A mai képünk címe “De legalább színes”.
október 2025 havi bejegyzések
13/39 – Bagatell
Ma lenni csütörtök. Ez azt jelenti, hogy már csak három napot kell tanítanom a héten, bagatell.
A fényviszonyok is egyre kafábbak, meg én is egyre rottyantabb vagyok, a jövő héten viszont gyakszihét lesz, ami azt jelenti, hogy csak pénteken és szombaton kell majd tanítanom, hurrá.
13/38 – Hajt
Én már ugyan úgy érzem, hogy nem leszek sose egészséges, de azért a kötelesség még mindig kihajt a házból.
Tegnap amúgy az összes többi mellé a buszon beleültem egy pisitócsába. Mondanám, hogy meglepődtem, de valójában nem.
13/37 – L
“És mondd, mit kaptál az ötvenedik születésnapodra?” “Leginkább munkát meg újabb nemszeretem feladatokat. Ja, és további köhögőrohamokat.”
Ennek tiszteletére viszont legalább kirittyentettem magam kápuctába, vagy minekhíjuk ezt itt. A kardigány végtelen hosszú ideje volt rajtam utoljára, azt a RK adta ajiba, a csüngüt pedig még sose láttátok, azt az egyik diákomtól kaptam múlt héten.
13/36 – Zongora
Nekem ma rádióban lett volna fellépésem, de kénytelen voltam lemondani, mert a hangom olyan, mint a repedt fazéké, és még mindig rettenetes recsegős köhögéseket szórok a világba. Épp ennek megfelelően is nézek ki, úgyhogy nem kell magyaráznom, miért küldöm be magam helyett Csülök Urat, ő most is faszagányosan fest.
Csülök Úr amúgy szintén nem túl boldog, merthogy be van zárva a nappaliba, a következő órákban ugyanis népek fognak betolongani a pincébe, hogy elfuvarozzanak onnan egy zongorát, amit ideiglenesen szállásoltak el nálunk. Már nem emlékszem, hogy ez tizenöt vagy húsz éve volt, de ezúttal szentül ígérték, hogy ma elviszik. Mingyá. Nemsokára. Szinte azonnal.
(Állítólag a szállítók eltévedtek Szentendrén. De mingyá megérkeznek. Szinte rögtön. Majdnem most.)
13/35 – Rojtos
Már vasárnap van? Ezen a héten is annyit futottam körbe, hogy az már röhejes, különösen ha figyelembe vesszük: két napot lényegében azzal töltöttem, hogy az oldalamon feküdjek rojtos és recsegős köhögéseket eregetve a levegőbe.
13/34 – Gránit
Ez is szép nap volt. Reggel díszdiploma-átadón voltam háziasszony meg narrátor meg mittomén, egy gránitdiplomát* is kiosztottunk!
(A képen azért vagyok ilyen ferde és üveges, mert egyrészt rühes korán volt még ahhoz képest, hogy tegnap este is tanítottam, másrészt pedig kint felejtettem éjjelre a fényzőgépet a teraszon, és ő ettől kicsit ideges lett. Remélem, ez átmeneti.)
Utána pedig beugrottam a dékánhelyettes kocsijába egy szatyorral, amiben ott vala Matilda** és egy csomó bábkészítős himmihummi, majd elfuvaroztattam magam Budapestre órát tartani. Most mondanék erről valami elméset, de sajnos olyan kimerült vagyok, hogy mindjárt sírni fogok tőle…
* Az annyit tesz, hogy az illető 75(!) éve kapott diplomát. Szédítő szám.
** Matildáról mondtam anno, hogy ha megnő, varrógép lesz belőle. Ma annyi rajongója lett hirtelen a másodéves óvósok között, hogy már féltem, megpukkad a büszkeségtől.
13/33 – Se
Ne tévesszen meg a látszat, én még mindig beteg vagyok, mint a kutya, de ez úgysem érdekel senkit, lassan már engem se.
13/32 – Komposzt
Eszem ma sincs sok, ami igazán kár, mert holnap már szükségem lesz rá, mivel a levelezős óráimat muszáj lesz megtartanom, és még egy csomó olyan meló van a puttonyomban, amihez nem ártana compos mentis lenni, nem pedig komposzt mentis. Hehe. Hehe.
13/31 – Láncöltés
Ezek a kilátásaim a mai napra, miközben bőségesen fogyasztom a papírzsepiket. Szellemi kapacitásom ugyan nemigen van semmire, de a láncöltéshez nem is kell.
Minden nap más - mindennap más 