Nesztek makkák, én most még annyira sem vagyok formában, mint általában.
november 2025 havi bejegyzések
13/70 – Szivárvány
Attól tartok, ez volt az utolsó naposabb-forma hét, amikor még lehetett gyönyörködni a levelekben meg a fényekben. Hétfőn még szivárványt is láttam a buszmegállóból.









Eská – Őszi dekor az aulába
Idén feladom azt, hogy megszámozzam az eská-posztokat, mert igen siralmas eredményre jutnék: már novemberből is eltelt egy hét, és még csak ez az ezévi első. No de azért hadd szóljon.
Recept:
- egy kancsó a Flying Tigerből (4000 forintról leárazva 3000-re),
- egy csomó platánfaág az egyetem kertjéből (ingyen, ebben csak a gyűjtögetőmunka volt a befektetés),
- egy ragasztópisztoly (2800 ft a kínaiban) plusz hozzá a rudacskák (799, de csak kettő fogyott el az ötből)
- 93 horgolt virág (költséget nem érdemes számolni, mert ezt nem lehet megfizetni, és előállítani is csak úgy, hogy az ember rohadt hosszú buszutakon zötyög végig a Dunakanyaron, kezében egy horgolótűvel).
Aztán uccuneki, természetesen a TéKá Klub padlóján, mert annál szebb nincs is, mint amikor az arrafelé mászkálók megnézhetik a tanszékvezetőt a padlón ücsörögve egy ragasztópisztollyal, mindeközben meg Mike Oldfield gitározik Fapipán, mert azért kilencvenvalahány rühes kis virágocskát felragasztópisztolyozni marhára unalmas.



Aztán lőn.
A textilalmákat már láttátok, azokat januárban ácsoltam össze, de amúgy ezt a projektet a Bábkészítés első óráján szoktam megcsináltatni a nappalis hallgatókkal, mert van benne kétféle öltés (férc és pelenka) meg többféle technikai megoldás, és eddig még mindenkinek sikerült, úgyhogy van benne sikerélmény is, az pedig igen jó.
Szóval most ez van az aulában. A párnákat még valamikor tavaly hurcoltam be oda, a fotelekre a takarókat meg a Hádában turkáltam azzal, hogy egyszer kelljen, s jó, ha van.
Nem vagyok teljesen elégedetlen.
13/68 – Műnyuszi
Most van az első mai negyedórás nyugivan. Eddig csak futottam körbe, mint az agárversenyen az a dróton húzott műnyuszi, az alábbi képet is akkor lőttem, amikor leestem a lábamról két oktatási feladat között, aztán már tápászkodtam is tova.
Most viszont levonulunk az aulába: én, egy Flying Tiger-es kancsó, egy tucat platánfaág, százvalahány horgolt virágocska meg Zajos Tücsök.
Jaja, merénylet készül.
13/67 – Libák
Ma is ugyanoda, ugyanúgy, viszont a hallgatóim a mai Bábkészítés órára közkívánattal éltek, miszerint libák. (Jön a Márton-nap, no.) Hát legyen.
Mindeközben itthon Hugó egyre inkább belakja a tereket, tegnap este például az Agatha Christie-k iránt kezdett érdeklődni.
Mivel úgy gondoltam, ez nem neki való (majdnem biztos voltam abban, nem olvasni akar), eltanácsoltam.
13/66 – Ígéret
Ugye, emlékeztek, mit ígértem tegnap a kápuctákról?
Annyira kevés kontrollt érzek a saját életem fölött, hogy tényleg muszáj lesz majd csipognom a végre-végre kialakított arcápolási rutinomról, amire éppen rendkívül büszke vagyok: a pufám bőre most van a legjobb állapotban az elmúlt évtizedet tekintve, leszámítva persze a firenzei telet, amikor minden problémámat megoldotta az állandó magas páratartalom.
13/65 – Rotáció
Ha úgy sejtitek, hogy a továbbiakban nem nagyon várható itt más tartalom, mint hogy felőtözöm különböző színű, ámde nem túlságosan változatos kápuctáknak, oszt elmegyek tanítani, jól sejtitek. Gyanítom, a következő hónap során erős rotációban lesznek errefelé a kordruhák, mert a mosógép még hálistennek működik.
13/63 – Keret
Volt egy őszi szünetem tizenegy többé-kevésbé szabad nappal, melynek következtében most már tutira biztos vagyok abban, hogy én ugyan rettenetesen rottyon vagyok mentálisan és fizikailag is, de ebből mind vissza lehet jönni, ha adottak hozzá a megfelelő keretek és feltételek. Nyilván olyanok, amelyek a következő másfél hónapban esmég hiányozni fognak, de most már tudom, hogy nem velem van a baj, pontosabban hát persze hogy velem van a baj, de nem úgy.
Nem baj, ha ezt nem értitek, bár szerintem értitek ti is, okos olvasóim vannak nekem. Galéria!




















