Az ilyen napokról már egészen korai időpontban tudni, hogy ez is az ördögé lesz, mert ugyan a reggel szemerkével kezdődött, de ez csak annyit tesz, hogy “JELENTŐS PÁRATARTALOM”, végig nagybetűvel.
A piacra hozzávetőleg csak azért mentünk le, hogy visszafelé elverhessen minket az eső. Azóta se jobb, most már kisütött a nap is. Szauna, no.
És nekem még délután el kell pendliznem Esztergomba.
Mivel tegnap hazajött rövid itt-tartózkodásra a Repülő Kutató (vasárnap már megy vissza Prágába), gondoltam, kihasználom őt meg Emesét, és elmentünk Erikért.
A varrógépszerelő régi meghitt viszonyt táplál Erikkel (lásd például itt), melynek lényeges része, hogy Erik egy cukibogyó, akivel én nem bánok elég szépen. Nos, ez így igaz. Mindenesetre ezúttal is megreparálta a kilazult grájfert meg a tűbefogó anyámkínját, meg kicserélte az ékszíjat, meg más izémicsodákat is gatyába rázott, és ezért én megadóan végighallgattam, hogy ne tegyek Erikbe százas tüvet, csak nyolcvanast, és ne varrjak vele farmeranyagot se, mert Erik egy gyöngéd lélek, aki törődést igényel. (Ha tudná szegény feje, miket varratok én Erikkel, hejj.) És aztán fizettem, mint a katonatiszt, mert a ledorongolással együtt is megért nekem tizenkétezer forintokat, hogy Erik itthon legyen, én pedig végre fel tudjam hajtani apósom frissen vásárolt lidlis pólóját, ami számára nem eléggé fashionable hosszban gyártódott, márpedig holnap reggel balatoni nyaralásra utaznak.
Én nem megyek balatoni nyaralásra, hanem holnap reggel a piacra utazom ezen a két lábon itt, majd este Esztergomba a 880-as busszal, hogy a Múzeumok Éjszakáján legyek attrakció kézműves néni hattól kilencig, ha esetleg becsámpázik valaki, aki szalvétaruhás fakanálbábokat óhajt gyártani. Valamit asszem nagyon elcsesztem az életemmel kapcsolatban.
Mára harminchárom fokot jövendöltek kies kis falunkba, úgyhogy a mai napot is szellőztetéssel kezdtem valamivel három után, amiben az volt az egyik fő trükk, hova dugja az ember a macskát akkor, amikor annak kedvenc hálószobájában tökig tárja az ablakokat. Szerencsére Mackó igen alkalmazkodóképes, mindenekelőtt enni akar, és ha már megkapta a nulladik reggelit meg aztán az első reggelit is, talál magának dögölészőhelyet, ha muszáj.
A tegnapi napból ítélve az lesz a program, hogy kábé tizenegyig maximum pozitúrát fog váltani ezen a pokrócon, aztán megjelenik, és a második reggeliért nyikorog. Úgy legyen.
Én ma nem óhajtom elhagyni a körletet, van itthon is tennivaló bőven. Az időjárási viszonyokon nem tudok változtatni, hát jobb híján kihasználom azokat: vacsorát a teraszon főzök majd a CrockPotban, és annyiszor fogom a mai nap folyamán megetetni a mosógépet, ahányszor csak lehetséges. A nyári paplanjaink már egy órája ki vannak teregetve az udvaron, és kecskebéka legyek, ha délig nem száradnak kopogósra…
Emlegettem már nektek katonatiszt nagyapám példabeszédét a bakáról, aki menetelés előtt szöget ver a saját bakancsába, mintha nem lenne baja épp elég anélkül is. Nos, miután tegnap bementem Budapestre értekezni, azt pedig ötven perccel a kezdete előtt lemondták, én pedig próbáltam kedves és udvarias lenni, miközben épp egy emberek és kutyák által dúsan összepisált pesti utcán vergődtem a cél felé a hőségriadó közepén, na mit csináltam máma, na mit?
Úúúgy van, az a bőrönd egy régi ismerősünket rejti. Én bizony elcűgöltem Eriket a gépek kórházába. Nyilván busszal mentem-jöttem, mert mindennek van határa, de ez az Erik asszem hízott, vagy én lettem rozzantabb, mert félúton a buszmegálló felé istenbizony azt hittem, leszakad a karom.
Ha belefeccölnék némi energiát, minden bizonnyal számos olyan dolgot tudnék elősorolni, amit kicsi szívem összes hidegével utálok, de most első blikkre csak kettő jut eszembe: a pacal meg az értekezletek.
A kettő között az a különbség, hogy a pacalt ki tudom iktatni az életemből, az értekezleteket viszont nem. Sőt, a közeljövőmben a szokásosnál is több várható belőlük. Szóval ha az lenne a kérdés, miért nem vagyok ezúttal olyan tarka, mint a papagáj segge, hát ezért. Próbálok beleolvadni a háttérbe, amennyire ez lehetséges. Ráadásul mindezt harminciksz fokban kell nekem abszolválni, amikor a legszívesebben nem mennék sehová, mert abból mindig csak baj lesz, hiába vagyok vastagon bekenve mindenféle napvédőkkel meg hiába van rajtam kalap, ez az időjárás egyszerűen nem nekem van kitalálva, slussz.
Egy kis szerencsével a pofámat nem fogom túl nagyra nyitni, mert onnantól nyista szép tervek a háttérbe olvadással kapcsolatban.
Mert egyesek csak henyélnek, míg kettesek már órák óta dolgoznak. (A félreértések elkerülése végett: Maci henyél, én dolgozom, még ha ebből a képből nem is látszik. Grr, munkahelyi levelezés és más csatolt kellemetességek.)
Mackó már megint leamortizálta a mászókáját,
úgyhogy én ismét megjavítottam.
Ezt még eljátsszuk néhány körön át. Következőkor a huzatot is megpróbálom lecserélni rajta.
(Csak afféle zárójelben jegyzem meg, hogy ez remekül illeszkedik a családi tradíciókba: amikor anyósomat felkérték, hogy legyen miniszter, kitakarította mindkét teraszt, amikor a RK-t arra, hogy intézetigazgató legyen, ő egy fél napig főzött. Belőlem tanszékvezetőt akarnak csinálni, úgyhogy újrabéláztam a macskamászókát.
Franc a megküzdési stratégiáinkba, mondok.)
Van egy csomó szép és kedves és érdekes dolog ebben a világban, és én továbbra is dolgozom azon, hogy ezeket észrevegyem, legyen az egy üres szentendrei utca, zuglói minipark hortenziákkal, a Bűnök Barlangja fényei, az eső után hirtelen kinőtt gombicák a kertben, a BME neogót épületkéje, váratlan pipacsok és aszfaltstencilek meg a legkevésbé sem váratlan nyivogógép, akit épp telibe süt a nap. Galéria!
Már megint özv. Baradlay Kazimirné embert fordító idői jönnek, és én nem különösebben komálom ezeket az időket, mert általában ezek azt jelentik, hogy többet kell dolgozni és idegeskedni, cserébe gyakorlatilag nem jut ideje az embernek arra se, hogy feltegye a lábát egy székre, és békében megigyon egy kávét.
Nna, használjuk ki, amíg még lehet.
Ezt a blogot akár át is minősíthetném echte nyafogóbloggá, mert folyton nyígok valami miatt, és őtözködésileg is csak annyit tudok nyújtani, hogy időnként előrántok egy pöttyöskét, aztán akszeszorizálom. Ez a tendencia persze az olvasottságon is nyomot hagy (= az meredeken csökken), de hát ennek is megvan a magyarázatja, mert nem csak én vagyok mostanság igenigen unalmas, de általában az őtözködős blogok is a kihalóban lévő állatok közé tartoznak, mindenki átmegy az Instagramra.
Nyilván az sem segít a helyzeten, hogy három és fél hónapig világjáró egérkét játszottam Firenzében, mert az természetesen igenigen izgi volt és olvasmányos, de amióta visszamásztam az eceteshordóba, jóformán csak munkába meg piacra járok.
QED.
A zöld a remény színe meg a libafosé. Ez most inkább a libafosok ideje, most tettem le a telefont egy olyan beszélgetés után, ami… á, áááá, ÁÁÁÁÁáááááÁÁÁÁÁ.
Megyek vizsgáztatni.
Vannak azok az alkalmak, amikor csak abban tudok reménykedni, hogy jobban festek, mint ahogy érzem magam,
mert rettentőmód rottyon vagyok mentálisan, és szívesen mondanám azt, hogy minden ok nélkül, de nem így van. Valamiképp megint egy olyan fázisban van az életem, hogy lyukas vödörrel meregetek egy pocsolyát, ráadásul már olyan se nagyon van, akinek odaadjam, hogy öntse a lángoló házra, mert nem én vagyok az egyetlen, aki rottyon van.
Attól még kirúzsozom a számat, és megyek vizsgáztatni, abban hiba nincs, de azért ma reggel puszta érdeklődésből megnéztem, mennyi ideig lehet dekkolni Ámerikában turistavízummal. Csak puszta érdeklődésből.
Mivel én reggel hat óta pontszámokkal birkózom (hun szakdolgozat-pontszámokkal, hun intézményi többlet-pontszámokkal – nem akarjátok tudni*), és ennek megfelelően leharcolt állapotban vagyok, pedig a nap eleve nem kezdődött fényesen**, beküldöm a vasárnapi magamat, aki szintén nem festett különösebben lelkesnek, de legalább ember elé való ruha volt rajta.
Én ugyanis, köpjetek le, még mindig pizsiben vagyok. Fél dél van pedig.
* Jó, mégsem ússzátok meg, bár minimalizálni fogom a jajongást, például mert nem érek rá. Vannak mindenféle tevékenységek, amikre intézményi többletpontot lehet adni, és ezek egy részére muszáj egyéni elbírálás szerint, mert azt pl. be tudod lőni előre, hogy egy OKTV 5. hely mennyit ér, de azt, hogy “munkatapasztalat” meg hogy “közösségi tevékenység”, na azt nem. Ez utóbbi ugyanis lehet bármi, de tényleg bármi. (Ezt hálistennek nem nekem kellett pontoznom, hanem valaki másnak, de az egyik mókuska az ötvenórás akármije alatt az óvoda kerítését csiszolta és festette le, és erről van neki igazolása is, bizony.) Természetesen a munkatapasztalatot is kábé harmincféle sajtpapírral igazolják, melyek között van óvodavezetői szabad esszé pecséttel és aláírással, de három dokumentből álló iratcsomag is, ami a delikvens 2013-tól tartó munkatevékenységét igazolja. Plusz még vannak igen érdekes szkennelékek (az egyiket fejjel lefelé kellett megnéznem Fapipán) meg igen nehezen megfejthető életutak is. Ez összességében akár mulattathatna is, de annyian vannak, mint a tatárok, úgyhogy egyelőre marad a meló meg a brünnyögés. Pizsiben.
** Nem tudom, álltam-e még ilyen közel ahhoz, hogy ezt a drágaszágot megfogjam, és bezárjam a mosókonyhába, ahol hiába orgonál, mert két emelettel feljebb úgyse hallom.
Ne higgyetek neki. Fél négytől hatig olyan volt itt az élet, mint egy jelenet az Ördögűzőben, csak senki sem köpködött borsólevest. Én igazából csak aludni szerettem volna, mielőtt fejjel előre beesek a pontszámok közé, de nem hagytak.
Ma itthoncsücsü napom van, ami igen kellemes lehetne, ha nem kéne mindenféle munkahelyi adminisztrációs és más izékkel múlatnom a szárnyas időt. A határidőm holnap van, úgyhogy egyelőre azt a munkatervet eszeltem ki magamnak, hogy előbb rettenetesen sokat lustálkodom, nyígok és prokrasztinálok, aztán megcsinálom.
Lehetne fordítva is, persze, de abban hol a kraft.
A tegnapi zuhéban még a zoknim is vizes lett (mármint a cipőben benne), aztán a továbbiakban annyit mentem körbekörbe, hogy a vizes zokni további lyukakat csinált a lábamra. Kénytelen voltam itthonra ezt a cipőkét bevetni, pedig ezt már nagyon csúnyán megette az idő vasfoga. (Muszáj lesz pótolnom a “bebújós, kényelmes tornacipő itthonra” készletet, mert a tiroli ciabattának már nagyon nincs szezonja, egyébként is, miben fogok majd ténferegni télen, ha már most szétrúgom.)
Igen, ez mind first world problem, és nagyon hálás vagyok a zuniverzumnak, hogy perpill nincs más.
Setét van, mint a Sátán segglukában, plusz zuhog is. Ennél jobb képet nem tudok nyújtani, ez is vakuval készült.
Nekem természetesen éppen máma van újabb ovibarohanós napom, amikor ismét a “Szeressetek minket” slágert éneklem. Drukkoljatok, ha nincs más álamügyetek fojóba.
Van, ami megfizethetetlen, minden másra meg ott a Mastercard. Én speciel Visát használok, de értitek. Galéria!
Csak egy olyan szimbolikus póni, nyuginyugi. Azt szokták mondani, ha leestél a lóról, ülj vissza rá, de én ezekkel az eská-bejegyzésekkel még csak nem is úgy jártam, hogy leestem volna a lóról, hanem csak leszálltam róla, odakötöttem egy fához, aztán mikor visszamentem hozzá, ló sehol, a fára meg rá volt tűzve egy cetli, hogy elunt rám várni, pá. Egy ilyen allegóriában a lovak a) tudnak írni, b) szavahihetőek, c) nem lop senki lovat. Nem tudom, bírtok-e még követni, miközben elmém lóugrásban közlekedik, ha használhatok ilyen fordulatot, höhöhö. Nyihaha.
Na szóval marha hosszú ideje nem írtam ide semmiféle eská-megjegyzést, és igazán elegáns lenne kellő grandezzával visszatérnem, például egy mecklenburgi ló hátán, de legyünk szerények, és kezdjük egy pónival. Stimmt?
Még Wartburg alatt adta ide Hosszú álnevű barátosném a kedvenc pólóját, amin lett egy lik,
hogy ő ezt a pólót még mindig nagyon, nem tudnék-e esetleg izé. De.
Nos, mivel tegnap találkoztam Hosszúval, nekiláttam izé. Ehhez nekem mindig vannak a házban remek készleteim, ezúttal is volt mit beizzítanom.
És néhány perc munkátskával lett ebből egy olyan, aminek ez a visszája,
ez meg a színe.
Oké, erről a póniról nem estem le. Következőkor egy nagyobb lóval próbálkozom, stay tuned.
Jó, na, későn megyek a piacra, de vegyétek figyelembe, hogy éjfélre értem haza, és még tudtam volna aludni így is.
Szerintem fogok is, valamikor délután. Példát már mutatnak nekem, ha csak az kell.
Az ablak alatt van, amelyik felé nézek a fenti képen, és igazán testvériesen megosztoznak Boldizsárral a polctetőn.
Vizsgaidőszak plusz péntek. Reggel munka, este mulatozás, vagy hogy a nyimnyámba hívjuk azt, amikor a barátnőimmel találkozunk, és nyivákolópartit tartunk. Azért röhögni is fogunk meg esnni meg inni, az még eddig sose maradt el. Én mindenesetre megteszem a magamét ezügyben, az ott a bokámnál a RK hűtőtáska-hátizsákja, abban szállítom a szajrét.
És nyilván be vagyok kenve naptejjel, de rohadt vastagon.
A rózsaszín a színszimbolikában eksztatikus lelkesedést jelent. Rajta vagyok, még ha ez nem is látszik…
Vannak idők, amikor a legnagyobb lüxüsnek számít egy olyan nap, amikor megtehetem, hogy festetlenül, papucsban ténferegjek itthon egy, a kelleténél sok számmal nagyobb, gyűrött kezeslábasban, és még a hajam is ráér megszáradni magától. Na most épp ilyen idők vannak, úgyhogy húzzunk bele, holnap megint futkorászás lesz.
Csak a móka kedvéért a tegnapelőtti cipő úgy megette a sarkam (pedig harisnyazoknit is húztam hozzá), hogy tegnap számos ragtapaszokkal indultam világgá. Attól tartok, a lábam tényleg nőtt egy fél számot tavaly óta.
Ma viszont nem foglalkozom ezzel, mert a lüxüs olyan, hogy még cipőt se kell húznom, sálálá. A lüxüst amúgy a mackónyúl is éli,
de ez nem olyan nagy kunszt a részéről, minden körülmények között roppant érzéke van hozzá.
Mivel nekem közismerten téveszméim vannak őtözködési ügyekben (is), hadd mutatom be azt az áutfitet, amiben úgy gondoltam, elég professzionálisan festek ahhoz,
hogy berobogjak egy eddigelé ismeretlen óvodába, és elénekeljem nekik a “Szeress, te drága, mert szükségem van rád” című kuplét. Vagy valami hasonlót.
A jelen hónap során több ilyen parti is várható, és Tutatiszra, ez csúnyán le fogja nullázni a szociabilitási számlálómat.
 | mák - Szaporulat a szekrényben… |
 | Vég Anett - Szaporulat a szekrényben… |
| mák - 13/148 – Ovi |
 | magyaroramegminden - 13/148 – Ovi |
| magyaroramegminden - Jóleső Január 2026/21 –… |
Minden nap más - mindennap más 