Coroner’s Diary (Zhao Xue Lu, 朝雪錄)

Na kérem, ilyet még eddig nem pipáltam, pedig harminckét éve dohányzom. Szerelmes CSI, kardokkal. Külön-külön már megvolt mind*, de így együtt még sose.

Nem csak a műfaja teljesen váratlan, de a feldolgozott témák is rendkívül bizarrak, és legtöbbjük olyan kemény, mint Tarzan sarka. A menyasszony, aki teljes díszben, de fej nélkül érkezik meg az esküvői menettel, csak a kezdet. Vérrel rajzolt krizantémvirágokkal üzenő szekták; az udvarház kertjének bambuszligetében a betemetett kút, ahol tucatnyi gyereklány csontvázát találják meg; a hegyi szanatórium, aminek a kertjében kibelezett állatokat ástak el a hó alá, a jégveremben meg már el sem mondom, mik történtek. Sorozatgyilkosok nyálzó dühöngése, hercegi családok intrikái, leölt háznép sikolyai a lótuszok között, kínzással kicsikart beismerő vallomások, amit csak akartok. A nemesi família fejét ott eszi meg a szemünk előtt a szifilisz, valaki a bosszú nevében felgyújtja az ősök tiszteletének termét, hogy mindenki bennégjen, az operatársulat vezetőjét pedig előadás közben lövik keresztül egy kelléknyíllal.

A sztori elején az Orvoskirály Völgyéből (mint már írtam, a wuxiák egyik meghatározó helyszíne ez) érkezik Jingzhou-ba a főszereplő orvoslány, Shen Wan (Landy Li). Shen Wan apja, Shen Yi nagynevű birodalmi igazságügyi orvosszakértő volt, aki Jin herceg igen kellemetlen bűnügyében legalább ugyanolyan kellemetlen bűnjeleket talált, úgyhogy családostul ki akarták irtani, menekülnie kellett, aztán a feleségével együtt megölték. Csak Shen Wan maradt meg a családból, aki apjához hasonlóan egyidejűleg orvos és patológus. Egy nemrég meghalt barátnője, Qin Wan nevét felvéve érkezik meg a Qin családhoz Jingzhou-ba. Qin Wan majdnem a teljes életét az Orvoskirály Völgyében élte le, a családnak csak homályos emlékei vannak róla, így Shen Wan a továbbiakban nem túl kényelmes, de azért legalább látszatra biztonságos helyzetbe kerül mint Qin Wan, a Qin család Kilencedik Kisasszonya. Aztán, deus ex machina, az utcán sétálva belebotlik egy idős hölgybe, aki rohamot kapott, és mivel orvoslány, megmenti az életét. Az idős hölgy, aki mellesleg nagyhercegnő, megkeresteti Qin Want az unokájával, Yongning hercegnővel. Az egy igazi harcos cukibogyó, és (persze) azonnal a legjobb barátnők lesznek. Shen/Qin Want meghívják a nagyhercegi család udvarházába, ahová éppen akkor érkezik látogatóba a császár unokaöccse is, Yan Chi (Ao Rui Peng), aki eddig Shuoxiban kardozott a határszélen az apja seregével, de most beiktat egy családlátogatást, mielőtt elmenne bürokratának a minisztériumba, ahol titokban Jin herceg ügyében akar nyomozni. Ebben az időszakban viszont a nagyhercegnőéknél éppen esküvőre készülődik a család, egy további unokaöcs (annyian vannak, mint nyű) várja a jövendőbelijét, akit másik városból hoznak. Meg is érkezik a menyasszony, csak, izé, hiányzik a feje.

És akkor kitör az őrület. Trailer!

Nesztek videoklip is, adjunk a tradíszijóknak.

A sztorit a rengeteg fordulat ellenére az viszi el leginkább a hátán, ahogyan a szereplők közti kapcsolatok alakulnak. Az A Dream Within a Dream-ben (az is sorra kerül majd itt nálam) Song Yi Meng magyarázza el a szobalányainak az utolsó részben, hogy a “kiegyenlített párkapcsolatok” szabálya szerint, ha a férfi főhős és a női főhős egymásra talált, akkor a legjobb barátjuk/barátnőjük meg a szolgájuk/szobalányuk is egymásba fog szeretni. Ez a Coroner’s Diary-ben pontosan így is történik, de annyira organikusan, hogy nincs benne semmi kierőszakolt elem. Yan Li herceg (Yu Cheng En) és Yongning hercegnője, Yue Ning (Shen Yu Jie) rettentő cukik, körülbelül úgy, mint a Speedy Gonzales rajzfilmekben a két részeg egér; Bai Feng és Fu Ling (Cheng Hong Xin és Wang Lu Qing) pedig épp annyit pörlekednek, mint amennyiszer megpróbálják megfogni egymás kezét.

Ami a főhősöket illeti, mindkét színésznek roppant erénye, hogy nagyon értelmesen tudnak nézni a fejükből ki. Ez a sorozat talán a legjobb példa arra, amiről valszeg még ma írok egy megaszondomot: az általam preferált történetekben sose a seprűs pillájába szeretnek bele valakinek. Yan Chi is elsősorban Shen Wan eszét és az igazságszolgáltatás iránti elkötelezettségét találja vonzónak, Shen Wan pedig Yan Chi túlhúrozott és nagyon is intellektuális feszültségébe szeret bele. Shen Wanról többször is elmondják (nyilván mások, sosem a főhős), hogy mennyire nem feltűnő sem az arca, sem az öltözködése. A jelmeztervező Yi Xiao Ya** munkáját dicséri az, hogy, amikor egy hölgykoszorú közepén látjuk, sosem Shen Wan látszik lomposnak és jelentéktelennek, hanem mindenki más csiricsárénak. Landy Li okos és mosolygós, de elszánt és szívós Shen Want alakít, Ao Rui Peng meg képes megjeleníteni azt a feszült, intelligens figyelmet, ami Yan Chi sajátja. Remek páros, na.

Az alábbiakban, nesze nektek beetetés, itt egy (amúgy kivágott) csókjelenet. (Nyugi, marad helyette bent épp elég.)

Egyébként talán ez a sorozat képes leginkább természetesen kezelni azt a helyzetet, hogy “hejhó, egymásba szerettünk, akkor most innentől csókolózni is fogunk”. Shen Wan minden skrupulus nélkül ott éjszakázik a pasijánál “kölcsönpizsiben”, Yan Chi meg úgy jár ki-be éjszakánként a lány ablakán megbeszélésekre és csókolózásokra, mint cicákok a macskaajtón.

Mindezzel együtt se felejtsük el: ez a sorozat tényleg CSI abban az értelemben, hogy nyomozások vannak és boncolási jelenetek. Igazságszolgáltatásról (is) szól, nem csak kardlengetésről meg csókolózásokról. Yan Chi voltaképpen a nyomozó szerepét játssza Shen Wan patológusa mellett, és az eseteik igazán embert próbálóak. Szénné égett, ripityára tört koponyákat raknak össze ragasztóval, éjjel esőben súrolgatják kefével a kútból kiemelt csontokat, az egyik boncolás alanya még élt, amikor lenyúzták a bőrét. Itt mindenki kimegy hányni legalább egyszer a boncteremből, kivéve persze a főhősöket.

Csak az a kettyós barbár hercegnő lenne, aki Yan Chit akarja megszerezni magának a császári vadászaton, ehhez pedig azt találja legegyszerűbb megoldásnak, ha szó szerint levadássza Shen Want. Meg az a rémes kis CGI ezüstróka, hálistennek nem látjuk többet, miután elfut ijedtében. És a főrejtély lezárásában az az ordenáré nagy blődli, innen is csókoltatom mégeccer a forgatókönyvírók ángyikáját Dongbeiben.

Kedvenc mellékszereplőm: Az öreg nagyhercegnő, akit egy valamikori igazán nagy név, Tien Niu alakít. Ő az, aki azt mondja, hogy “pokolba a protokollal, mi egy harcos család vagyunk”, aztán hirtelen unokájává fogadja Shen Want. A szobájában még mindig ott van a nyereg, amin a férje mellett lovagolt a csatába, a falon meg a képek, amik ifjú harcos hercegnő korában készültek róla.

Kedvenc jelenetem: Ezúttal a szerelmi vallomás lesz az, mert az tényleg szép, jól sikerült jelenet, a 15. részben van. Egy elárasztott pincében kuporognak az asztalon, ami nagyjából az egyetlen száraz felület, gyakorlatilag alsóneműben (=csak három réteg alsóruha van rajtuk), Yan Chi éppen az előbb húzta ki Shen Want a jeges vízből, sikerült újjáélesztenie, mert visszaemlékezett arra, a lány hogyan csinálta ezt egy epizódszereplővel, és most Shen Wan lábát dörgölgetve mondja el, hogy a) szerelmes bele; b) tudja róla, valójában ő Shen Wan, nem pedig Qin Wan; c) vele akarja tölteni az életét, mert vele lenni akkor is csodálatos, amikor éppen hullákat darabolnak. Awww.

Hogyan magyarázd el sznob ismerőseidnek, hogy miért nézed ezt a sorozatot: “Hé, láttál már kosztümös kínai bonctermi krimisorozatot okos főhősökkel, akik kardokkal röpködnek a háztetőkön? Nem?… Ó.” * hatásszünet * “Nos, végül is nem kötelező…”

* Láttam én már kosztümös kínai CSI-t, szolgálatotokra. Fogok is. Idén is (még mindig 2025-ről beszélünk) kijött néhány érdekes, bár egyenetlen sorozat ebben a témában, és miután a Coroner’s Diary átugorta az egymilliárd(!) nézős küszöböt, minden bizonnyal lesz még ilyen.

** Az előbb, amikor rákerestem, hogy nevesítsem is, mondanám, hogy meglepett a keresés eredménye, de valójában nem annyira. Az itt tárgyalt 5+1 sorozatból négynek is ő volt a jelmeztervezője. Plusz a 2023-as Wonderland of Love-nak is, amiről ugyan itt nem beszélek, de a ruhák emlékezetesen gyönyörűek voltak.