Ez voltam én máma a munkázóban, erős rövidülésben ábrázolva, már az óráim után, amikor végre neki tudtam támaszkodni egy oszlopnak.

És ez vagyok én most, némiképp morcosan, mert persze tegnap este kilenckor értesültem arról, hogy a szomszédban Bucónak, aki amúgy Virág, valami izénapja van, talán születés. A legszívesebben elfeküdnék az ódalamon, mint a nap túl a nádas réten, de nem lehet, talpramagyar van meg híahaza, és muszáj odalátogatnom izénapolni.

Megjegyzem ajándékot se vett neki ebből a vircsaftból senki, úgyhogy hazafelé jövet berontottam egy drogériába, oszt kijöttem két szemfesték-palettával, mert addig volt nekünk szép világ, amíg ezek a kölykek tényleg kölykek voltak. Ugyan mi az istencsudáját vegyek ajiba egy kamaszlánynak, na ugye.

Legfeljebb elcseréli majd a gimi mosdójában egy spanglira vagy mittomén, nem értek én már az ifjú lovakhoz.