Nagy örömemre kiderült, hogy még van egy dobozzal abból a limitált szériás Manufaktura csomagból, amit a RK hozott nekem Prágából, és amiben van egy tusfürdő, egy testápoló meg egy üveg szirup.
Finom. Higgyétek el nekem, mert nem fogom most felbontani, egyelőre csak örülök annak, hogy van. A februárhoz is kell majd valami örvendeznivaló.
Azt hiszem, erre lehetne mondani, hogy blame it on the boogie, vagy legalábbis blame it on all those rettenetes wuxiák, amiket nézek, meg az álomszép jelmezek, amikben ott kardoznak, másként hogy a viharba vettem volna ilyen anyagokat.
Köztünk legyen szólva, nem lesz igazán egyszerű feladat, hogy ha majd megvarrom, látható legyen a referencia, de mégse legyen valami csúnyábbforma cultural appropiation. Attól, hogy ebben az országban, ahol élek, általánosságban leszarják az ilyesmit, nekem még lehetnek elvárásaim önmagammal szemben.
Mint köztudott (khm), Írisz a görög mitológiában a szivárvány istennője volt. Képzelhetitek örömömet, mikor máma megláttam Zuglóban ezt a random szivárványházat.
Ma Zuglóban voltam óvodai megbeszélésen, holnap államvizsgáztatni megyek Esztergomba, csütörtökön meg ugyanott lesz óvodai megbeszélésem.
Szép a zélet, no. Jó zsúfolt.
Megint egy újabb huhh-micsoda-hét-volt-ez-is, két intézményi nyílt nappal, további vizsgáztatásokkal meg a szokásos fel-alá rohangálással a Duna mentén. Nem csoda, hogy a hét többi részét végigdöglöttem. Most még megtehettem, hála a pipéknek. Galéria!
Vacsora, kisázsiai fúzió jeligére. Libanoni kofta, észak-török hagymasaláta, paradicsomos padlizsán Yotam Ottolenghi receptje alapján, római köményes-citromos-fokhagymás joghurtszósz meg egy kis házi lepénykenyér.
Most még örülök annak, hogy péntek van, de két hét múlva ez már azt fogja jelenteni, hogy “hurrá, megint végigtanítom a hétvégét”.
Ma ahhoz kaptok szemléltető ábrát, miért inkább az alsó végemet mutogatom ilyen alkalmakkor.
Ez is egy olyan nap volt, amikor semmi sem jön össze, például három és fél óra munkát öltem bele a vacsorába, ami lahmacun lett volna, de a hús nem akart ráragadni a lepényre, ami botrány, és akkora füst volt a konyhában, hogy arra biztos beindult volna a tűzriasztó detektor, ha lenne nekünk olyan.
Úgyhogy a legjobb, amit fel tudok mutatni, azok a tábori körülmények, amiket a Bűnök Barlangja nyújt nekem. Totális kupleráj meg egy elektronyos melegítő készülék.
Tegnap kolbász, holnap kolbász, ma éhhalál, avagy tegnap is látástól mikulásig nyílt napoltam és vizsgáztattam, holnap is azt teszem, úgyhogy ma itthon ténfergek öreg cikcakkruhában, és mingyá elalszom.
Egy nap csúszásban vagyok, tegnap egyszerűen nem volt energiám bármi jólesőt keresni vagy találni. Persze, pusztán csak a móka kedvéért, éppen tegnap volt az ominózus Blue Monday, az év állítólagosan legpocsékabb napja, amikor épphogy ránkfért volna valami kis jólesőség. Na mindegy.
De ha már kék, nesztek türkiz szandál, csomagban jött és erősen ákciósan.
Nagyanyáim büszkék lennének rám, ők mondogatták mindig, hogy fijam, télikabátot nyáron kell venni, szandált meg télen.
Folytatjuk “mai napom egy képben” sorozatunkat, mivel ugyebár egy kép többet ér száz szónál. Nem, még nem vagyok teljesen eldűlve, csak egy kicsit.
Most melodrámai leszek, és bemutatom életem allegóriáját, azt az ötkilós jégkölöncöt, amit a teraszon lévő felmosóvödörből borítottam ki fél órával azután, hogy én igazából használni akartam azt a felmosóvödröt, de mivel valaki felmosóvizestül kikúrta a teraszra, meg kellett várnom, amíg legalább mozgathatóra olvad, és ettől nem csak hogy fél órát csúsztam az előre eltervezett napirendemmel, de hagytam is már a francba az egészet, mert a világ egy nagy frusztrációhalmaz, és tele van allegorikus ötkilós jégkölöncökkel.
Erre mondanák az angolok, hogy “not my monkey, not my circus”, de sajnos a majmok is az enyéim, meg a cirkusz is.
Én ezt a mai napot, de reggeltől estig. Most már persze rugdos a lelkifuci, de menet közben igenigen jólesett.
Illusztrációnak nesztek a szép új kukám, amit a Bűnök Barlangjába szereztem be.
Muszáj volt, ez a Hugó nevű egy borzasztó kis kukamatató. Erre is van illusztrációm. Valahol. Egyelőre érjétek be azzal, amikor egy szatyorból lóg ki a drága.
Ezen a héten is volt minden, mint a búcsúban (“heveny lövöldözés meg a többi”, mint Fülig Jimmy mondaná), úgyhogy tessék, itt a vasárnapi galéria is hozzá.
 | mák - Szaporulat a szekrényben… |
 | Vég Anett - Szaporulat a szekrényben… |
| mák - 13/148 – Ovi |
 | magyaroramegminden - 13/148 – Ovi |
| magyaroramegminden - Jóleső Január 2026/21 –… |
Minden nap más - mindennap más 