szavakat nem ebben a sorrendben fogom használni, csak azért van sorszám, hogy tudjam, megvan mind a 31.
Azt hiszem, ez így az egész 2025-ös év kvintesszenciája lesz: szilveszter van, és végre kipihenhettem-forma magam az elmúlt héten, viszont ma reggel olyan ordenáré módon beállt nyakkal-lapockával ébredtem, hogy a RK már bekente érintett részeimet valami diclofenac-tartalmú krémmel, de annyit se ért, mint hótt lón a patkó.
Alas, we are still not amused.
Mindemellett is kellemes lealjasodást mindenkinek, aki ma arra vágyik. Nekünk még kinéz egy, a szokásosnál is lököttebb vacsora, ami kábé egyenlő arányban tartalmaz majd mediterrán, skandináv és magyar (ezen belül is főként erdélyi) előételeket. Plusz még ott lesz a szokásos tűzijáték a ház előtt, mikor a szoborparkban sistergős ménküveket eregetnek az égre, az út túlfelén pedig ötven ember éljenez. Hugó, Toszkána őrgrófja még nem látott ilyen bulit, érdeklődéssel várom, mi lesz a reakciója. Mondjuk lehet, hogy akkorra én már amúgy is aludni fogok, de majd a RK beszámol.
2. A Dream Within a Dream (Shu Juan Yi Meng, 書卷一夢)
Ez az a sorozat, amiről tanulmányokat fognak írni. Oké, lehet, hogy csak a shenzheni egyetem másodéves filozófia szakos egyetemistái teszik meg, de attól még azok a tanulmányok meg lesznek írva, az hótziher.
Van a kínai sorozatokban egy igen jellemző trópus, amikor a(z egyik) főszereplő visszamegy az időben, esetleg belepottyan valami regénybe/szerepjátékba – na itt speciel az éppen olvasott forgatókönyvbe pottyan bele még forgatás előtt a színésznő Song Xiao Yu (Li Yi Tong), aki sebtében futotta át csak a forgatókönyvet, de ebből kifolyólag már jóelőre tudja, mitől lesz majd neki rossz. A szerepe szerint ugyanis ő bele fog szeretni Nan Hengbe, a Hetedik Hercegbe*, aki aztán mindenféle módon abuzálja, többek között például elveszi feleségül, megcsalja (a csaj saját húgával, ráadásul!), később legyilkolja a fél családját, ráadásul nem menti meg, amikor a bigét ledobják az emeletről, végül meg sorsára hagyja élőhalottként tengeni a hideg palotában.
Mivel Song Xiao Yu ismeri a forgatókönyvet, tudja, hogy Nan Heng egy igazi Férfi Főszereplő, az ultimate rosszfiú – tőle savanyú a tanghulu, miatta hervadnak el a szilvafa virágai, és annak is ő az oka, ha a keleti városrészben eltöri a lábát egy tehén. Emellett már találkozott a Nan Henget alakító színésszel is, akit (quelle surprise) Nan Fengnek hívnak, és egyelőre annyit tud csak róla, hogy egy öntelt pofa, akinek saját francia séf dukál a forgatáson meg öt asszisztens. Úgyhogy mindezek után a forgatókönyvbe pottyanva az a terve, csakazértis keresztbe tesz a forgatókönyvírónak, és juszt is hozzámegy a szerepe, Song Yi Meng gyermekkori szerelméhez, Chu Gui Honghoz (Wang You Shuo), akit Song Yi Meng azért hagyott el, mert miután beleesett a virágünnepen a kerti tóba, Nan Heng kimentette. Hahh, ha az ilyen könnyen menne!
Ne essetek kétségbe, ha eddig nem érthető, tessék csak szépen megnézni a sorozatot. Trailer!
Ez a trailer még talán az előbbinél is jobb:
A sorozat talán legnagyobb értéke, hogy egyidejűleg szerelmes-kardozós sorozat és önmaga paródiája is. Egy éppen forgatásra váró sorozat, a Dream of Quingnong forgatókönyvének dramaturgiai szabályai mozgatják. Ebbe a mingyá-mingyá sorozatba pottyan bele Song Xiao Yu, a valamikori gyereksztár, akiből kényelmes és nem túl ambíciózus felnőtt színésznő lett. Song Xiao Yu tökéletesen jól ismeri a szabályokat: a főhősnek mindig meg kell mentenie a főhősnőt, az ikonikus (és gyakran idiotikus) jeleneteknek mindenáron be kell következnie. Ha eldől az első elem a dominóban, utána fog dőlni az összes többi is – ha engedi, hogy kimentsék a kerti tóból, a vége úgyis az lesz az egésznek, hogy Nan Heng és Song Yi Ting, vagyis Song Yi Meng húga boldogan élnek, míg meg nem halnak, Song Yi Mengnek meg a hideg palotában kell tengenie élőhalottként. Hát nekilát, hogy ez ne így legyen. Aztán rájön, hogy akárhányszor próbálkozik, ez egy Groundhog Day szcenárió, ráadásul egy olyan világban, ahol a szereplőknek esetenként olyan neve van, hogy Második Járókelő meg Harmadik Szobalány.
Szóval itt van egy olyan sorozat, ami ugyan nem veszi magát komolyan, de azért mégiscsak azt teszi. Arról szól, hogyan lehet megélni, ha valaki megtudja magáról, ő egy fikciós hős, mit jelent a szabad akarat, hogyan változtathatjuk meg a történeteinket, mik a feltételei az újrakezdésnek, és milyen mozgásterünk van a világban, amelyben élünk. Lehet-e valódi egy szerelem, ha előre meg van írva? Lehet-e más, mint amilyenre eredetileg megírták?
Az egész csodálatos bolondokházában az az igazán ragyogó, ahogyan a sorozat részint önmagára, részint az általában vett kardozós-szerelmes sorozatokra, részint pedig a szintén 2025-ös Prisoner of Beauty-ra reflektál. Annak az első része május 13-án jött ki, az A Dream Within a Dream első része pedig június 26-án, és meglehetősen nehéz szabadulni attól a gondolattól, hogy az A Dream Within a Dream ötlete a Prisoner of Beauty forgatása előtt-közben született meg.
Az A Prisoner of Beauty az idei év talán legsikeresebb kínai kardozós-szerelmes sorozata volt, de nem véletlen, hogy nincs az én toplistámon. Én már mindig a feminizmus harmadik hullámának része maradok, aki az erős női szereplőket lázadóként és harcosként tudja csak elképzelni, úgyhogy az A Prisoner of Beauty női főszereplőjével, a (legalábbis látszatra) szubmisszív Qiao Mannal nem tudok azonosulni. Ha már női főhős, igenis legyen partner, és ne csak a mélyrétegekben, miközben mindvégig engedelmes feleségnek mutatkozik, aki annyiszor hajbókol és bocsánatkér, amennyiszer csak muszáj. Mindemellett az A Dream Within a Dream és az A Prisoner of Beauty párhuzamai letagadhatatlanok és szándékosak. Nem csak a kegyetlen férfi főhős miatt, akiről menet közben derül ki, hogy azért mégsem eszi olyan forrón a rizskását. Ott van a művelt, kifinomult, zeneileg képzett húg is, aki a jianghu-ból választ magának társat. A jelenet, amikor a férfi főhőst bedrogozzák, hogy megerőszakolja a(z egyik) női mellékszereplőt. (Egyik sztoriban sem jön össze, csak szólok.) A kicsiny fiát éjszakára egy nővel összezáró anyuka. A taiko-dob használata. Még a szereplőkben is vannak ismétlődő színészek, és azt tényleg nehéz a véletlen számlájára írni, hogy Liu Yu Ning (ő az A Dream Within a Dream-ben Nan Heng/Nan Feng) és Wang Cheng Li (az A Dream Within a Dream-ben Fu Gui) ugyanazt a főnök-beosztott kapcsolatot játsszák újra, csak vicces változatban, mint amit az A Prisoner of Beauty-ban játszottak kicsit kevésbé viccesen.
Szóval, hogy egy még Mark Zuckerberg színrelépése előtti kifejezést használjak, az egész rendkívül meta. Csak azért nem első helyezett a toplistámon, mert én ugyan igen bonyolult intellektus vagyok, de emellé meglehetőst egyszerű lélek, és találtam az első helyre olyat, ami az én egyszerű lelkemmel jobban klappol. Meg mert nekem Song Xiao Yu extrán idegesítő akkor, amikor éppen a leginkább közhelyes megoldásokkal operáló színésznői gyakorlatát adja elő, és Song Yi Meng is hamarabb megbocsáthatna már annak a szerencsétlen marhának, aki jól láthatóan eltér már a forgatókönyv előírta szereptől. Meg mert a császárt tényleg pofán kellett volna csapni valakinek. Meg mert nyugodtan lehetne a sorozat kettő-öt résszel rövidebb, összességében túl sok a vicceske üresjárat. Meg mert az első húsz meg az utolsó hat rész ragyogó, de közöttük a zepén túl sok a nyamlongás meg purrás. (Ez itt az Alice Csodaországban-ra való utalás, de teljesen indokolt, különösen ha az álmokat meg a Fehér Nyuszi álarcát vesszük figyelembe.)
De hát ezzel együtt is, erről tényleg tanulmányokat fognak írni, teljes joggal. Plusz még remekül kezelik a zenei betéteket/hátteret, és rengeteg sziporka van elszórva csak a mi mulattatásunkra, például a felgyorsított vagy visszajátszott jelenetek, meg az olyan kedvenceim, mint hogy “A ti nyilvántartásotok elavult, de Mrs. Li megtanította nekünk ezt, amit úgy hívnak, hogy Excel. Tíz tael lesz. Aranyban. Mrs. Li azt mondta, hogy ezt szellemi tulajdonnak hívják.” És a történet során mind a két főszereplő annyit érik és változik, hogy tényleg ilyesmikért nézi az ember az ilyen sorozatokat. Ráadásul a színészek esetében két igazi nagyágyúról beszélünk. A Song Yi Menget alakító Li Yi Tongnak a kisujjában van a komplett eszköztár, még az is, hogyan játsszon el egy nem különösebben jó színésznőt, Nan Henget meg Liu Yu Ning alakítja, aki egy nagyon nagy sztár, gyakorlatilag saját helyrajzi számmal ezen a szcénán, ráadásul a szokásos ázsiai színész/énekes-karrierekhez képest az övé igencsak rendhagyó, a semmiből verekedte fel magát idáig Színészként az elmúlt néhány évben lett igazi húzónév, de énekesként irgalmatlanul sikeres, és egy igazi kaméleon. Az énekes Liu Yu Ning például alig hasonlít a színész Liu Yu Ningre. Illusztrációként be is teszek egy klipet a bejegyzés végére, ahol egy díjkiosztó gálán énekli az A Dream Within a Dream főcímdalát.
Kedvenc mellékszereplőm: Po Yun Long (Guo Xiao Tian), a Fogyó Hold Palota Éjbenjáróinak Harmadik Mestere, aki szűkszavú, célirányos, lövése sincs a szociális interakciókról, és valószínűleg “rajta van a spektrumon”, már amennyire ez egy kardozós-szerelmes kínai sorozatban elképzelhető. Mindenesetre én mindig örömmel fedezek fel más neurodiverzeket.
Kedvenc jelenetem: Bőséggel lenne miből válogatni, felemelő-szívszorítótól az igazán viccesig, de engem talán az szórakoztatott legjobban, amikor a 6. részben Song Yi Meng egy majdhogynem tipikus burleszkjelenet közepébe csöppen. A Fogyó Hold Palota kertjében két team is meg akarja gyilkolni különböző okokból és indíttatásokból, az egyiket felbérelték, a másiknál meg simán csak kihúzta a gyufát, de a gyilkosságot egyik csapatnak sem sikerül összehozni, mert Li Shi Liu, a Fogyó Hold Palota tulajdonosa és álarcos Első Mestere folyton megmenti Song Yi Menget, akár akarja ezt (mármint Li Shi Liu), akár nem. Az eddigiek alapján, ha jól figyeltetek, össze tudjátok rakni magatoknak, hogy miért.
Hogyan magyarázd el sznob ismerőseidnek, miért nézed ezt a sorozatot: Várd meg, amíg megírják a tanulmányokat a filozófusok, aztán ha ezeket emlegetik az ismerőseid, vállvonva mondd nekik, hogy “ó, ezt a sorozatot már láttam”. Egy Baldassare Castiglione nevű illető ezt a vállvonós álszerénységet úgy hívta, hogy “sprezzatura”, és a sznobokat ez akasztja ki legjobban. De választhatod azt a megoldást is, hogy ráfogod az egészet a Fehér Nyuszira.
Most akkor, mint ígértem, mjuzik, már csak a poén kedvéért is.
* Külön poén, hogy van egy Hetedik Herceg meg egy Tizennyolcadik Herceg, a többi tizenhatról meg semmi említés, nyilván sosem is voltak. Muhaha.
Még szilveszter előtt sikerült elvesztenem egy napot a 365-ből, de aztán visszaszereztem. Gyanúm szerint holnap én már kilenckor nyugovóra hajtom a fejem, cserébe valószínűleg ma éjjel fogok fent kuvikolni pizsiben, mert most éppen olyanom van, például egy órával ezelőtt porszívóztam és húztam friss ágyneműt a Bűnök Barlangjában.
Fene az én excentrikus életembe, mondok.
Még valamikor tavasszal szereztem egy állványra szerelhető ketyerét, amibe bele lehet csíptetni a mobiltelefont, ha az embernek önfotózni támadt kedve. Gondoltam, a mai is van épp elég jó alkalom arra, hogy kipróbáljam.
Mivel a következő ajánló épp egy olyan sorozatról szól, aminek a félig-meddig komolyan vett dramaturgiai szabályokban áll a fő mozgatórugója, ez is olyan bejegyzés lesz, ami csak félig vicc, a másik felét érdemes komolyan venni. A bambuszligetben kardozós szerelmi történeteknek is vannak ám rendszerbe foglalható szabályai, de itt most egyelőre maradjunk csak a felsorolásnál.
1. Minden sztori valójában fejlődéstörténet. Mint Li Shi Liu mondja a háztetőn üldögélve: a hegyek nem csúcsosan és az utak nem laposan keletkeznek. (Ez, ha nem lenne evidens, egy rendkívül mélyértelmű megállapítás.)
2. Az, ahonnan a történet elején indulnak a hősök/hősnők, olyan állapot, ami nem a véletlennek köszönhető, hanem gondos nevelésnek vagy legalább ugyanolyan gondos elhanyagolásnak. Az összes eredettörténet a “nature vs nurture”, de még inkább a “nurture vs nurture” harcáról szól.
3. (a 2. következményeként:) Minél kegyetlenebb szörnyetegnek látszik a főhős, annál esélyesebb, hogy gyerekkorában még a dinnyét is megsajnálta, amit felszeletelünk és megeszünk, pedig biztosan annak is volt anyukája. (Ez itt most nem egy légből kapott példa, hanem idézet.)
4. A bosszúállás szent kötelesség. “Amíg nem állok bosszút, nincs időm a szerelemre gondolni”. Ezt így, szó szerint, legalább hárman elmondják az itt ajánlgatott hat sorozatban.
5. A felmenők tisztelete mindenek fölött áll. A császárnak engedelmeskedni kell akkor is, ha egy gonosz állat, az apának akkor is, ha egy idióta, a császár apának pedig akkor is, ha egy idióta gonosz állat. Ha azt mondja, vágd le karddal a saját karod, nem gondolkozol, hanem nekilátsz. A hat sorozatból egyetlenegyben mondja a főhős, hogy “dugd fel a seggedbe a császári trónt, én leléptem”. Aztán persze ő is bosszút áll később az apja leöléséért, lásd 4. pont.
6. (kiegészítés a 5.-höz) Nehezítő kitétel, hogy az apák sose tudják, hogyan kell jól szeretni. Az anyák se mindig. Sőt,
7. (kiegészítés a 6.-hoz) a császári anyukák, úgy is mint császárnék, császári másodfeleségek, hivatalos szeretők, szóval általában a teljes szortiment notóriusan rossz az anyaszerepre. Ezt többé-kevésbé megmagyarázza az a valós történelmi háttér, amiből kinőttek ezek a sorozatok, de azért a háremben történő intrika, fúrás és körbepofozkodások mellett mégiscsak jó lenne néha, ha az adott császári anyuka megkérdezné: “tulajdonképpen te mit is szeretnél, kisfiam?” Egy 21. századi mesében vagyunk, végül is.
8. Mint ezt egyszer már írtam, mindenkit funkciójának megfelelően kell kezelni. A hadvezérlányt éppúgy kikötözik/megkínozzák/megkorbácsolják, mint a hadvezérfiút.
9. (kiegészítés a 8.-hoz) Aki a katonalány veséjét lerúgja, még lehet jó ember. Aki az orvoslányt bántja, az egy elvetemült szemétláda, akinek ki kéne húzni a belét, miközben nézi. Esetenként ezt meg is teszik.
10. Ha te vagy a főhős/főhősnő, bármilyen magas szikláról esel le, túléled. Ha nem te vagy a főhős, peched van.
11. A fizika törvényei általában is csak annyira érvényesek, amennyire ez az éppen aktuális történetnek megfelel. A kérdés általában nem az, ugranak-e, hanem az, hogy milyen magasra, milyen távolságra, és helyből-e vagy nekifutásból?
12. (részben a 10.-hez kapcsolódva) Minden folyónak legalább tíz méter mély, tiszta vize van. A földalatti hegyi folyóknak is. Ugyanez a kerti tavakra is érvényes.
13. A sebgyógyulás gyorsasága annak függvénye, mekkora jelentősége van annak a sebnek a sztoriban.
14. A gyógyszer szinte mindig folyékony, és kistálkában szervírozzák, kanállal. A hőfok nagyon fontos. Ha kihűlt, újra kell melegíteni, ha pedig túl forró, kanalanként meg kell fújni. A főhős és főhősnő viszonyának alakulásában fontos tényező, hogy a jelenetben megfelelő hőfokon van-e szervírozva az a lötyő, és mit tesznek annak érdekében, hogy optimális legyen.
15. Pulzusból mindent meg lehet állapítani, terhességtől mérgezésig.
16. Akupunktúrával mindent meg lehet gyógyítani, kivéve az amnéziát. Ha megpróbálod, nem lesz jó vége.
17. A férfi főhős hiába a sztori legkeményebb csataistene, aki kézzel kapja el a nyílvesszőket meg késeket, és simán kettéhugyozza a Nagy Falat – attól a pillanattól kezdve, hogy elkezd beleszeretni a főhősnőbe, Buster Keatonná változik, és elbotlik a saját lábában is. Mindez persze csak a női főhőssel kapcsolatos interakcióira érvényes, a Nagy Fal kettéhugyozása továbbra is megy neki. Szerencsére
18. mihelyt megvolt a szerelmi vallomás, és kiderült, hogy érzelmei viszonzásra találtak, a női főhőssel kapcsolatos interakciók is normalizálódnak, de legalábbis nem botlik el a saját lábában, amikor vele beszél.
19. Apropó láb. A csókjelenetekben a nőknek lábujjhegyre kell állni, és meg kell markolni a főhős legfelső ruházati rétegét.
20. (kiegészítés a 17.-hez) A hősnők nem kapnak bambasági rohamokat attól, hogy elkezdenek beleszeretni a főhősbe, hanem továbbra is teljesen normálisan viselkednek. Ez külön megnehezíti a főhős dolgát. A nézőét is.
21. Apropó ruhák. Senkit nem akadályoz a kardokkal való röpködésben és a rugdosódásban a bokáig érő hét réteg ruha, a tökigpáncél, a földig érő ruhaujjak vagy a prémgalléros palást. Cserébe
22. a katonalányok azért panaszkodnak a női öltözékre, mert az akadályozza őket a mozgásban.
23. A katonalányok öltözéktől függetlenül is isznak, mint a kefekötő. Van, aki bírja, van, aki nem, de ez rendszerint nem akadályozza őket abban, hogy később is úgy igyanak, mint egy kefekötő.
24. Mindig ég a palotában öccáz gyertya. Ha egyet elfújnak, sötét lesz a teremben.
25. Ha a főhős elviszi a főhősnőt ladikon egy lakatlan szigetre, lovon egy barlangba, stb., stb., megérkezéskor is mindig ég a helyszínen öccáz gyertya.
26. Mindig van valamikor lámpásfesztivál és/vagy tűzijáték.
27. A hó teljesen random időpontokban esik, de főként tavasszal, amikor virágoznak a szilvafák.
28. A fák is teljesen random időpontokban és időintervallumban virágoznak, hogy legyen olyan körte/magnólia/cseresznye/szilva, ami alatt lehet csókolózni.
29. Abból lehet megállapítani, mennyire vagy kifinomult személy, hogy értékeled-e azt, ha olyan vízből köpülik neked a teát, amit szilvafákra esett hóból gyűjtöttek és spájzoltak. (lásd 27. pont)
30. A barbár seregek valamiért mindig mongoloknak látszanak.
31. Akármilyen rohadt hideg van, senkinek nem jut eszébe rendesen felöltözni, hun az a sapka-sál-kesztyű?
32. A szereplők haja akkor is tökéletes, amikor éppen kimásztak a tíz méter mély kerti tóból. Van úgy, hogy attól sem bomlik le egy tincs sem, ha rájuk robbant egy ház.
33. Néhány epizódszereplőt kivéve mindenki úgy fest, mintha ötéves korától kezdve szamártejben vagy dél-koreai fehérítő kozmetikumokban fürösztötték volna őket. Igen, azok a harcedzett hadvezérfiúk és hadvezérlányok is, akik a szerepük szerint folyvást kint aszalódnak a csatatéren.
Egyelőre ennyi jutott eszembe, de lenne még, ha igazán nekiveselkednék. Most pedig a tradíszijók szellemében nesztek videoklip, az itt felsorolt harminchárom szabályból kábé hússzal, de ez egyrészt csak egy videoklip, másrészt meg ez az A Dream Within a Dream, amiről majd még beszélni fogok.
Ne rágjátok le a lábatokat izgalmatokban, még jövök majd.
Coroner’s Diary (Zhao Xue Lu, 朝雪錄)
Na kérem, ilyet még eddig nem pipáltam, pedig harminckét éve dohányzom. Szerelmes CSI, kardokkal. Külön-külön már megvolt mind*, de így együtt még sose.
Nem csak a műfaja teljesen váratlan, de a feldolgozott témák is rendkívül bizarrak, és legtöbbjük olyan kemény, mint Tarzan sarka. A menyasszony, aki teljes díszben, de fej nélkül érkezik meg az esküvői menettel, csak a kezdet. Vérrel rajzolt krizantémvirágokkal üzenő szekták; az udvarház kertjének bambuszligetében a betemetett kút, ahol tucatnyi gyereklány csontvázát találják meg; a hegyi szanatórium, aminek a kertjében kibelezett állatokat ástak el a hó alá, a jégveremben meg már el sem mondom, mik történtek. Sorozatgyilkosok nyálzó dühöngése, hercegi családok intrikái, leölt háznép sikolyai a lótuszok között, kínzással kicsikart beismerő vallomások, amit csak akartok. A nemesi família fejét ott eszi meg a szemünk előtt a szifilisz, valaki a bosszú nevében felgyújtja az ősök tiszteletének termét, hogy mindenki bennégjen, az operatársulat vezetőjét pedig előadás közben lövik keresztül egy kelléknyíllal.
A sztori elején az Orvoskirály Völgyéből (mint már írtam, a wuxiák egyik meghatározó helyszíne ez) érkezik Jingzhou-ba a főszereplő orvoslány, Shen Wan (Landy Li). Shen Wan apja, Shen Yi nagynevű birodalmi igazságügyi orvosszakértő volt, aki Jin herceg igen kellemetlen bűnügyében legalább ugyanolyan kellemetlen bűnjeleket talált, úgyhogy családostul ki akarták irtani, menekülnie kellett, aztán a feleségével együtt megölték. Csak Shen Wan maradt meg a családból, aki apjához hasonlóan egyidejűleg orvos és patológus. Egy nemrég meghalt barátnője, Qin Wan nevét felvéve érkezik meg a Qin családhoz Jingzhou-ba. Qin Wan majdnem a teljes életét az Orvoskirály Völgyében élte le, a családnak csak homályos emlékei vannak róla, így Shen Wan a továbbiakban nem túl kényelmes, de azért legalább látszatra biztonságos helyzetbe kerül mint Qin Wan, a Qin család Kilencedik Kisasszonya. Aztán, deus ex machina, az utcán sétálva belebotlik egy idős hölgybe, aki rohamot kapott, és mivel orvoslány, megmenti az életét. Az idős hölgy, aki mellesleg nagyhercegnő, megkeresteti Qin Want az unokájával, Yongning hercegnővel. Az egy igazi harcos cukibogyó, és (persze) azonnal a legjobb barátnők lesznek. Shen/Qin Want meghívják a nagyhercegi család udvarházába, ahová éppen akkor érkezik látogatóba a császár unokaöccse is, Yan Chi (Ao Rui Peng), aki eddig Shuoxiban kardozott a határszélen az apja seregével, de most beiktat egy családlátogatást, mielőtt elmenne bürokratának a minisztériumba, ahol titokban Jin herceg ügyében akar nyomozni. Ebben az időszakban viszont a nagyhercegnőéknél éppen esküvőre készülődik a család, egy további unokaöcs (annyian vannak, mint nyű) várja a jövendőbelijét, akit másik városból hoznak. Meg is érkezik a menyasszony, csak, izé, hiányzik a feje.
És akkor kitör az őrület. Trailer!
Nesztek videoklip is, adjunk a tradíszijóknak.
A sztorit a rengeteg fordulat ellenére az viszi el leginkább a hátán, ahogyan a szereplők közti kapcsolatok alakulnak. Az A Dream Within a Dream-ben (az is sorra kerül majd itt nálam) Song Yi Meng magyarázza el a szobalányainak az utolsó részben, hogy a “kiegyenlített párkapcsolatok” szabálya szerint, ha a férfi főhős és a női főhős egymásra talált, akkor a legjobb barátjuk/barátnőjük meg a szolgájuk/szobalányuk is egymásba fog szeretni. Ez a Coroner’s Diary-ben pontosan így is történik, de annyira organikusan, hogy nincs benne semmi kierőszakolt elem. Yan Li herceg (Yu Cheng En) és Yongning hercegnője, Yue Ning (Shen Yu Jie) rettentő cukik, körülbelül úgy, mint a Speedy Gonzales rajzfilmekben a két részeg egér; Bai Feng és Fu Ling (Cheng Hong Xin és Wang Lu Qing) pedig épp annyit pörlekednek, mint amennyiszer megpróbálják megfogni egymás kezét.
Ami a főhősöket illeti, mindkét színésznek roppant erénye, hogy nagyon értelmesen tudnak nézni a fejükből ki. Ez a sorozat talán a legjobb példa arra, amiről valszeg még ma írok egy megaszondomot: az általam preferált történetekben sose a seprűs pillájába szeretnek bele valakinek. Yan Chi is elsősorban Shen Wan eszét és az igazságszolgáltatás iránti elkötelezettségét találja vonzónak, Shen Wan pedig Yan Chi túlhúrozott és nagyon is intellektuális feszültségébe szeret bele. Shen Wanról többször is elmondják (nyilván mások, sosem a főhős), hogy mennyire nem feltűnő sem az arca, sem az öltözködése. A jelmeztervező Yi Xiao Ya** munkáját dicséri az, hogy, amikor egy hölgykoszorú közepén látjuk, sosem Shen Wan látszik lomposnak és jelentéktelennek, hanem mindenki más csiricsárénak. Landy Li okos és mosolygós, de elszánt és szívós Shen Want alakít, Ao Rui Peng meg képes megjeleníteni azt a feszült, intelligens figyelmet, ami Yan Chi sajátja. Remek páros, na.
Az alábbiakban, nesze nektek beetetés, itt egy (amúgy kivágott) csókjelenet. (Nyugi, marad helyette bent épp elég.)
Egyébként talán ez a sorozat képes leginkább természetesen kezelni azt a helyzetet, hogy “hejhó, egymásba szerettünk, akkor most innentől csókolózni is fogunk”. Shen Wan minden skrupulus nélkül ott éjszakázik a pasijánál “kölcsönpizsiben”, Yan Chi meg úgy jár ki-be éjszakánként a lány ablakán megbeszélésekre és csókolózásokra, mint cicákok a macskaajtón.
Mindezzel együtt se felejtsük el: ez a sorozat tényleg CSI abban az értelemben, hogy nyomozások vannak és boncolási jelenetek. Igazságszolgáltatásról (is) szól, nem csak kardlengetésről meg csókolózásokról. Yan Chi voltaképpen a nyomozó szerepét játssza Shen Wan patológusa mellett, és az eseteik igazán embert próbálóak. Szénné égett, ripityára tört koponyákat raknak össze ragasztóval, éjjel esőben súrolgatják kefével a kútból kiemelt csontokat, az egyik boncolás alanya még élt, amikor lenyúzták a bőrét. Itt mindenki kimegy hányni legalább egyszer a boncteremből, kivéve persze a főhősöket.
Csak az a kettyós barbár hercegnő lenne, aki Yan Chit akarja megszerezni magának a császári vadászaton, ehhez pedig azt találja legegyszerűbb megoldásnak, ha szó szerint levadássza Shen Want. Meg az a rémes kis CGI ezüstróka, hálistennek nem látjuk többet, miután elfut ijedtében. És a főrejtély lezárásában az az ordenáré nagy blődli, innen is csókoltatom mégeccer a forgatókönyvírók ángyikáját Dongbeiben.
Kedvenc mellékszereplőm: Az öreg nagyhercegnő, akit egy valamikori igazán nagy név, Tien Niu alakít. Ő az, aki azt mondja, hogy “pokolba a protokollal, mi egy harcos család vagyunk”, aztán hirtelen unokájává fogadja Shen Want. A szobájában még mindig ott van a nyereg, amin a férje mellett lovagolt a csatába, a falon meg a képek, amik ifjú harcos hercegnő korában készültek róla.
Kedvenc jelenetem: Ezúttal a szerelmi vallomás lesz az, mert az tényleg szép, jól sikerült jelenet, a 15. részben van. Egy elárasztott pincében kuporognak az asztalon, ami nagyjából az egyetlen száraz felület, gyakorlatilag alsóneműben (=csak három réteg alsóruha van rajtuk), Yan Chi éppen az előbb húzta ki Shen Want a jeges vízből, sikerült újjáélesztenie, mert visszaemlékezett arra, a lány hogyan csinálta ezt egy epizódszereplővel, és most Shen Wan lábát dörgölgetve mondja el, hogy a) szerelmes bele; b) tudja róla, valójában ő Shen Wan, nem pedig Qin Wan; c) vele akarja tölteni az életét, mert vele lenni akkor is csodálatos, amikor éppen hullákat darabolnak. Awww.
Hogyan magyarázd el sznob ismerőseidnek, hogy miért nézed ezt a sorozatot: “Hé, láttál már kosztümös kínai bonctermi krimisorozatot okos főhősökkel, akik kardokkal röpködnek a háztetőkön? Nem?… Ó.” * hatásszünet * “Nos, végül is nem kötelező…”
* Láttam én már kosztümös kínai CSI-t, szolgálatotokra. Fogok is. Idén is (még mindig 2025-ről beszélünk) kijött néhány érdekes, bár egyenetlen sorozat ebben a témában, és miután a Coroner’s Diary átugorta az egymilliárd(!) nézős küszöböt, minden bizonnyal lesz még ilyen.
** Az előbb, amikor rákerestem, hogy nevesítsem is, mondanám, hogy meglepett a keresés eredménye, de valójában nem annyira. Az itt tárgyalt 5+1 sorozatból négynek is ő volt a jelmeztervezője. Plusz a 2023-as Wonderland of Love-nak is, amiről ugyan itt nem beszélek, de a ruhák emlékezetesen gyönyörűek voltak.
 | mák - Szaporulat a szekrényben… |
 | Vég Anett - Szaporulat a szekrényben… |
| mák - 13/148 – Ovi |
 | magyaroramegminden - 13/148 – Ovi |
| magyaroramegminden - Jóleső Január 2026/21 –… |
Minden nap más - mindennap más 