csak tudnám, hova, de hova, de hova, de hova megyek
november 2025 havi bejegyzések
13/90 – Dolgozat
Induláskor így néztem ki. Jelenleg viszont épp egy asztalon ülök, előttem pedig hetven hallgató izzad a dolgozatával, amit aztán persze ki kell javítanom. Kellemes szombatot nekem, hogyaszongya.
13/89 – Bundakesztyű
Napom, hetem, évem, nyámpicsáj.
Összesen négy órát aludtam az éjjel, és a szartorta tetején az volt a penészes maraschino cseresznye, hogy fél háromkor még pluszban felriadtam arra, amint a kisebbik égedelem, akiből bundakesztyűt fogok csinálni, levert az étkezőasztalról egy tálat, ami természetesen ízzé-porrá tört a padlón.
13/88 – Vadonás
Ahhoz képest, hogyan vagyok, kifejezetten jól nézek ki. (Bár persze a fényviszonyok nem kooperálnak, de ez van.) Még egy vadonás új bakancs is van a lábamon, ami nem annyira vadonás új, mert még a nagy nyári leárazáson vettem az El Naturalistától, amikor a nemszezonális cuccaikat igazán jutányosan adták, de mindenesetre most van először a lábamon.
Na akkor most ezeken a lábakon el is megyek dógozóba.
13/87 – Húr
A mai napomat stabil oldalfekvésben töltöttem, mert a húrt lehet ugyan feszegetni egy ideig, de aztán egyszer már nem. Mivel a nyafogóruhámat és dögölészőzoknimat, valamint kicsiny és zsúfolt szobámat már rühelletig ismeritek, mostanáig vártam arra, hogy feljöjjön hozzám valamék gyógycica, de azok szartak rám, úgyhogy az imént lementem egy csésze teáért, és lőttem nektek róluk egy fotót arról, amint nekik bezzeg semmi bajuk.
13/86 – Nyíg
Máskor ha az időjárás miatt nyígok, hétszáz fok van és verőfény. Most éppen az ellenkezője, mégis nyígok. Ki érti ezt.
13/85 – Szatyor
Még három hét van hátra a gyakorlati időszakból, de én már leértem valaminek az aljára: amikor munkába kell mennem, munkába megyek, amikor meg nem, csak fekszem az oldalamon, és folyik a nyálam.
Nesztek makkák, akik tegnap éppen a szatyron balhéztak össze, mert miért ne.
13/84 – Mehr Licht
Egyre nehezebb egy kis napfényt és derűt és színt találni, ez a hét különösen ködös és nyamvadt volt.
13/83 – Maradék
Ma is futnom kellett, de azért még lőttem magamról egy fotót, aztán futottam.
Most viszont elkezdem a hétvégét. Mármint amennyi maradt belőle.
13/82 – Szekció
És eljöve az éves szokásos gombperec, úgyhogy eljöve megint, már sokadik alkalommal, hogy színre lépjen a báránybőrbe bújt farkas, aka A Megtévesztően Tarka Szekcióelnök, Aki Kíméletlenül Betartatja az Időintervallumokat, Ámde Elsőként Vezeti Népeit a Szendvicsebédhez.
Ez vagyok én.
13/80 – Harisnya
Vannak olyan napok, amikor a frissen mosott harisnyáid közül kettőről derül ki, mielőtt felhúznád, hogy felfutott rajtuk a szem, úgyhogy nagyot sóhajtva előveszel egy harmadikat, egyenesen a csomagolásból, és azon meg akkor fut fel a szem, amikor felhúzod.
És akkor hagyod az egészet a francba, munkába ez is jó lesz.
13/79 – Sarok
El kell döntenem, fel akarok-e venni magas sarkú cipőt. Már úgy értem, még egyszer valaha ebben a büdös életben.
13/78 – Borravaló
Pont annyira vagyok lemaradva, mint a borravaló. Pedig ma sem mentem ki meztelenül az utcára.
Holnap is valószínűleg csak du. tudok referálni, mert istentelen korán vágtatok ki, és ezúttal tán még magassarkú is lesz rajtam.
13/77 – Ezer
Ami annál inkább november, mint itt a képeken, az már csalás. Öreg idő, öreg én, öreg blog. Ez a mai az ezredik folyamatos nap, amikor bejegyzést írok ide, amúgy meg összességében ez az 5445-ik bejegyzés, úgyhogy semmi meglepő nincs abban, milyen nosztalgikusnak és elhasználtnak érzem magam.
13/75 – Szenilla
A zoknimon ugyan bohóchalak vannak, de én úgy jártam, mint az a kis kék minekhíják, aki mindent elfelejt. A fotót megcsináltam ugyan, mielőtt eltalpaltam tanítani, de a posztot elfelejtettem.
13/74 – Köd
Most van éppen a legnyomorultabb novemberi ködös kinézete az egész univerzumnak, nem csoda hát, hogy megpróbálok a lehető leginkább ellentartani neki a komplett őtözékkel.
Minden nap más - mindennap más 