Vannak azok az alkalmak, amikor eleve úgy indulsz neki a napnak, hogy van nálad a biztonság kedvéért egy hányózacskó. Például amikor nyári szabadság közepén, kánikulában kell nekirohanni a pót-alkalmassági vizsgának, amihez kétségbeesetten kellett összetrombitálni az egész nyomorult kicsi tanszéket, melynek minden tagja az éves fizetett kötelező szabadságát tölti, hogy egyetlen nap alatt levizsgáztassunk 132(!) jelentkezőt. Miközben az épületben éppen térdig áll a por, és a komplett második emeleten villanyvezetéket cserélnek.

Sose reménykedtem még ennyire abban, hogy abból a szárharminckettőből max. a fele jön el.