Tartozom egy vallomással: a múlt héten az egyik hazafelé jövetelkor leszálltam Leányfalun, hogy benézzek abba a boltba, ahonnan a kordruháim jelentős részét rendeltem, mert csak. Úgyhogy haza is jöttem kettő újjal. Eddig nem voltak nekem ilyen színben, na. (Köpjetek le, rút szibarita váz aki stb.) Ez az egyik. Új ez, csak gyűrött, mert frissen mostam, és nem bírom rávenni magam vasalásokra.

Mindenesetre ott történt velem, hogy amikor a boltban mászkálás közben megemlítettem az eladónak (feltehetőleg a tulaj is ő volt), hogy most járok itt először, de már rendeltem tőlük, és Szentendréről jövök, akkor rögtön azt mondta, hogy “ó, a tanárnő!”, amit én nem tudtam hová tenni, mert azt speciel nem írtam be a rendelésbe, és amikor rákérdeztem, azt a talányos választ kaptam, hogy azért jegyeztek meg, mert olyan sok ruhát rendeltem. (Köpjetek le, rút szibarita stb.)

Azt hiszem, ezt is beírhatom a világ rejtélyei közé, mint azt is, hogy mi a bokámért kell nekem tanítani mennem, éppen most, éppen ma, és mikor lesz már vége ennek a rüheteg télnek, mert unom.