Mint már jeleztem, visszajöttem az életembe. Ez azt jelenti, hogy ma muszáj szakdolgozat-szerűségeket gyomlálnom és intézményi pontszámokat töltögetnem táblázatokba, mert a szabadságnak csak a nevében van az, hogy “szabad”, a realitásban sose áll le az a rohadt verkli. Ha ez nem lenne elég, ma reggel óta végtelenítve megy a fejemben az Érik a szőlő, hajlik a vessző, és ha nem tudom kikergetni belőle záros határidőn belül, meg is kukulok.

A CundÁban vett ruha viszont igen kellemes anyagból van, csak azokat a vékony spagettipántokat vinné el az ördög, én semmit nem tudok felvenni melltartó nélkül.