Vannak olyan területek, ahol piszkosul jól értek a műfajokhoz, például sose tévesztenék össze egy szonettet egy ódával vagy egy klasszikus mystery novelt egy hard-boiled fictionnel, de a mozgóképeknél kicsit bajban vagyok, pláne, ha kínaiak. Vannak a kosztümös drámák, de itt üssön belém az istennyila, ha meg tudom különböztetni például a Tang meg a Ming dinasztia korabelieket egymástól. Vannak az udvari intrikás drámák, amikben a császárné meg a harmadik és negyedik számú császári főszerető próbálja eltenni láb alól a második számú főszeretőt, és közben malachitport csempésztetnek egymás púderkészletébe, meg a szobalányaikkal pofoztatják fel a másik luvnya szobalányait. Vannak a wuxiák, amelyek részben a jianghuban játszódnak (erre mindjárt visszatérünk), és vannak a xianxiák, amelyek a menny és pokol között mind a három szinten. Ezekben a szereplők általában démonok meg istenek meg everything in between, akik éppen embertestben élnek (vagy nem – a múltkor belenéztem egy olyanba, ahol a főszereplő istennő egy CGI főnixcsibe formájában ért földet, brr).

Arra elég gyorsan rájöttem, hogy a történelmileg legalább tippre adekvát drámák untatnak, az udvari intrikák még annál is jobban. Megpróbáltam megnézni néhány xianxiát, de ideges lettem a rengeteg indokolatlan CGI-től meg a jelmezektől, amik általában úgy festenek, mintha valaki begombázva próbálná felöltöztetni a Varázsfuvola szereplőgárdáját. Maradtak a wuxiák, azokról már eredetileg tudtam, hogy be fognak jönni nekem (na persze azok se mind, de erre is visszatérünk).

A mainstream filmeket fogyasztó nyugati közönség a wuxiákkal az ezredfordulón találkozott először, akkor jelentek meg ugyanis a piacon olyan filmek, mint az Ang Lee által rendezett Tigris és sárkány (Crouching Tiger, Hidden Dragon, eredeti címén Wo hu cang long)*, ami egyből el is vitt négy Oscar-díjat. A műfajról itt van egy elég jó wiki-oldal angolul meg egy kevésbé részletes magyarul, de minden bizonnyal lehet találni mindenféle információt másutt is, ezt most szintehogy lustaságból tettem be, így volt a legegyszerűbb. Hamu fejemre.

Innentől többé-kevésbé a sötétben fogok tapogatózni, de azt hiszem, a wuxia legfontosabb eleme a kard-és-köpönyegen túl a jianghu, vagyis az a világ, ami a kóbor lovagok és más kószák életének helyszíne. Ez a helyszín nem császári udvar, nem a nemesek és kereskedők városa, hanem az a bárhol-is-legyünk, ahol felülsz a lovadra, aztán gyiá. Hogy a nyugati világ példáit hozzam, az a jianghu, ahol a kalandozók lődörögnek olyan szerepjátékokban, mint a M.A.G.U.S. vagy az AD&D. Vagy, hogy egy másik példát hozzak: amikor a Pajkos Póniban találkozott a hobbitokkal, Aragorn, a kósza, éppen a jianghu része volt.

Mindezt csak azért mondom el, mert, hogy adjunk egy pofont a műfajok közti zűrzavarnak, az általam vizionált sorozatok** csak részben, esetenként csak érintőlegesen zajlanak a jianghuban. Van úgy, hogy a szereplők onnan indulnak, van úgy, hogy menet közben érintik, van olyan is, hogy arrafelé indulnak a végén. Talán a Sötét Folyó bérgyilkos-klánjáról szóló Blood River az egyetlen, ahol mindvégig ott van a jianghu jelenléte, még akkor is, amikor Su Mu Yu mondhatni elszegődik gyógyszerészsegédnek Bai He Huai mellé, mert tudható, hogy ez csak átmeneti állomás az újabb kóborlások előtt. A többiben kevésbé meghatározó a jianghu, de az A Dream Within a Dream Fogyó Hold Palotája vagy a Fated Hearts Vihar Szövetsége mindenképpen megad bizonyos műfaji referenciákat, hiába hercegek meg hadvezérek a főszereplők. Valamilyen formában ráadásul több sorozat is (Coroner’s Diary, Shadow Love, Blood River) kötődik az Orvoskirály Völgyéhez (Medicine King’s Valley), ami az egyik alaphelyszín a jianghu világában, lásd pl. itt. A Legend of the Female General-ben hadvezérek vannak, császári udvar és katonai akadémia, de például He Yuant a jianghuban rakják össze, amikor leesik a szikláról, a Fated Hearts-ban Feng Sui Ge anyja császárné volt, de igazából a jianghuban érezte jól magát, és oda akart visszatérni a gyerekeivel, aztán persze történt, ami történt. Szóval én ezeket mind wuxiának tekintem, de az is lehet, hogy marhára tévedek.

Remélem, nem zavartalak nagyon össze, megmondtam előre, hogy összevissza fogok motyogni. Sebaj, innentől már sínen vagyunk. Nagyrészt.

Illusztrációként azért berakok egy rövid klipet a Fogyó Hold Palota népeiről, különös tekintettel az Első Mesterre, Li Shi Liura. Róla majd még beszélünk.

A szám amúgy Chen Xuerantól a God of Night, és van fent a jutyúbon angol szöveges hosszú változat is. Ajánlom.

* Mivel jelen pofázásaimat némelyes edukációs feladatokkal is próbálom vegyíteni, meg valamiféle kutatói megbízhatóságot prezentálni a nagyérdeműnek, innentől mindent, aminek van magyar címe, megadok magyarul is. Utána jön a nemzetközi forgalmazásra kiadott (általában angol) cím, majd amikor részletesebben írok róla, a pinyint is beírom. Egye fene, azoknál még a kínai írásjeleket is megpróbálom bemásolni, ha van rá igény.

A nevekkel kapcsolatban az IMDB meg a MyDramaList átiratait fogom követni (szólok, hogy az általam mostanság vizionált akármikről a MyDramaList részletesebb információkat ad, mint az IMDB, tehát azt használom elsődleges forrásként). Ezért lesznek majd helyenként zűrök és zavarok, merthogy a kínai névadásban a magyarhoz hasonlatosan elöl van a vezetéknév, utána pedig az utónév vagy -nevek, de a MyDramaList is nemzetközi fogyasztókkal kalkulál, tehát az esetek nagy részében a szerep neve a tipikus kínai sorrendet követi, a színészé viszont a nyugatit. Ezt minden bizonnyal túl fogjuk élni valahogyan, de azért már most szólok, hogy bocsi.

** Hat sorozatról fogok részletesebben pofázni, most csak az angol címeket írom le ábécésorrendben, de lesz majd belőlük rangsorolt ajánlólista is mindennel, mint a búcsúban. Szóval:

• A Dream Within a Dream
• Blood River
• Coroner’s Diary
• Fated Hearts
• Legend of the Female General
• Shadow Love

Ezek mind 2025-ös sorozatok, olyan aptudétek vagyunk most, hogy ihaj.