Ez is szép nap volt. Reggel díszdiploma-átadón voltam háziasszony meg narrátor meg mittomén, egy gránitdiplomát* is kiosztottunk!

(A képen azért vagyok ilyen ferde és üveges, mert egyrészt rühes korán volt még ahhoz képest, hogy tegnap este is tanítottam, másrészt pedig kint felejtettem éjjelre a fényzőgépet a teraszon, és ő ettől kicsit ideges lett. Remélem, ez átmeneti.)

Utána pedig beugrottam a dékánhelyettes kocsijába egy szatyorral, amiben ott vala Matilda** és egy csomó bábkészítős himmihummi, majd elfuvaroztattam magam Budapestre órát tartani. Most mondanék erről valami elméset, de sajnos olyan kimerült vagyok, hogy mindjárt sírni fogok tőle…

* Az annyit tesz, hogy az illető 75(!) éve kapott diplomát. Szédítő szám.

** Matildáról mondtam anno, hogy ha megnő, varrógép lesz belőle. Ma annyi rajongója lett hirtelen a másodéves óvósok között, hogy már féltem, megpukkad a büszkeségtől.