Azt hiszem, erre lehetne mondani, hogy blame it on the boogie, vagy legalábbis blame it on all those rettenetes wuxiák, amiket nézek, meg az álomszép jelmezek, amikben ott kardoznak, másként hogy a viharba vettem volna ilyen anyagokat.

Köztünk legyen szólva, nem lesz igazán egyszerű feladat, hogy ha majd megvarrom, látható legyen a referencia, de mégse legyen valami csúnyábbforma cultural appropiation. Attól, hogy ebben az országban, ahol élek, általánosságban leszarják az ilyesmit, nekem még lehetnek elvárásaim önmagammal szemben.