mák bejegyzései

Ezúttal ismét Esztergom felé döngetek, ráadásul a húgom is ott csücsül éppen a Scriptorium konferencián, e néven a nyolcadikon, én viszont egy őszi mesterkurzust próbálok éppen összerántani vele, amihez kell a húgom, a rendezvényszervezőnk, egy olyan időpont, amikor éppen mindketten ráérnek, plusz én is, de én leginkább csak a közvetítő szerepében.

Mindeközben pedig meglehetőst dúsan folyik orromból a takny, pedig tegnap anyámmal még egy-egy bazi nagy kübli pho levest is megettünk, de a szervezetem elég félreérthetetlen módon közli a véleményét, hogy ideje már leállni a rohangálással.

Majd.

Ez a Dies Academicus nevű izé idén is pont úgy hiányzik nekem, mint szar a zsebbe, de ezúttal még csak nem is Tanszéki Delegált vagyok, hanem Tanszéki Vezető, hogy vinné el a nyehőce.

Mintegy mellesleg ma van a 25. házassági évfordulóm is. Csodálatos.

Nagyon-nagyon fázom, nem csak kívül, de belül is, hiába süt a nap. De attól persze megyek tanítani.

Én már megint úgy nézek ki, mint amit a komód alól sepertek ki a macskaszőrrel, nem is érzem magam különbül, pedig a hajam is megmostam, és most már kálcium-magnézium-D3 izét is szedek erre a rühes (peri)menopauzára. Az agyamnak viszont nem segít, ma éjjel például arra ébredtem egyszer, hogy éppen horkantgatva röhögök valamin. Emlékeim szerint akkor éppen egy madár- és lepke-rezervátumban jártam álmomban, ami tele volt hülyén kinéző dizájnbútorokkal, mind rózsaszínben. Igazán nem tudom, mit találhattam ezen végtelenül viccesnek.

A mai egyik órámra azt ígértem a diákoknak, hogy kimegyünk a kertbe ordítozni, de dézsából zuhog, úgyhogy fogalmam sincs, mit fogok csinálni.

Mármint háromnegyed hat. Akkor készült ez a fotó, úgy is nézek ki rajta.

Most kicsikét csalni fogok, mert ha van az embernek egy viszonylag jól sikerült önfotója, akkor nem hagyja kárba veszni, még ha az vasárnap készült is.

Ehhez speciel felpakoltam magamra egy csomó csüngüt is, tessék.