Elképzelhetetlen luxus ez az őszi szünet, de természetesen máris bűntudatom van amiatt, hogy nem használom ki, vagy legalábbis nem használom ki eléggé, mert vagy a tudományos és hasonló restanciáimra kéne koncentrálnom, vagy a pihenésbeli és hasonló restanciáimra, valahol mégis megint be fogok esni két szék között a pad alá. Viszont ma már voltam piacon (másodjára egyetlen héten belül! és szombaton is megyek!), délután pedig begyömöszöljük MiniBöcit és MaxiBöcit egy-egy hordozóba, aztán tiszteletünket tesszük a cicajavítóban. A kistaknyosnak van valami a fülében, Macinak meg valami más a torkában, ergo az egyik vakarózik, a másik tüsszög, jövő héttől pedig már megint beindul a ringlispíl, úgyhogy addig kell elcipelnünk őket, amíg van ki, mivel és mikor.

Drukkoljatok nekünk.