Ma egy rövid kirándulást leszámítva (a trafikba mentem, nem tovább) megint egész nap itthon lébecolok, ezúttal ráadásul egy földig érő klepetyusban, amit a Sellpy nevű bűnbarlangból szereztem, és mivel nem tudtam előre felpróbálni, nem tudtam róla azt sem, hogy húsz centivel magasabb nőkre volt kitalálva.

Innentől többféle lehetőségem van a jövőre nézve: vagy felhajtom, vagy elajándékozom, vagy pedig csak vigyázok magamra, hogy ne essek pofára benne, amint éppen újabb adag ágyneműt passzírozok a mosógépbe. Az elmúlt időszakban rengeteg olyan wuxia-sorozatot néztem, amelyekben ehhez hasonlatos hosszúságú ruhadarabokban nemhogy probléma nélkül jártak, de kardoztak és rugódoztak is bennük, szóval remélhetőleg én is eljutok benne baleset nélkül a mosókonyháig meg vissza.

A wuxia-sorozatokról amúgy valószínűleg írni is fogok közelebbről, mert nálam mindenből esszé lesz vagy párnahuzat, és ezekből a párnahuzat kicsikét nehezen menne. Bár, ha meggondolom…