Raktáros/korrepetitor. Ez voltam az éjjel álmomban, mindezt pedig valami olyan helyszínen, ami bizarr keveréke volt a Sziget Fesztiválnak (ahol utoljára 1997-ben jártam), ifjúsági olimpiai falunak (ahol sose jártam), és gólyatábornak (ahová idén azért nem tudok elmenni felhomályosítani a gólyáimat, és csokicsókkal etetni őket, mert már a gólyatábor ideje alatt óráim vannak a levelezősökkel). Ez az álombeli komplex feladatkör azt eredményezte, hogy nekem kellett kijavítanom egy szomáli tiniatléta fizika házi feladatát, amit valamiért képregény formájában adott le, és mindeközben öt nyelven kerestek rajtam olyan sportszereket, amikről fogalmam se volt, micsodák.

Amikor felébredtem, egy pillanatra hálát adtam a világmindenségnek, hogy nem ezt kell csinálnom a valóságban, viszont szinte rögtön rájöttem arra, hogy tulajdonképpen mégiscsak ezt csinálom, csak nem ennyire érdekesen. Például senki nem ad le nekem képregényformában házi feladatokat. Bár még megtörténhet.

Addig viszont most elmegyünk megejteni a heti bevásárlást, mert botrányosan fogy a tej meg miegymás a háztartásban. Ezt pedig akkor már miért ne tegyem kezeslábasban.