Most olyat csinálok épp, amire eddig nem volt példa, de hát az tartja frissen az ember agyát és spiccen az idegeit. A jelen pillanatban értünk be Encsre a híresen jó zempléni és abaúji utak egyikén, én meg Emese anyósülésén írom a bejegyzést. Mobilon. Sőt, mobilneten.

Megjegyzem, ebből nem csinálok rendszert, a hajam is elhull, mire ezzel végzek. (Már a Kassa felé tartó autópályán döngetünk azóta, hogy az előző bekezdést megírtam.)

Majd még jelentkezem, de addig is: én ugyan ezúttal sem festek különlegesen,

viszont a fotózás közben ezt néztem:

Ugye, ugye.