(A cím természetesen a Bunyó karácsonyig ihletésére született. Ne üssetek meg, szemüveges vagyok.)

Már jó ideje többé-kevésbé stabil tradícióm, hogy mihelyt beüt a szezonjuk, a Hallmark karácsonyi szerelmesfilmjeit fogyasztom agypucolási céllal. Az idei év annál sokkal strapásabb volt, hogy beérjem ennyivel, ezt az agyat le nem pucolta volna még átmenetileg se semmilyen másfél órás akármicske, amiben a nagyvárosba szakadt menedzserkislány hazamegy a fatornyos falujába karácsonyra, aztán beleszeret a fenyőfarm kissé faragatlan, ámde melegszívű tulajdonosába, aki amúgy a Télapó unokaöccse. Vagy mi. Ismeritek ezeket a sztorikat, nem?

Idén ez nem lett volna elég. Olyasmire volt szükségem, ami arra az időre, amíg nézem, tényleg leköt, nem pedig vizuális rágógumira csereszabatos történetekkel meg érdektelen szereplőkkel. Azt ne kérdezzétek, hogyan kötöttem ki végül a kard-és-szerelem kínai sorozatoknál, mert tényleg strapás volt ez az év, én is csak akkor vettem észre, mi van, amikor már ott álltam bennük kötésig, és kitalált birodalmak koronahercegei bontottak le karddal egy komplett várost, miközben a szívszerelmük éppen egy ellenséges hadvezér nyakát vágta el táncoslánynak maszkírozva, tizenöt réteg fátyolban. Mindenesetre, mint Salinger Zooey-ja mondja, “mi vagyunk a Tetovált Hölgy, és addig nem nyugszunk, amíg nem lesz mindenki más is ugyancsak tetovált”, hát miért ne próbálnék másokat is megfertőzni ezzel a dilinyóval. Plusz még vissza kell nyernem az írási modzsómat is, mert már jó ideje szinte kizárólag munkahelyi levelekbe folyatom bele írói vénámat, és ez szintén tarthatatlan.

Hát ezért van az, hogy a következő néhány napban, amíg minden normális ember bejglikómában fetreng, majd a twixmast próbálja megtölteni értelemmel, én többrészes bejegyzéskupacokat gyártok nektek. Azért nektek, mert ennek ki kell jönnie valahol, de amiket írok, nagyrészt organikusan fognak kizuhogni, vajmi kevés utólagos kenceficével, és recepcióesztétikai szempontból is csak a naiv néző attitűdjébe tudok belehelyezkedni. Ez az egész kínai románc/fantasy/wuxia/xianxia világ egy rohadt mély ürgelyuk, amihez sem kulturális, sem történelmi, sem nyelvi ismeretem nincs elegendő, nem is tudom záros határidőn belül beszerezni. Szóval leginkább úgy nézzetek erre a pár napra itt, az lesz a program, hogy összevissza motyogok, és közben tippeket adok, miket nézzetek, ha nektek sem elég már a “menedzserkislány hazamegy a fatornyos falujába karácsonyra” filmek egymásutánja.

Azt hiszem, ennél részletesebben nem tudtam volna elmondani, hogy mindenki csak saját felelősségére fogyassza, amit a következő napokban írok. Öveket becsatolni, indulunk.