Legend of the Female General (Jin Yue Ru Ge , 錦月如歌)

Mese a katonalányról, aki a sorozat előtti életét azzal töltötte, hogy férfiruhában élt egy idióta álarc alatt, és mindenki pasinak nézte, aztán a sorozatban ugyanezt, csak álarc nélkül. Háát, izé. Ha az első két részt kibírja az ember (tessék emlékezni arra, amit az ordenáré méretű blődlikről írtam a múltkoriban), onnantól már nagyjából rendben van, leszámítva pár kifejezetten kínos berúgási jelenetet, flashbacket és visítva menekülést, amikor éppen le akarják ápolni a sebeit, de még nem tudják róla, hogy lány. Előbb-utóbb hálistennek mindenki megtudja.

Nyilván a továbbiakban is alaposan fel kell függeszteni a hitetlenkedést, mert Zhou Ye, aki He Ru Feit, azazhogy valójában He Yant játssza, annyira nő, hogy ahhoz tényleg totál fogalmatlannak kell lenni, bárki is férfinak nézze. Ehhez képest, na hagyjuk is. A sztoriban két orvos is van, akik, áldja meg őket Amitabha, csak akkor kapcsolnak, amikor megmérik a pulzusát. Az egyik ráadásul szintén nő.*

He Yan amúgy a kamaszkorát egy kardlengető akadémián töltötte csupa kamaszpasival körülvéve, egy teljesen értelmetlen filigrán álarc alatt, oszt mégsem esett le senkinek, mi a stájsz. Aztán persze később kiderül, hogy… á, nem lövök le nektek minden poént. Maradjunk annyiban, úgy a huszonakárhányadik részben megtudjuk, hogy azon a kardlengető akadémián se volt mindenki teljesen vak meg süket, de mire odáig eljutunk, a néző már kellő alapossággal le van sújtva attól, milyen kardművészeti és stratégiai fenoménokra volt bízva Wei birodalma, még egy csajt sem ismertek fel, aki ott lengett az orruk előtt.

A biztonság kedvéért most összefoglalom az első két részt, hogy nektek ne fájjon majd annyira. Megnézni azért nézzétek meg, nagyon dekoratívan véres csatajelentek meg esőben ázások vannak, nyilván szarráverve. Meg telihold. Ezekben a sorozatokban rendszerint túlreprezentált a teliholdak mennyisége, ebben viszont nem csak dekorelem, de nem árulok el most mindent, hogyisne.

Oké, összefoglaló, jussunk el végre odáig. A kardlengető akadémiára úgy került He Yan, hogy a mostohabátyja, He Ru Fei helyett kellett bemennie, He Ru Fei ugyanis nyeszlett volt és beteg, a família pedig elvesztette volna a nemesi címét, ha nem tud kiállítani egy megfelelő kardlengetőt. Úgyhogy ezek az idióták He Yant bezsuppolták a bátyja nevén az akadémiára, aztán mire ő felverekedte magát (továbbra is álarcban) hadvezérnek, He Ru Fei meggyógyult, He Yant pedig leküldték a pályáról, mint egy lesántult focistát. A lesántult focistákat viszont ilyen esetben nem dugják el egy templomba az apácák közé, nem mérgezik meg, hogy megvakuljanak, aztán nem lökik le egy szikláról, hogy megkrepáljanak. Mindenki pechjére He Yan túlélte az egészet, aztán egy bölcs citerás a jianghuból megmentette még a látását is. Mivel viszont ilyenkor ott van a Boszúú meg az Ambíció, meg amúgy is csak kardlengetni tanult mindeddig, elkezdte a nulláról, és saját eredeti nevén, de fiúként és hamis háttértörténettel beállt újoncnak Yezhouban egy frissen gründolt hadseregbe. Nna. Nekem jobban fájt, mint nektek, én már láttam.

Mindenesetre azon a kardlengető akadémián tanult Xiao Jue is (újabb szép színészi munka Lei Chengtől, bár ezúttal nem kellett sok energiát befektetni a változatosságba, Xiao Juénak három állapota van: vagy harcol, vagy borong, vagy szerelmes), aki aztán Yezhouban a parancsnoka lesz He Yannak. Ők nem csak ugyanabba a suliba jártak, de együtt aprították az ellent, amikor a csaj még He Ru Fei néven nyomult, ráadásul Xiao Jue apja volt a lány mentora és főparancsnoka. Plusz probléma, hogy ez az apa lett a megölt főhadvezér egy vesztes csatában, mert He Ru Fei (ezúttal a mostohabáty) elcseszett valamit. Persze mindenki csak egy He Ru Feiről tud, nem kettőről. Zűrös, na. Xiao Jue le van léptetve Yezhouba új hadsereget gründolni, tele van keserűséggel, gyűlöli He Ru Feit (nyilván arról sem tud, hogy kettő van belőlük), és természetesen nem ismeri fel He Yant, akit eddig mindig csak álarcban látott, mert ezek mind fogalmatlan hülyék. Innentől viszont már sínen vagyunk a sztorival, lehet haladni.

Nesztek ennek a filmzenéjéből is egy videoklip, azokba már olyan jól belejöttem. Ha ettől nem kaptok kedvet megnézni, akkor semmitől.

Amiért szerintem érdemes megnézni: az igen gondosan kivitelezett harcjelenetek, a szép lassan kibontott szerelmi szál, plusz He Yan elszántsága és találékonysága, amivel minden helyzetben kivakarja magát a szarból. Szeretem az ilyen sztorikban az önmegvalósító, makacs nőket, no. Egy ideig ugyan idegesítően gyerekes dolgokat művel, lásd kínos berúgási jelenetek**, de aztán ő is egyre komolyabban veszi magát, meg a többiek is őt, és onnantól már élmény nézni a sorozatot. Zhou Ye képes eljátszani, hogy a főhősnő egyidejűleg törékeny és kemény, ezt külön díjazom. Időnként kicsikét túlontúl didaktikusan tolják arcunkba Wei Birodalom Feminista Kiáltványát, az áskálódó és intrikáló szereplők pedig roppantul fárasztóak, különösen a zigazi He Ru Fei (Bai Shu) meg a vele szövetkező Xu Jing Fu kancellár, de még inkább az utóbbi Ping Ting nevű lánya. Xu kancellárnak van egy Chu Zao nevű protezsáltja is (Kang Le Zhang), egy birodalmi bürokrata, akinek nagyon érdekes felfogása van a morálról, ezt most nem viccből mondom. Chu Zaónak semmi sem fekete vagy fehér, inkább szürke, de van neki integritása mindaddig, amíg bele nem zúg He Yanba, mert onnantól hülyeséget hülyeségre halmoz, amíg el nem vadít mindenkit. (Ugye emlékeztek arra, amit a megszállottsági spirálról írtam? Na ez az.) Úgyhogy egy adott ponton kialakul az a csodás helyzet, amelyben Xu Ping Ting magának akarja Chu Zaót, Chu Zao magának akarja He Yant, He Yant meg éppen annyira érdekli az a pofa, mint egy hímzőkészlet. (Hímezni is próbál egyszer a lány, várható eredménnyel. Sikeresebben öl farkast puszta kézzel.) Na de egy birodalmi bürokratának mindig jobban megy a szarkeverés, és ezért is meghal pár ezer ember a csatatéren.

A sztori amúgy nem egyenletes, túl sok a kacskaringó is, folyton el kell menni valahová és megoldani valamit, általában álruhában. Az amúgy szintén igen szépen kivitelezett megoldás, hogy a kapcsolat alakulása párhuzamosan halad a megjelenítendő szerepekkel: He Yannak előbb Xiao Jue unokaöccsét, aztán a feleségét kell eljátszania, közben pedig egyre inkább megbecsülik egymást, plusz mindenféle romantika. Nyilván egy adott ponton kiborul a bili He Ru Fei meg He Yan identitása kapcsán, és az igazán nyomorúságos, de aztán mégiscsak kimásznak belőle, és folytatódhat tovább minden. Viszont később hiába teljesedik be a Boszúú, és hiába verekszi fel magát He Yan magát hadvezérnek (újra!), igazán szívszakasztó, amikor a császár eldönti némi intrika és fúrás hatására, hogy ezek nem házasodhatnak össze, mert akkor túl sok katonai haderő lesz ugyanabban a családban, és ez veszélyezteti az ő hatalmát. Úgyhogy az utolsó részig nem tudja az ember, várható-e hepiend vagy sem. Ezek tényleg nem a Hallmark karácsonyi filmjei, mert történhet bármi, de ezúttal megnyugtathatlak: ugyan a sorozat végén egyetlen rész alatt csapkodják össze hirtelen a hepiendet, de legalább nem lesznek kénytelenek életük végéig bánatosan nézegetni egymást valamelyik palota két külön terméből.

Kedvenc mellékszereplőm: Ez most egy csapat lesz, He Yan újonctársai, akiknek előbb meg kell mutatnia, messzebbre pisil bármelyiküknél (mármint képletesen), de aztán ők lesznek a legjobb haverjai.

Kedvenc jelenetem: Nagyon sok felemelő pillanat van meg érzelmes egymásra és a holdra bámulások meg majdnemcsókok meg egészencsókok, plusz a már említett heroikus csatajelenetek, szóval lenne miből válogatni. Az én kedvenc jelenetem viszont a 24. részben van, amikor He Yan megtudja, hogy valamikori hadseregének nyolc főharcosából (ezeket itt jobb híján altábornoknak fordítják angolra, de gyakorlatilag mindent tábornoknak fordítanak) heten meghaltak egy csatában a mostohabátyja miatt, mert az a disznó el akar tüntetni minden tanút. És akkor kimegy a gyakorlótérre, aztán egy ostorral lebontja a pofozóbabákat, meg nagyrészt a saját kezét is. Akkor éppen fasírtban vannak Xiao Juéval, miután az identitáskérdést megbeszélték pár résszel korábban (= úgy összeverekedtek, hogy menet közben egy fahidat vertek szét karddal, és kis híján kinyírták egymást, megesik). Hogy még jobb legyen, ugyanennek a 24. résznek az elején van még az ostorcsapkodás előtt, hogy He Yant kitüntetik valamiért, Xiao Juét meg ugyanazért megbotozzák (egen, tényleg mindig verik ezekben a sorozatokban büntiből a népeket). Ezzel együtt is Xiao Jue a szétvert gyakorlóteret látva teljesen megérti, mi történik és miért, addigra meg amúgy is szinte biztos abban, hogy a másik He Ru Fei miatt halt meg az apja, úgyhogy leállítja a csajt, az ostort meg a bontási műveleteket, aztán elviszi sebhintőporozni, és közben arról beszélgetnek, hogy a maladaptív stratégiák nagyon károsak. Oké, nem erről beszélgetnek, gyakorlatilag bocsánatkérés meg szerelmi vallomás zajlik, nagyon visszafogottan. Mindenesetre ez egy rendkívül szép, lírai sebhintőporozás. Hihettek nekem, ebben már tök penge vagyok.

Hogyan magyarázd meg sznob ismerőseidnek, ha rákérdeznek, miért nézed a sorozatot: A női emancipációról szól meg a második esélyekről, valamint olyan univerzális erényekről, mint a hűség, a bátorság meg a lojalitás. Meg egyébként is, GIRL POWAH!

(Következő állomásként valószínűleg arról fogok beszélni, miért éppen azokat a sorozatokat nézem szívesen, amelyekben orvoskislányok és katonalányok vannak, és mi ennek a jelentősége a wuxiák tekintetében.)

* Ja, ez a kínai áltörténelmi sorozatok egy újabb trópusa, a csodaszámba menő tehetségű orvoskislány/orvosfiú, aki pulzusból mindent meg tud állapítani, de nem vagyon szeme a látásra. Mindemellett ezek tényleg cuki orvosfiatalok, Cheng Li Su (Li Qi) és Song Tao Tao (Zhang Miao Yi), akiket a szüleik össze akartak házasítani, de ők külön-külön elszöktek ez elől, hogy aztán végül mindenki odakeveredjen Yezhou helyőrségébe. (Nyilván össze fognak házasodni a végén. Gondolom, ez mindenkit meglep.)

** Egyszer pláne elveszi részegen Xiao Jue legjobb kardját, amit még az apja hagyott rá, és szétüt vele egy qint. Yama nevére, ezt már tényleg nem kellett volna. (A qin vagy guqin egy héthúrú citera, és nagyon élek a gyanúperrel, hogy Lei Cheng tényleg tud játszani rajta, a Shadow Love-ban is azt csinálta.) Igen kegyesek hozzá a dharmák, mert ezért éppen nem veri meg senki.