Ez is egy olyan nap volt, amikor semmi sem jön össze, például három és fél óra munkát öltem bele a vacsorába, ami lahmacun lett volna, de a hús nem akart ráragadni a lepényre, ami botrány, és akkora füst volt a konyhában, hogy arra biztos beindult volna a tűzriasztó detektor, ha lenne nekünk olyan.
Úgyhogy a legjobb, amit fel tudok mutatni, azok a tábori körülmények, amiket a Bűnök Barlangja nyújt nekem. Totális kupleráj meg egy elektronyos melegítő készülék.
Tegnap kolbász, holnap kolbász, ma éhhalál, avagy tegnap is látástól mikulásig nyílt napoltam és vizsgáztattam, holnap is azt teszem, úgyhogy ma itthon ténfergek öreg cikcakkruhában, és mingyá elalszom.
Egy nap csúszásban vagyok, tegnap egyszerűen nem volt energiám bármi jólesőt keresni vagy találni. Persze, pusztán csak a móka kedvéért, éppen tegnap volt az ominózus Blue Monday, az év állítólagosan legpocsékabb napja, amikor épphogy ránkfért volna valami kis jólesőség. Na mindegy.
De ha már kék, nesztek türkiz szandál, csomagban jött és erősen ákciósan.
Nagyanyáim büszkék lennének rám, ők mondogatták mindig, hogy fijam, télikabátot nyáron kell venni, szandált meg télen.
Folytatjuk “mai napom egy képben” sorozatunkat, mivel ugyebár egy kép többet ér száz szónál. Nem, még nem vagyok teljesen eldűlve, csak egy kicsit.
Most melodrámai leszek, és bemutatom életem allegóriáját, azt az ötkilós jégkölöncöt, amit a teraszon lévő felmosóvödörből borítottam ki fél órával azután, hogy én igazából használni akartam azt a felmosóvödröt, de mivel valaki felmosóvizestül kikúrta a teraszra, meg kellett várnom, amíg legalább mozgathatóra olvad, és ettől nem csak hogy fél órát csúsztam az előre eltervezett napirendemmel, de hagytam is már a francba az egészet, mert a világ egy nagy frusztrációhalmaz, és tele van allegorikus ötkilós jégkölöncökkel.
Erre mondanák az angolok, hogy “not my monkey, not my circus”, de sajnos a majmok is az enyéim, meg a cirkusz is.
Én ezt a mai napot, de reggeltől estig. Most már persze rugdos a lelkifuci, de menet közben igenigen jólesett.
Illusztrációnak nesztek a szép új kukám, amit a Bűnök Barlangjába szereztem be.
Muszáj volt, ez a Hugó nevű egy borzasztó kis kukamatató. Erre is van illusztrációm. Valahol. Egyelőre érjétek be azzal, amikor egy szatyorból lóg ki a drága.
Ezen a héten is volt minden, mint a búcsúban (“heveny lövöldözés meg a többi”, mint Fülig Jimmy mondaná), úgyhogy tessék, itt a vasárnapi galéria is hozzá.
Megejtettük a heti nagybevásárlást, ma este pedig valószínűleg elmegyünk vacsorázni az Aranysárkányba, ahol olyan kaják vannak, mint a velős pirítós vagy a brióssal és étcsokoládéval tálalt libamájpástétom. És elfogadják a játékpénzeimet is, dupla öröm.
Ma amúgy egy pöttyel jobban vagyok, ami napfényes tulitarkaságomból is látható. Bár, ha jól meggondoljuk, ez nem jelent semmit, én a legdepressziósabb időszakomban is paradicsommadárnak szoktam öltözni.
Arra az egzekjutiv döntésre jutottam, hogy én fogom innentől ellátni Csicsónét meg a három lányát koreai kozmetikumokkal. Ugyan nem vagyok a topon, de igen tehetségesen tudok dógokat rendelni az internetekből.
(Oké, van ott egy kakukktojás is, de az a húgom preferált arclemosója, amit máshonnan már nem tud beszerezni. )
Indiszponált vagyok, de nagyon. Bár a látszat nem biztos, hogy ezt mutatja, de piszok nehezen öltözöm fel, és indulok ki a házból, amikor nem kötelezően muszáj. Munkázóba úgy megyek, mint a kisangyal (már legalábbis ha a kisangyalok morognak és dörmögnek munkába menetel közben), de a többi iszonyú sok erőfeszítést igényel. Még akkor is, ha az nekem valójában jó. Sőt, talán akkor a leginkább.
A blogolással is meg vagyok akadva nagyon. Eleve úgy gondoltam, addig csinálom, amíg érdemes, és most némiképp el vagyok tanácstalanodva, mert mindennek megvan a szavatossági ideje, és tartok ettől, hogy ennek itt már lejárt.
Tessék valamit nyikkanni ezügyben, mert ha nincs vevő, akkor tényleg fölösleges nyitva tartani a bótot.
Oké, valójában csésze, de kicsire nem adunk. Egy narancsos-fahéjas tea még a kiállítás-megnyitó előtt a Massolitban.
Az van nekem, bmeg. Éppen a székesfőfalu felé vágtatok, ahol valamilyen érthetetlen megfontolásból tévéinterjút adok.
De tőlem akár hívhatjuk favágásnak is vagy bármi egyébnek, mert istenbizony úgy érzem magam, mint egy bányaló. Tíz órája dolgozatot javítok, és az egyetlen örömteli dolog, hogy a nagyobbik része készen van.
Ezeket a helyetteseimet már régen láttátok, és sokkal jobban festenek nálam, úgyhogy tessék.
Néha egy tányér mindentbele wonton-gomba-tésztaleves a legjobb az egész napból.
 | mák - 13/148 – Ovi |
 | magyaroramegminden - 13/148 – Ovi |
| magyaroramegminden - Jóleső Január 2026/21 –… |
| mák - Jóleső Január 2026/19 –… |
| magyaroramegminden - Jóleső Január 2026/19 –… |
Minden nap más - mindennap más 