Most már csak röhögni tudok azon, hogy valamilyen varázslatos módon (majdnem) minden reggel képes vagyok megint gatyába rázni magam, legalább külsőleg. Mint egy porábul megéledett féniks, aki körülnéz a hamuban, aztán aszongya, ó, radai rosseb, már megint ugyanaz a kalicka.

Mindehhez a RK ma elrepül Írországba okosembert játszani. Feck. Ezúttal legalább csak szombatig vagyok szalma, de addig mindennap három órát utazom melóba meg vissza.