Ezek a reggelek egyre sötétebbek, és a többivel kapcsolatban sem tudok semmi újat mondani vagy mutatni.
mák bejegyzései
12/81 – Lakk
Ha eső, akkor lakkbakancs, ez már régi tapasztalat, pláne hogy a cipőim nevetségesen nagy hányada hasított bőr, többek között a teljes sivatagi bakancs szortiment is. Ez itt a lábamon már egy kicsit kezdett elvénülni, de amikor itt volt zanyám, hirtelen ötletből betértünk kisfalunk egyetlen cipőboltjába, és vettem egy új bordó lakkbakancsot is, hulljon a férgese. Majd következő esőnapon azt is felveszem, hogy mulattassam a népet.
Az még a lakkról szólónál is vénebb tapasztalat, hogy az esős november reggel = trágya minőségű fotó. Mindegy, csapassuk.
12/80 – Verkli
Újabb dolgos tancsihétnak veselkedünk neki, mert a verkli nem áll le, de nem, de nem, de nem.
12/79 – Ambíciók
Tulajdonképpen egészen békés-nyugalmas lenne az élet, ha nem ember lennék, hanem macska.
12/78 – 5000
Hiszitek vagy sem, de ezen a blogon ez itt az ötezredik bejegyzés. 5000. Az sok.
12/76 – Fejetlen
Újabb nap, amikor csak deréktól lefelé van érkezésem magam mutogatni, de még azt is csak este fél nyolckor.
Holnap se lesz jobb, szólok.
12/75 – Sál
Azt hiszem, az időjárási és más körülményekre való tekintettel most van az a nap, amikor bevetem a naaagy, puha, sárgaszürke sálamat.
A bokám mellett az a motyó a bábkészítő tatyóm, mert most már azt is hurcolnom kell egyik oktatási helyszínről a másikra. Aztán vissza. És megint.
12/74 – Setét
Már el is vesztettük azt az előnyt, ami az őszi óra-átállítással járt, vakuval is csak ilyen minőségi fotókat tudok készíteni megviselt korpuszomról, amit körbebónyáltam, hogy ne vegye meg az Isten hidege, amíg elkanalaz a megállóból a 880-as busz.
A világ közben egyre jobban nyomorgat, még tegnaphoz képest is találtak egy újabb satut, amivel tekerhetnek egyet rajtam. Sőt, talán nem is csak egyet.
12/73 – Normál
Az évnek és a félévnek ebben a szakaszában még normál körülmények között is súlyosan magam alatt vagyok, hát még most, amikor már arra sem emlékszem, milyenek voltak a normál körülmények.
Talán olyasmi lehetett, hogy a szorongás látogató volt, nem pedig társbérlő, éjjelente csak kétszer ébredtem fel, nem ötször, és nem gondoltam naponta többször is pályaváltoztatásra.
Őtözködni, azt még megy.
12/72 – Nagytarcsa
Elmentem a könyvtárba, hogy leellenőrizzek két oldalszámot egy könyvben, amiről kiderült, hogy könyvtárközi kölcsönzéssel Nagytarcsán van éppen, és a jövő hétig vissza sem jön.
Ez a hét is jól kezdődik.
Az augusztusban leadott tanulmányom lektorált izéjéhez kellett volna. Amúgy az is remek sztori úgy összességében – az egyik lektor lényegében új likat hasított rajtam valami eddigelé liktalan helyen, amikor a fejemre olvasta, hogy zavaros vagyok és csapongó, és szerinte ezt a tanulmányt nem kéne kiadni, Brunszvik Terézről is milyen csúnyákat mondok benne.
A többiben mind igaza van, azt én is aláírom, de Brunszvik Terézt speciel nem bántottam, csak a róla keringélő legendákat.
12/71 – Ismétlés
Ősz, Maci, némi kaja, szokásos útjaim az oktatás Bermuda-háromszögében, aztán ugyanez megint elölről. Galéria!
12/70 – Röppentyű
Na hát ma is az volt, hogy fotót még csak-csak lőttem magamról, mielőtt elrohantam a Röppentyű utca érintésével tancsitancsiba, de bejegyzést írni csak most van érkezésem.
A Röppentyű utcába amúgy két Tre Marie panettonéért mentem, amit a Repülő Kutató megrendelt New Yorkban, aztán az Il Piccola Italia cég behozta Milánóból, én pedig elutaztam Szentendréről Budapestre, hogy felvegyem, mielőtt tovavágtatok. Hálistennek nem Esztergomba, csak a Műegyetem rakpartig.
A világ egy hülye hely, na.
12/69 – Nembuli
Nyilván dobálok még magamra egyet-mást, ma is késő este jövök haza.
Nem, ma sem bulizni megyek.
12/68 – Malac a jégen
Úgy küzdök én máma is, bezony, ne tévesszen meg titeket a lassúdan filcesedő papucskám meg a kellően leharcolt nyafogóruha. Az előbb küldtem el a vizsgaidőpontos táblázatot, amivel két és fél órán át harcoltam. Két helyszínen összesen 33 vizsgaidőpont, és mindezt úgy, hogy miután december 14-én megtartom az utolsó óráimat, szokásomhoz nemhíven nem tartok decemberi vizsgákat, vagyis 2025-ig nem akarok vizsgáztatni egyáltalán.
Igaz, valójában azután se, de ez sajna nem kívánságműsor.
12/67 – Gyakszihét
Az van most, ami persze nekem csak annyit jelent ezúttal, hogy szerdán meg csütörtökön nincs tancsitancsi. Csülök úrnak meg azt, hogy itt pocolhat rajtam, és simogattathatja magát.
Ha nem lennének sziszák, sokkal nehezebb lenne az élet. Mondjuk így se habostorta, de sziszák nélkül tényleg nehezebb lenne.
12/66 – A bányában
Újabb dolgos munkanap, hejhó. Hejhó, hejhó.
A tanítással végeztem mára, de a munkával persze még nem. Annak sosincs vége. Hejhó.
12/65 – Mosó Masa
Ma itthonmaszogós napot tartok, és mindenféle feladatokkal kéne foglalkoznom hozzá, de a legnagyobb eredményem eddigelé, hogy megmostam a hajam.
Eská 12/4 – A pipigyár
Kreativitásom mostanság a bányabéka valagában honol, de azért a kezemmel mégiscsak muszáj csinálnom egyet-mást, hát mit tehetnék, jövel jól bevált receptek.
Kabátszövet- és polárhulladék úgyis annyi van itt ebben a vircsaftban, mint a ragya.
12/64 – Színek, fények
Szentendre, a kertünk, meg némi főzögetés és egy bámpírmacka. Galéria!
Minden nap más - mindennap más 